Kultúra
A vajang bábuktól a Fehér Táráig
Sokszínű és izgalmas a százéves Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum Made in Asia című, új, időszaki kiállítása, bár több magyarázó szöveg nem ártott volna
Noha a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum különösen értékes helyszíne a budapesti kulturális életnek, az elmúlt években pedig rendre reveláció értékű tárlatokat láttunk itt (gondoljunk csak a Baktay Ervin-emlékkiállításra, amelynek katalógusa is felbecsülhetetlen értékű dokumentum, vagy a Sanghay–Shanghai tárlatra, netán a tavalyi, az indiai nőképet bemutató kiállításra, amelynek katalógusa szintén mérföldkő a magyar nyelvű szakirodalomban), nem először van olyan érzésünk, hogy az itteni kiállításokat csak az tudja megfelelően értékelni, aki amúgy is ismeri valamelyest e kultúrköröket.
A tárgyleírások és -megjelölések most is korrektek és szakmaiak, azt azonban kevéssé tartjuk valószínűnek, hogy egy átlagos látogató ismeretekkel rendelkezzen a vadzsra, a purbu, a csengő – buddhista jelképek és szertartási eszközök – szimbolikájáról, vagy kapásból tudja, kicsoda Avalókitesvara vagy a Fehér Tára. Mivel viszonylag szűk a kiállítótér és sok a kihelyezett tárgy, érthető, hogy lehetetlen részletes magyarázatot adni mindenről – de úgy érezzük: van, amiről nem ártott volna.
A belépő a magyar gyűjteménygyarapítók nevével és rövid életútjával találkozik először a tárlaton: a névadó optikus-műgyűjtő, Hopp Ferenc előtt Xántus János, Zichy Jenő, Vay Péter és Bozóky Dezső is jelentős együttessel gazdagította a kollekciót, utóbbi sorhajóorvosként járta a világot, fényképei különösen fontos dokumentumok. A látogató az életutak megismerése után külön tárgycsoportokban ismerheti meg Japán, Kína, India, Délkelet-Ázsia, Tibet és Nepál, Korea, Mongólia és a Közel-Kelet kultúráját, míg a falakon lévő feliratokból a gyűjtemény történetéről tájékozódhat. Ezek nyilván csak egymás vonatkozásában mutathatóak be – ráadásul nemcsak a múzeum jubilál, hiszen éppen 150 éve indult útjára az első magyar állami Ázsia-expedíció Xántus János vezetésével.
Maga az intézmény 1919-ben jött létre, amikor Hopp Ferenc a magyar államra hagyományozta négyezer darabos kollekcióját és villáját. A következő pár évben a hagyaték jelentősen bővült, többek között a Zichy-gyűjteménnyel, jelenleg harmincezer tárgyat számlál. A második világháború és az ötvenes évek is új korszakot jelentettek a múzeum történetében, csakúgy, mint a nyolcvanas évek. Míg a második világháború utáni években a magángyűjtőket kötelezték vagyontárgyaik átadására, letétbe helyezésére, az 1950-es évektől a Magyarország és az ázsiai szocialista országok közti kapcsolatépítés jegyében gazdagodott a kollekció – igaz, ekkor viszont időlegesen lezárult például a Japánnal való kapcsolat. Ennek az időszaknak a fontos, ám vitatható értékű tárgya az egyik tárlóban a nagy Mao Ce-tung-porté. Alighanem lényegesebb, hogy Miklós Pál kutathatott a dunhuangi Ezer Buddha-barlangtemplomokban, aminek köszönhetően a kollekció tekercsképsorozattal gazdagodott, és ekkor került be Koreából is a Goguryeo-kori, Kr. u. 4. századi falfestményes sír másolata, amely azért különösen értékes, mert egy azóta megváltozott állapotot rögzít. (Az eredeti a világörökség része, a másolat megtekinthető a tárlaton.)
A kiállítás japán szekciójából kiemelhetők az 1603 és 1868 közötti Edo-korszakból származó fametszetek, amelyek az előző századfordulón hatalmas hatással voltak az európai művészekre. Emellett hajdíszek, fegyverek, házi oltárok kerültek ki: egytől egyig finom megmunkálású darabok. A kínai szekcióban is erősen reprezentált a mindennapi élethez szükséges tárgyakból összeállított anyag: házioltárok, füstölők, tálak, porcelánok láthatók itt. Nemes Marcell gyűjteményéből érkezett az a sztélé, amely Maitréját jeleníti meg két bódhiszattvával és két tanítvánnyal, a tárgy vélhetően 550 és 577 között keletkezett. Látványos az egyik tárlóban a vajang golek bábkészlet az ind eposzok, a Rámajána és a Mahábhárata történeteinek szereplőivel. Noha a múzeumba kezdetben kevés Délkelet-Ázsiából származó tárgy került, az 1921-től Jáván élt Zboray Ernőnek köszönhetően sikerült a bábkészletet Budapestre hozni. Külön teremben láthatók a javarészt mongol buddhista tárgyak: a szekció akkor erősödött meg, amikor Ferenczy Mária került az intézmény élére 1988-ban, és 1990-től egész kiállítássorozatot szentelt a témának. A mostani, 2020. augusztus 30-ig látható, Fajcsák Györgyi és Hársvölgyi Virág által rendezett kiállításon a buddhizmus mindhárom ágának (mahajána, hinajána, vadzsrajána) tárgyai megtekinthetők.
Szótár
Bódhiszattva: aki „megvilágosodásra tör”, akinek célja, hogy Buddhává legyen. A hinajána buddhizmusban huszonnégy lény ismert, leginkább Avalókitesvara (akinek neve Tibetben Csenrézig), a mahajána buddhizmusban végtelen. A bódhiszattvák elérték a tökéletességet, így a nirvánába távozhatnának, de ők a létforgatagban maradva alávetik magukat a karma törvényeinek mindaddig, amíg az összes élőlény meg nem menekül a szenvedés körforgásából.
Hinajána: szanszkrit és páli kifejezés, szószerint „kis szekér” vagy „szűk ösvény”. Ezzel az elnevezéssel jelölik a korai buddhista iskolákat. Théraváda buddhizmusnak is nevezik.
Mahájána: a szanszkrit „nagy jármű, széles út” kifejezésből ered. A világ buddhistáinak több mint felét teszik ki az irányzat követői.
Maitréja (Tibetben: Dzsampa, más néven Adzsita): jövőbeli Buddha. Jelenleg bódhiszattva, aki megjelenik majd a Földön, és tanítani fogja a tiszta dharmát. A szent iratok szerint Maitréja követi Gautama Sziddhártát, a jelen kor Buddháját.
Tára: a mitológia nőalakja, a könyörületesség szimbóluma. Egy tibeti legenda szerint Avalókitesvara (lásd fent) könnyéből született, amikor az a világ szenvedéseit siratta. Más változatban hercegnő volt, aki megvilágosodott, és bár a szerzetesek úgy vélték, hogy az újjászületésben ezért férfinak kellett volna lennie, a hercegnő ezt visszautasította , mondván, mindegy, milyen alakban születik meg, de örül, hogy nő – olvasható a Terebess Ázsia Lexikonban.
Vadzsrajána buddhizmus: a szanszkrit „gyémántjármű” kifejezésből ered, összetett gyakorlói utat jelent.
Vajang: ősi jávai báb- és árnyjátéktípusok összefoglaló neve. Az árnyjáték művészete feltehetően a hinduizmussal együtt került Jáva szigetére.