A 2020-as év Caravaggiótól Rodinig tart

Európai múzeumi szemlénket a hozzánk legközelebbi városban, Bécsben kezdjük, ahova érdemes akár még most ellátogatnunk, ugyanis a Kunsthistorisches Museumban január 19-ig látogatható a Caravaggio és Bernini művészetét bemutató kiállítás. Itt a következő „nagy dobás” a 2020 októberében nyíló Az első északi reneszánsz – Holbein, Burgkmair és a Fuggerek korának művészete című tárlat lesz, amelyen csak Hans Holbeintől százötven mű szerepel majd. Az Albertina június 10-én nyit kiállítást amerikai fotográfusok – Diane Arbus, William Eggleston, Ray K. Metzker, Cindy Sherman és mások – alkotásaiból, az év igazi attrakciója azonban a szeptemberre tervezett Modigliani–Picasso és a primitivizmus forradalma lesz. A Kunstforum is októberig vár a szenzációval: az egyik legnagyobb kortárs művész, Gerhard Richter kiállítása október 14-én nyílik, és egészen 2021 elejéig lesz látható. Addig is megéri ellátogatni a Leopold Museumba, ahol április 20-ig még megtekinthető a nagy Német expresszionisták kiállítás, amelyen százhúsz mű szerepel mások mellett olyan alkotóktól, mint Emil Nolde, Max Pechstein, Ernst Ludwig Kirchner vagy Vaszilij Kandinszkij.

Német nyelvterületen maradva a következő úti célunk Berlin, ahol érdemes felkeresnünk a Berlini Filharmónia közelében a Gemälde­galeriét. Itt április 26-ig látható a Raffaello Santi halálának ötszázadik évfordulójáról megemlékező egytermes tárlat: a Raffaello Berlinben – A Gemäldegalerie Madonnái címmel. A decemberben nyílt tárlat, amint címe is mondja, a fiatal reneszánsz festő különböző Madonna-képeit gyűjti egybe, ahogy eddig még sosem voltak láthatók. A berlini múzeumokban őrzött munkák mellett a londoni National Galleryből is érkezett festmény a tárlatra. De az év legnagyobb figyelmet érdemlő kiállítását itt is ősszel, októberben nyitják: a Késő gótika – A modernizmus születése (Spätgotik – Auf­bruch in die Neuzeit) a 15. század művészetét bemutató, átfogó, több, mint százhúsz alkotást felvonultató tárlat, amelyhez foghatót még nem rendeztek német nyelvterületen. A MuseumsInselen található intézmények közül az egyik legérdekesebb kiállítást az Alte Nationalgalerie tartogatja 2020-ra. Az Álom, halál és dekadencia: a belga szimbolizmus, amely május közepétől szeptemberig lesz látható, az irányzat kevésbé ismert képviselőit mutatja be Fernand Khnopfftól Jean Delville-ig.

Olaszországban, a milánói Palazzo Realéban január 19-ig még látható az a hatalmas Giorgio de Chirico-kiállítás, amely az 1978-ban kilencvenévesen elhunyt nagy olasz metafizikus festő életművének keresztmetszetét adja. Noha Chiricónak állandó kiállítóhelye van Rómában, közel a Spanyol lépcsőhöz, a milánói kiállításon a többi közt olyan vásznak is láthatók, amelyek a New York-i Metropolitan Museumból, a párizsi Pompidou-ból, vagy a londoni Tate Modernből érkeztek. Szintén a Palazzo Realéban Európában először látható válogatás Justin K. Thannhauser 1963-ban a New York-i Guggenheimnek adományozott gyűjteményéből Van Goghtól Picassóig alcímmel március 1-ig. A város másik jelentős galériájában, a MUDEC-ben március közepéig tekinthető meg az ironikus-abszurd fotóiról ismert Elliott Erwitt amerikai fotográfus kiállítása két, Japán és Olaszország kapcsolatát bemutató tematikus tárlat mellett.

Aki siet, az még elcsípheti január 12-ig Rómában, a MAXXI-ban a Francesco Tullio Altan rajzfilmes szakember eredeti rajzait, illusztrációit, szkeccseit és videóit bemutató kiállítást – ha máshonnan nem, a Pimpa című rajzfilmsorozat kutyájának és gazdájának megalkotójaként Magyarországon is ismert a művész. Ha valaki lemaradt volna Budapesten a Bacont, Freudot és a londoni iskola művészeit bemutató kiállításról a közelmúltban, az megtekintheti a római Bramante-kolostor múzeumában február 23-ig. Ennél is izgalmasabbnak tűnik azonban a Galleria Borghese február 2-ig látható aktuális kiállítása, amely Luigi Valadier 18. századi olasz arany- és ezüstműves munkásságát mutatja be a 18. századi római élet mellett. A Museo di Roma termeiben (Palazzo Braschi, Piazza Navona) viszont egészen március 15-ig látható az a hatalmas Canova-kiállítás, amely a velencei művész százhetven szobrán kívül a városhoz fűződő viszonyát is megidézi. Aki esetleg a karnevál idején felkeresné Velencét, annak a Dózse-palota kínál március 1-jéig nagy kiállítást Tizianótól Rubensig címmel, amelynek anyagát Antwerpenből és egyéb flamand kollekciókból hozták a városba.

A firenzei Uffizi Pietro Aretinónak, a jeles 16. századi gondolkodónak szentelt március elejéig látható kiállítást. A maga korának egyik szabadgondolkodójáról olyan művészek készítettek portrét, mint Tiziano, Raffaello vagy Parmigianino – a tárlaton száz festményt, szobrokat, miniatúrákat és korabeli könyveket is bemutatnak. Szintén érdekesnek ígérkezik a múzeum azon tárlata, amely az antik cipőviseletet mutatja be április 19-ig.

Az év első felének legizgalmasabb tárlata alighanem Madridban látható: a Prado Sofonisba Anguissola és Lavinia Fontana festőnőknek szentelt február 2-ig látható, önálló kiállítást. A két olasz művész közül Anguissola az idősebb: ő Cremonában született 1535-ben, míg Fontana 1552-ben Bolognában. Noha a maguk korában annak ellenére ismertek voltak, hogy nők ritkán választották a festői – egyáltalán: bármilyen – pályát, az évszázadok során nevük kiesett a művészettörténetből, csak a huszadik században kezdték igazán újra felfedezni őket. A Thyssen-Bornemisza Múzeum Rembrandtnak és az 1590–1670-ig tartó időszak amszterdami portréfestészetének szentel kiállítást február 18-tól május 24-ig, míg a Mapfre Alapítvány gyűjteményi kiállítóhelye február 6. és május 10. között Rodin és Giacometti művészetét mutatja be párhuzamosan. A CaixaForum szokatlan, ám annál népszerűbb témának nyit tárlatot: a vámpírmítosz születését mutatják be február 14. és június 7. közt. A modern kiállítóhely következő tárlata is nagyon izgalmasnak tűnik: április 3-tól augusztusig lesz majd látogatható a Kamera és a város – a városi élet a fotográfiában és a moziban című tárlat, amelyet a párizsi Pompidou-val közösen rendeznek, és amelyen az ígéretek szerint látható lesz Brassaï Párizsi éjszaka sorozata.

Noha a francia fővárosban a jelenleg is zajló sztrájkok miatt nehézkes a közlekedés, és napról napra változhat a múzeumok nyitvatartása, akinek Párizsban van dolga, semmiképp se hagyja ki a tavalyi év szenzációját, a február­ 24-ig még látható, párját ritkító Leonardo da Vinci-kiállítást a Louvre-ban. A múzeumban őrzik a Franciaországban, 2019-ben ötszáz éve elhunyt polihisztor műveinek legnagyobb kollekcióját, a tízéves előkészítés után októberben megnyitott óriási, csaknem száznyolcvan művet felvonultató tárlat pedig ennek legfontosabb darabjait – köztük a Mona Lisát, a Sziklás Madonnát, Keresztelő Szent Jánost – helyezi a középpontba. A tárlat ugyanakkor a művész egész életén végigkíséri a látogatót, ehhez pedig a kurátorok igyekeztek összegyűjteni a világ minden részéről az életmű legfontosabb darabjait, a rajzokat sem mellőzve: a New York-i Metropolitantól a budapesti Szépművészeti múzeumig érkeztek darabok Párizsba, még II. Erzsébet windsori kastélybeli magángyűjteményéből is.

A reneszánsz korban marad a Louvre következő nagy attrakciója is: augusztustól A test és a lélek címmel Donatellótól Michelange­lóig mutatják be az olasz szobrászat halhatatlan mestereit.

A Centre Pompidou-ban rendezik majd az év másik hatalmas francia szenzációját: a 2019. december 31-én százötven éve született Henri Matisse retrospektív tárlata május 13-tól augusz­tus végéig lesz látogatható. A múzeum­ saját gyűjteményén kívül más francia közgyűjteményekből is érkeznek művek az egész életművet átfogó kiállításra, amelyhez foghatót utoljára a hetvenes években láthattak a franciák.

Pierre Soulages a ma élő művészek egyik legjelesebbje, és minden bizonnyal a legnagyobb francia kortárs festő. „A fekete szín és a fény mestere” – ahogy emlegetni szokás – századik születésnapját ünnepelte december 24-én, őt köszönti a Louvre és a Pompidou közös, dupla kiállítással, amely előbbi Salon Carréjában, illetve utóbbi ötödik emeletén látható március 9-ig.

Párizsban azonban nemcsak képzőművészeti, hanem inkább irodalmi vagy összművészeti kiállítások is szép számmal akadnak. Ezek közül a legérdekesebb a februárban záró, egyedülálló Tolkien, Utazás Középföldére elnevezésű tárlat a Bibliothèque nationale de France (BnF), a nemzeti könyvtár François Mitterrand-ról elnevezett épületében. A kiállítás a mítoszteremtő angol író, J. R. R. Tolkien munkásságát mutatja be és helyezi kontextusba a francia nyelvterületen először, a két évvel ezelőtti oxfordi, valamint az azt követő amerikai tárlat anyagát is felvonultatva, kiegészülve a BnF saját gyűjteményének könyv-, kézirat- és festményritkaságaival. Hasonlóan érdekesnek ígérkezik a Musée d’Orsay-ban a szintén februárig látogatható Degas időszaki tárlatot követő Joris-Karl Huysmans-kiállítás, amely a művészetkritikát állítja a középpontba.

Mielőtt kiemelnénk párat a londoni múzeumok Párizshoz hasonlóan óriási és izgalmas kínálatából, tegyünk egy kis kitérőt Hollandiába. Észak-Velencéjében, Amszterdamban a Van Gogh Museum talán a leghíresebb gyűjtemény, ahol időről időre rendeznek nagyon érdekes időszaki, tematikus kiállításokat. Idén februártól májusig az önarcképek kerülnek terítékre, a Képben című tárlat mintegy hetvenöt művészportrét vonultat fel: Van Gogh világhírű önarcképére reflektálnak Munch, Cézanne vagy éppen Bacon művei. A Rijksmuseumban január 19-ig még elkaphatjuk a holland és spanyol mesterektől válogató Rembrandttól Velázquezig kiállítást, ám ennél is szebbnek ígérkezik a február közepén nyíló Caravaggio–Bernini-tárlat, amely a római barokk történetét követi nyomon.

Ami az angol fővárost illeti, Brexit ide vagy oda, a 2020-as év igencsak különlegesnek ígérkezik. A páratlan művészeti tárlatok mellett ugyanis több, rendkívül izgalmas irodalmi és történelmi tárgyú kiállítást nézhetünk meg Londonban, ha arra járunk. Az inkább utób­biak iránt érdeklődők semmiképp se hagyják ki a British Museumban még március elejéig látható az óriási Trója: Mítosz és valóság elnevezésű tárlatot, amely régészeti leleteken, dokumentumokon, festményeken keresztül mutatja be a trójai háború történetét, alakjait és a város kutatását. Sok más érdekesség mellett őszre is tartogatnak itt egy rendkívül izgalmas kiállítást, amely Becket (Szent) Tamás mártírhalálának nyolcszázötvenedik évfordulójáról emlékezik meg. A canterbury érsek és vértanú életén középkori kéziratok, festett üvegablakok, relikviák és ereklyék segítségével vezeti majd végig a látogatót az októberben nyíló tárlat.

A múzeumtól sétatávra lévő nemzeti könyvtár, a British Library állandó kiállítása is megér egy misét a Shakespeare-foliókkal, Magna Cartával és Dickens-kéziratokkal, azonban már januártól új időszaki tárlatáért is érdemes felkeresni a közgyűjteményt, amelyet a romantika atyjának, William Wordsworthnak szentelnek. A májusig látható válogatásban megcsodálhatjuk az áprilisban kétszázötven éve született költő vázlatait, levelezését, jegyzetfüzeteit is.

Ami a művészettörténetet illeti: a Trafalgar téri National Gallery két nagy kiállítást is rendez 2020-ban. Március közepétől a Tiziano: Szerelem, vágy, halál című tárlattal várják a látogatókat, amelyen többek közt négyszáz év után először lesz együtt látható a festő Ovi­dius Átváltozások műve alapján, a jövendőbeli II. Fülöp spanyol király megbízásából az 1550-es években készített hat vászna. A teljes sorozat összeállításához a képek a Pradóból, a Skót Nemzeti Galériából és a bostoni Isabella Stewart Gardner múzeumból érkeznek Londonba. Ezt követi majd októberben a szintén szenzációgyanús, évfordulós, hatalmas Raffaello-tárlat. Az ötszáz éve elhunyt reneszánsz mester rövid, de annál gazdagabb pályáját a maga teljességében bemutató kiállításhoz a National Gallery az Uffiziból, a Pradóból, a washingtoni Nemzeti Galériából és a Vatikáni Múzeumból is kölcsönöz festményeket, rajzokat, de a budapesti Szépművészetiből az Esterházy Madonna is Londonba költözik egy időre.

A Tate-múzeumcsalád két londoni intézménye közül a Britainben még február ele­jéig látható a tavalyi év szenzációjának számító, a romantikus költő, festő és grafikus William Blake háromszáz művét felvonultató hatalmas retrospektív, amelyet a Brit barokk: Hatalom és illúzió elnevezésű tárlat követ majd februártól áprilisig. Utóbbi kuriózumnak számít, hiszen az elfeledett 17. századnak most először szentelnek ilyen nagyságrendű kiállítást az Egyesült Királyságban. A grandiózus nemesi portréktól a barokk freskókig vonultat fel alkotásokat a válogatás, amelyen most először látható sok, nemesi kúriákból kölcsönzött festmény, Sir Peter Lely, Sir Godfrey Kneller és Sir James Thornhill jelentős képei mellett.

Azonban az angol sajtó szerint az év legjobban várt kiállítása az ugyanitt októberben nyíló Turner modern világa című tárlat, amely 2021 elejéig lesz látható. Noha a Tate Bri­tain saját gyűjteménye is elképesztő, az 1790-es évektől átalakuló életet és az ipari forradalmat fókuszba helyező retrospektívhez a világ minden részéről érkeznek majd képek. A kiállítás apropóját részben az is adja, hogy nyártól Joseph Mallord William Turner arcképe díszíti majd a húszfontos bankjegyet.

A Tate Modernben húsz éve nem rendeztek Andy Warhol-tárlatot, ezt a hiányt most alaposan pótolják. Március és szeptember között átfogó tárlattal emlékeznek a pop-art atyjára, amelyen a jól ismert Campbell-konzervek és Marilyn Monroe-képek mellett Nagy-Britanniában még sosem látott alkotások is helyet kaptak. De a Modernbe ősszel érkezik az igazán nagy attrakció: szintén október végétől lesz látogatható a párizsi Musée Rodinnel együttműködésben készülő, átfogó kiállítás, amelyen a szobrász több, mint százötven alkotása szerepel, köztük olyan darabok, amelyek még sosem hagyták el Franciaországot. Az év első felében itt még magyar vonatkozású kiállítást is láthatunk: Maurer Dóra harmincöt munkáját július 5-ig nézhetjük meg.

Andy Warhol Marilyn Diptichonját a Tate Modern márciusban nyíló tárlatán tekinthetjük meg

Fotó: The Andy Warhol Foundation for