Tökéletlen, mégis méltó befejezés

Termelékeny öt évet tudhat magáénak a Disney, ugyanis a stúdió 2015 óta - saját bevallása szerint is túltolva a dolgot - minden évben a mozikba küldött egy Star Wars-filmet.

A darabszámra összesen öt film mennyiségével azonban nem is feltétlenül lett volna probléma, hiszen az óriásvállalat az elmúlt időszakban évi három-négy filmet is képes volt legyártani a Marvel-féle szuperhősös képregény-adaptációkból.

Utóbbi alkotásokkal szemben a Lucasfilm jelenlegi fejének, Kathleen Kennedynek a gondozásában készült darabok azonban a legkevésbé sem tudták kiérdemelni a Star Wars rajongók osztatlan elismerését, az elkészült négy alkotás közül is csupán - amennyiben nem vesszük figyelembe a Skywalker korát - mindössze a Zsivány Egyes - Egy Star Wars-történet képez kivételt.

És ha eleinte az elégedetlenség nem is látszódott meg a bevételeken, a legmegosztóbbra sikeredett Az utolsó Jediket követő csalódottság végül a Solo - Egy Star Wars-történet kasszáinál tetőzött be, ami lényegében arra kényszerítette a Disneyt, hogy újragondolja a franchise-zal kapcsolatos terveit, miután lezárták a 2015-ben útjára induló legújabb trilógiát.

Star Wars - Az ébredő Erő (2015)

Fotó: imdb.com

Az ébredő Erőt is jegyző J. J. Abrams-re tényleg óriási feladat hárult. Egyrészt ki kellett javítsa az óriási logikai bukfencekkel operáló nyolcadik epizódot, másrészt pedig pontot kellett tegyen az Erő-használó Skywalker család történetének végére.

Ebből adódóan pedig a rendező tulajdonképpen mindkét feladatot jól tudta kezelni, habár - mint az a továbbiakban ki is fog derülni miért - tökéletesnek semmiképpen sem mondható az alkotás.

Lényegében a film már rögtön az első jeleneteivel olyan hangulatot tudott megteremteni, amit az előző rész 152 perc alatt képtelen volt megtenni, egyúttal azonban az elejétől fogva érezhető volt, hogy nem egy lassan kibontakozó történetvezetést fogunk kapni, ami tulajdonképpen az alkotás egyik legnagyobb hibája is.

A cselekményszálak túlzsúfoltságát persze fel lehet róni Az utolsó Jedik megíratlanságának és J. J. Abrams el nem mesélt történeteinek megvalósításának, azonban a nyolcadik rész ötlettelensége az új epizódban is visszaköszön, leginkább a történések önismétlésében. Ráadásul az alkotás egészét nézve az is erősen érezhető, hogy nem annak cselekménye beszéli el a főszereplők kalandjait, hanem az egyes eseményeket inkább a hozzájuk társított jelenetek és beállítások vezetik.

Leszámítva azonban a túlzsúfolt cselekményszálakat, a Skywalker-sagát lezáró epizód egy rendkívül komplex és dramaturgiailag is kidolgozott történetet mesél el. Az előző epizódokhoz képest pedig sokat fejlődött a főszereplők kapcsolatának mélyítése, és talán az eredeti trilógiához hasonlóan, egy jól működő csapatot tudott összehozni, ami már nagyon hiányzott a Star Wars-történetekből.

A film ugyanakkor számos olyan elemet is tartalmaz, melyek funkciójukat tekintve igencsak megkérdőjelezhetők, nyers direktségükkel pedig képesek arra, hogy visszarántsák a nézőt a történet világából a valóságba.

Mindent egybevetve, habár a Star Wars: Skywalker kora nem lett tökéletes darab, mégis képes volt arra, hogy kijavítsa a Rian Johnson-féle nyolcadik epizódját, és méltó módon le tudta zárni a 2015-ben útjának induló trilógiát.