Utazás Szenegálon és kultúrákon át

Mégis hiányérzete maradhat a nézőnek az afrikai road movie után.

A leginkább azért, mert a rendező egyszerűen nem vállalta, hogy olyan mélységbe ásson, ahol véget ér a „kellemes”, valamint a „látványos”, és kezdődik az „igaz”.

A történet olyasmi, amit idősebb hölgyek „bűbájosnak” szoktak nevezni: Yao (Lionel Louis Basse) egy szenegáli kisfiú, aki egy Isten háta mögötti faluban él. Amikor hírét veszi, hogy Szenegálba érkezik Seydou Tall szenegáli származású, világhírű filmszínész (őt Omar Sy alakítja, akit az Életrevalókból ismerhetünk), megszökik, és nekivág a több száz kilométeres útnak Dakarig, csak hogy láthassa bálványát, és dedikáltathassa vele az életrajzi könyvét.

A Párizsban épp egy felbomlóban lévő házasságot és egy hatéves kis­fiút maga mögött hagyó Seydou Tallt megérinti a gyerek rajongása, ezért úgy dönt, hogy maga szállítja haza.

Mint az a civilizációk találkozása típusú filmekben szokás, ezután kettesben nekivágnak Szenegálnak, először taxival, majd egy lepukkant Peugeot-val, és Monsieur Tallnak a hosszú úton alkalma van rá, hogy szembesüljön az egykor Franciaországba hajózó nagyapja kultúrájával. Színes és szép képekben jelenik meg az ország a vásznon: nemcsak a dakari reggeli muzulmán ima, a porfelhőbe burkolózó afrikai táj, az európai ember számára felfoghatatlan idő- és térszemlélet, de a káosz is autentikus. Ahogy halad előre a filmidő, egyre mélyebb és szebb jelenetekben szembesítik az európai, francia aggyal gondolkodó férfit azzal, hogy nemcsak az ő civilizációjának materialista logikája szerint írható le a világ.

Emlékezetes jelenet például, amikor az ütött-kopott Peugeot lerobban az út szélén, a falu, ahová bevontatják, pedig, mint véletlenül kiderül, épp a nagyapja falujával szomszédos település. Amikor azt mondja, hogy a kuplung romlott el, a helyiek kinevetik, mintha gyermeki módon beszélne. Miért itt? Miért pont az övé, amikor az ő Peugeot-jához hasonló roncsok naponta szelik át az utakat? Miért épp a nagyapja faluja mellett?

Aki olvasta például Carlos Castaneda antropológusnak a mexikói indián – yaki – kultúráról írt könyveit, vagy foglalkozott indiai, tibeti, tatár – akármilyen, Európán kívüli – kultúrával, annak ismerős a filmben vázolt probléma. A fehér ember – akit jelen esetben épp egy fekete színész alakít – egyszerűen képtelen olvasni a világot a primer szintnél mélyebben, amin minden más kultúra képviselője csodálkozik, és oktalannak, gyermekinek tartja Euroamerikát, amely viszont egész más okból tartja oktalannak és gyermekinek a ma­-gáén kívüli kultúrákat. Itt kezdődhetett volna el a Yao utazásának sűrűje, a film voltaképpeni lényegi része, de a rendező nem vállalta, hogy mélyebbre ereszkedjék. Megelégedett azzal, hogy van egy tökéletesen teljesítő gyerekszínésze és egy szintén remekül játszó főszereplője, akik megszeretik egymást az út során, és a kalandok után Tall megért valamit nagyapja kultúrájából és saját identitásából. Tisztességes film. Csak épp lett volna ebben ennél több is.