Az év kiállítása a Szépművészeti Múzeumban

Az év kiállításának nevezte Baán László főigazgató a tegnapi bejáráson azt a tárlatot, amely Peter Paul Rubens és kora flamand festészetét mutatja be a Szépművészeti Mú­zeumban. A ma nyíló, holnaptól látogatható és 2020. február 16-ig nyitva tartó kiállítás illeszkedik az eddigiek sorába, amelyeken a múzeum a jelentős művészettörténeti korszakokat mutatja be részben a saját anyagára építve, a legutóbbi ilyen az intézmény rekonstrukciója előtt megnyitott, Rembrandt, Vermeer és Frans Hals köré szervezett tárlat volt, amelyet negyedmil­lióan láttak.

A mostani kiállításra negyven helyről érkeztek képek. A legtöbbet a bécsi Liechtenstein hercegi gyűjteményből hozták Budapestre, de a kölcsönzők között szerepel a Louvre, az Ermitázs, a Prado, a londoni és a washingtoni National Gallery is, Rubens és Van Dyck művei mellett pedig más flamand mesterek munkái is helyet kaptak. A több helyről érkező művek közt szerepel Rubens Decius Mus sorozatának két olyan eleme is, amelyek még soha nem voltak egymás mellett láthatók: A jóslat kinyilatkoztatása című vászon mellett állították ki azt a madridi Palacio Realból érkezett kárpitot, amely a festmény alapján készült. A kompozíció azt ábrázolja, amikor Publius Decius Musnak megmondják a jósok, hogy fel kell áldoznia életét a veserisi csatában a hazájáért, Rómáért.

Mint azt tegnap a kiállítás sajtóbejárásán Tátrai Júlia kurátor elmondta, az anyagot tíz szekcióra tagolták. Az első kettő a 17. századi Németalföld központjait mutatja be, valamint az északi tartományok elszakadását eredményező fordulat után a déli területek uralkodóinak kinevezett főhercegi párt, Habsburg Albertet és Izabellát. Uralkodásuk alatt a háború által feldúlt terület stabilizálódott, a katolikus restauráció mellett pedig újra felvirágzott a művészeti élet is. A terület politikai központja Brüsszel, míg a művészeti centrum Antwerpen volt. A tartományban a reformáció képromboló mozgalmai után sok templom épült újjá, és ezzel egy időben a festők is számtalan megrendelést kaptak. A kor művészeti életének vezető személyisége a diplomataként is szolgáló Peter Paul Rubens volt, aki a mantovai hercegnek és Medici Mária francia királynénak is dolgozott. A kiállításon nemcsak a festő arcképe, de gyermekeié is látható. Kislánya, Clara Serena portréja Liechtensteinből érkezett. A lágy ecsetvonásokkal megfestett bensőséges portré mellett állították ki Albert Rubens, a művész fiának profilképét. A krétával és tollal készült munka a Szépművészeti Múzeum tulajdona – a festő egyébként nem egy kompozícióba belefestette gyerekeit, Albert például egy londoni Szent Család-ábrázoláson is feltűnik.

A kiállítás harmadik egysége a flamand festők itáliai kapcsolatait mutatja be, hiszen Van Dyck és Rubens is hosszú időt töltött olasz földön, ami hatalmas hatással volt rájuk. Rubenst és kortársait már nem csak a németalföldi festőket korábban elbűvölő Michelangelo vagy Raffaello, hanem elsősorban Caravaggio (1571–1610) vonzotta. Az utrechti, holland caravaggisták mellett az utóbbi időben váltak ismertté a flamand követők is – Theo­door Rombouts, Gerard Seghers, Adam de Coster –, s magára Rubensre is erősen hatott az olasz festő. Rajta kívül Tiziano volt az, akinek hatása látszik a művein, sőt, az itt látható Leány legyezővel alakját a festő egy, a spanyol királyi gyűjteményben őrzött Tiziano-képről másolta, amelynek eredetije már nincs meg.

A következő szekciókba a bib­liai és a mitológiai témájú művek kerültek. Itt látható a többi között Rubens hatalmas vászna, a Romulus és Remus megtalálása, amely Rómából érkezett. Az ellenreformáció szellemiségét oltárképekkel és magán­áhítatra készült művekkel mutatják be. Az Arany Decius-kárpitsorozat kiállított művéről már szót ejtettünk – az Olajvázlattól a szövőszékig című egységben bemutatott műtárgy-pár érdekessége, hogy a kárpitterv, azaz a „karton” Rubensnél egy tökéletesen megfestett olajkép formájában valósult meg.

Külön csoportot képez a Földi paradicsom – A megismerhető világ cím alá besorolt megannyi kép. A művészek egy-egy témára specializálódtak, így lehetséges, hogy például a tenger ajándékait ábrázoló művön a víziállatokat Frans Snijders, a mitológiai figurákat Jacob Jordaens festette. Snijders arcképe amúgy egy korábbi szekcióban látható, Anthonis Van Dyck munkája, 1620 körüli.

Van Dyck a portrék mestere volt, az itt kiállított vásznak között szerepel az is, amely Stuart Mária Henrietta hercegnőt ábrázolja, és amelyet nemrég vásárolt meg a Szépművészeti Múzeum – a kép az utóbbi idők legnagyobb értékű vásárlása volt. Stuart Márián kívül Jacques Le Roy arcképe és a Férfi lanttal is látható a falon, csakúgy, mint önarcképe, amely az Ermitázsból érkezett, de itt kapott helyet a Szépművészeti Múzeumban őrzött Házaspár portréja is. A kiállítást – amelyben helyet kapott a kortárs művész, Kicsiny Balázs egy, a 17. századra reflektáló műve is – a zsánerképek szekciója zárja.