A kulcs a kíváncsiság

A mű, amelynek díszbemutatóját a budapesti Uránia Filmszínházban tartották kedden este a rendező jelenlétében, háromszáz órányi felvett anyagból készült el 2019-re, az itáliai uomo universale halálának ötszázadik évfordulójára, amiről világszerte kiállításokkal, konferenciákkal és egyéb eseményekkel emlékeznek meg.

Ahogy azt a rendező a vetítés előtt elmondta, két évig száz szakértő dolgozott a filmen. A kilencvenperces alkotás a leginkább Leonardót, a kíváncsi embert mutatja be, aki a természet törvényeit megfigyelve, azokból kiindulva minden területen kiteljesedik: a festészeti életmű mellett várost és repülőgépet tervez, hadmérnök, kitalálja a búvárruha ősét és a markológépet, Milánót pedig csatornával látja el.

A film időrendben követi a fiatal zsenit Verrocchio stúdiójától a milánói évekig, majd tovább. Feltárulnak azon képek Leonardo által festett részei, amelyek még a mesterének műhelyéhez köthetők, megtudjuk, mekkora hatással volt rá, hogy Brunelleschi daruval emeltette fel a firenzei kupolájára az aranygömbös keresztet. Fennmaradtak Leonardo rajzai, amelyeken rekonstruálni próbálta a szerkezetet. Idézik a filmben azt a levelet is, amelyben Leonardo a milánói udvar figyelmébe ajánlja magát, majd bemutatják a városban töltött éveket.

Nemcsak a Lodovico il Moro, azaz Ludovico Sforza milánói főherceg körül mozgók portréit készítette el – köztük a főúri szerető világhírű arcmását, a Hermelines hölgyet –, de mérnökként és tervezőként is kipróbálhatta magát: újratervezte az egész várost. Elképzelése szerint a városrétegeknek vertikálisan kellene felépülniük: legfelül a lakóterek, alattuk a hivatalok, legalul pedig a kereskedőműhelyek és közterek kaphatnának helyet. A terv jó volt, csak épp a korabeli technika nem tette lehetővé a magasházak építését.

A film legnagyobb erénye, hogy nemcsak azt mutatja be, Leonardo mit tervezett meg a reneszánsz korában, de azt is: a későbbi évszázadok mit tudtak ebből megvalósítani. Megszólal például a filmben az a milánói építész, aki ma a város vertikális kertjeinek tervezéséért felelős. Leonardo azonban csatornát is tervezett ide, a mai „I Navigli” ősét.

Búvárruhatervei bemutatása után a mai olasz búvárok szólalnak meg, repülőgép- és légcsavar-prototípusterveinek pedig nemcsak mai végeredményét tekinthetjük meg, de azt is megtudjuk, hogyan jutott el addig a következtetésig, hogy miként kell a szárnyat megalkotni. Észrevette, hogy repülés közben a madarak szárnytollainak hosszúsága szabályozható, ami ugyanolyan fontos, mint a szárny íve és arányai. Leonardo „repülőgépe” működőképes lett volna, ha akkoriban létezik motor – emberi erővel azonban képtelenség volt a szárnyakat felemelni, ez vezetett a kudarcokhoz. A rendező ennek kapcsán bemutatja, hová jutott el a repülés a leonardói gondolattól máig, mint ahogy a híres, a maga korában csak tervekben megvalósult lovasszobor kapcsán – a művet azért nem állíthatták fel, mert közben elfoglalták a várost a franciák – rövid kitérőt tehetünk Milánó-külsőn, ahol a huszonegyedik század egyik milliárdosának köszönhetően a tervek alapján kiöntötték a lovat (az alak nélkül).

Ahogy említettük, a film elsősorban Leonardóval, a feltalálóval és építésszel foglalkozik, de gazdagodhat az is, akit elsősorban Leonardo, a festő érdekel, hiszen szóba kerül a leonardói festészeti gondolkodás. Reneszánsz alkotóként ő is elsősorban szimbólumokban, utalásokban gondolkodott, a képeken megjelenő elemek önmaguknál jóval többet jelentenek. Az egyik, befejezetlen vásznon az újjáépítés alatt álló templom konkrét bibliai helyre utal, máshol jelentése van annak, hogy egy figurát nem profilból, hanem félprofilból ábrázolt, mint a Hermelines hölgyet, Cecilia Galleranit, aki nem volt az udvar hivatalos tagja, ezért nem a főúri hölgyek testtartásában örökítette meg.

Francesco Invernizzi a vetítés előtt egyetlen szóban határozta meg a leonardói „titkot”: kíváncsiság. Ahogy a film vége felé elhangzik: az univerzumnak mindössze négy százalékát ismeri behatóan az ember. Az univerzumot felfogó agyunk működését pedig egyáltalán nem, még akkor sem, ha a robotika már olyan szintre jutott, hogy gondolattal irányítható műkezet fejlesztettek ki – a kísérletekről szintén képet kapunk a filmből. Ahhoz pedig, hogy a megismerésben tovább haladjunk, épp a leonardói kíváncsiság szükséges.

10/9