Kultúra

Dickensi nagyregény filmen

Valós történetre épít az Óriás című film – Több lett volna az alkotásban, ha a rendezőkvették volna a bátorságot, hogy korszerű történetben dolgozzák fel a 19. századi mesét

A 19. században, Baszkföld egy kis falvában, játszódik Jon Garaño és Aitor Arregi rendezők Az óriás című filmje, amely a Spanyol Filmhéten volt látható az Urániában.

Dickensi nagyregény filmen
Joaquin Eleizegi (Eneko Sagardoy) cirkuszi mutatványosként bejárja Európát
Fotó: Uránia Nemzeti Filmszínház

Már önmagában a komor hegyek és mély, sötét szurdokok között rejtőző Isten háta mögötti baszk falu életébe való bepillantás lehetősége – valamint a semmihez sem hasonlítható baszk nyelv – miatt érdekes lehetne a kétórás munka, a rendezők azonban elég egyedi történetet találtak a tájban is.

Joaquin Eleizegi – akit Eneko Sagardoy alakít kiválóan, el is nyerte a Goya díjat a filmben nyújtott teljesítményével – óriásnövésben szenved: bár már húszéves is elmúlt, miután eléri a két métert, még tovább nyúlik. A faluban nem sokat törődnek vele, hogy mekkora, ám amikor testvére, a fél karjára lebénult Martín (Joseba Usabiaga) hazatér a háborúból, kiderül, hogy semmiképp sem tud megélni a földből a család, így félig-meddig kényszerből, de Martín eladja testvérét mint szenzációt. Megegyezik egy mutatványossal, hogy Joaquimból cirkuszi műsorszámot csinálnak. Innentől két történet indul el a filmben: az egyik egy, a kontinenst átszelő utazás, amelynek során az „óriás” és kísérete bejárja a korabeli Európát Madridtól Lisszabonig, Londonig.

Az amúgy is szép látványvilágú filmben a korabeli enteriőrök, városképek, egyáltalán, a 19. század ízei, színei, formái a megszólalásig valósághűek, szinte időutazónak érezheti magát a néző. Elindul azonban még egy történet: a belső, lelki történet, amelyben a pénzéhes Martínnak meg kell küzdenie saját gyengeségével, és el kell döntenie, hogy a testvéréhez való ragaszkodása vagy a könnyű élet iránti vágya az erősebb és amelyben szemtanúi lehetünk, hogy miként törik porrá Joaquim önbecsülése és végül élete is a cirkuszi mutatványos szerepében.

A rendezők hitelesen mutatják be a két férfiban zajló drámát, azonban – talán, hogy az amúgy valós történeten alapuló film korabeliségét még inkább hangsúlyozzák – olyan mértékben 19. századi, mondhatni: elavult a lelki krízis, majd az önfeláldozásba traszformált megoldás ábrázolása, hogy a nézőnek könnyen lehet az az érzése: békebeli nagyregény elevenedett meg a szeme előtt.

Dickensi, Brontei, Victor Hugo-i romantikus történet, amelyben minden fény-árnyékos, fekete-fehér, túlzó és néhol melodramatikus, mint a baszk táj. Egyszerre jó és rossz ez a korszerűtlenség: rádöbbent arra, mennyit változott a világ bő százötven év alatt – és arra is, hogy mennyivel több lett volna ebben a filmben, ha a rendezők vették volna a bátorságot, hogy korszerű történetben dolgozzák fel a 19. századi mesét.

Az óriás (Handia)
spanyol dráma, 114 perc, 2017
Rendező: Jon Garaño, Aitor Arregi
10/6

Kapcsolódó írásaink

Modern trubadúr

ĀSzabó Sebestyén László: Kimaradt egy generáció a rendezők között – „A saját korosztályunk problémáiról a saját kérdéseinket tesszük fel”

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom