Izrael terve a háború utánra

A múlt héten Benjamin Netanjahu ENSZ-be tartó gépe nagyrészt elkerülte az európai légteret, látszólag azért, hogy elkerülje azokat az országokat, amelyek esetleg végrehajtják a Nemzetközi Büntetőbíróság által kiadott elfogatóparancsot, írja a Politico.

Miután több nyugati ország is összefogott a palesztin állam elismerése érdekében, az izraeli miniszterelnöknek egy foghíjas Közgyűlés előtt kellett beszédet mondania, miközben a küldöttek tiltakoztak a Gáza város elleni szárazföldi támadás és a Hamász vezetése elleni katari földön végrehajtott csapás miatt.

Netanjahut valószínűleg nem zavarta meg a látvány. Az üzenet azonban világos: a diplomáciai elszigeteltség, szimbolikus vagy sem, hosszú távú problémává válik. Amikor a bombázások abbamaradnak és a fegyverek elhallgatnak, hogyan nyerheti vissza Izrael a nemzetközi közösség kegyeit?

Kevesebb mint egy héttel az ENSZ-beli megjelenése után Netanjahu Donald Trump amerikai elnökkel közösen bemutatott egy 20 pontos béketervet.

„Ahelyett, hogy a Hamász elszigetelt volna minket, mi fordítottunk a dolgokon, és elszigeteltük a Hamászt” – mondta Netanjahu. „Most az egész világ, beleértve az arab és a muszlim térséget is, nyomást gyakorol a Hamászra, hogy fogadja el a feltételeket.”

A képlet azonban nem ilyen egyszerű, több arab ország is felháborodott a terv kétértelműségein Izrael kivonulásával és a palesztin államisághoz vezető úttal kapcsolatban.

A Hamász által ellenőrzött gázai egészségügyi minisztérium szerint nagyjából 66 000 palesztin áldozatot van a háború nyomán. Izrael is elismeri, hogy körülbelül a fele civil volt. Izrael humanitárius segélyekre vonatkozó korlátozásainak kritikája, amelyet egy ENSZ-ügynökség az éhínséghez okának minősített, hozzájárult a nyugati közvélemény elfordulásához., amelyet jól mutat, hogy az ország megítélése mélypontra süllyedt a kulcsfontosságú nyugat-európai országokban.

Magas rangú európai személyiségek népirtással vádolják Izraelt – míg az Egyesült Államokban még a normális esetben támogató demokraták, köztük Jake Sullivan volt nemzetbiztonsági tanácsadó körében is megnőtt a fegyverembargó iránti igény. Augusztusban 28 nyugati ország sürgette Izraelt, hogy vessen véget az offenzívának. Megdöbbenve a Gázai övezet nagy részét leromboló, a övezet közel 2,3 millió lakosát kitelepítő és növekvő halálos áldozatok számát okozó katonai kampánytól, az európai kormányok szankciókat mérlegeltek.

Még Németországban is – Izrael egyik leghűségesebb szövetségesében – a többség ellenzi a gázai háborút. Az elmúlt hat hónap közvélemény-kutatásai messze túlmutatnak Gázán, és hosszú távon rendkívül kedvezőtlenek Izrael számára.

„Elveszítjük azt a fajta nemzetközi támogatást, amely Izraelt mindig is a nyugati világ legerősebb, leghatalmasabb, legfontos és legfelvilágosultabb elemeihez kötötte” – fogalmazott Ehud Olmert, Izrael korábbi miniszterelnöke, Netanjahu heves kritikusa.

Olmert szkeptikus a gázai javaslat sikerének esélyeivel kapcsolatban, azzal érvelve, hogy a miniszterelnök által az utolsó pillanatban becsempészett kiegészítések – beleértve az izraeli kivonulás lassítását és korlátozását, valamint a palesztin állam kilátásaival kapcsolatos homályos megfogalmazásokat – valószínűleg szabotázsmanőverek voltak, hogy a Hamászt a megállapodás elutasítására kényszerítsék.

„Trump elnök eredeti javaslata más volt” – mondta. „Mi fog történni, ha a Hamász megpróbálja tartani magát Trump eredeti megállapodásához? Ez nehézségeket okozhat az izraeli fél számára. De mindenesetre Netanjahu nem akar megállapodást, és nem akarja leállítani a háborút.”

Yair Lapid ellenzéki politikus, a centrista Jes Atid párt vezetője melegebben üdvözölte a megállapodást, és dicsérte a békefolyamatokat, ugyanakkor 2021–2022-es külügyminiszteri és miniszterelnöki időszakára hivatkozva azzal érvelve, hogy Izrael elszigetelődése nem elkerülhetetlen. A hónap elején Netanjahut nevezte „[Izrael] diplomáciai elszigetelődése mögötti fő bűnösnek”. Hozzátette: „Minden amatőr, átgondolatlan és arrogáns.”

Izrael elszigetelődése azonban nem olyan egyértelmű. Nimrod Goren izraeli akadémikus, a Közel-Kelet Intézet munkatársa azt állítja, hogy a befektetők nem bizonytalanodtak el: „Mit csinálnak a külföldi befektetők? Izraelt választják. A mi piacunk több mint 50 százalékkal növekedett, jobban, mint bármely más piac az elmúlt 12 hónapban. Ráadásul egy hétfrontos háború közepén. Miért? Mert mi nyerjük a háborút, és az emberek meggyőződése, hogy Izraelnek nagy jövője van” – mondta. „Hogy áll a piac Ausztráliában és az Egyesült Királyságban?

Az állítását alátámasztja az izraeli részvények szárnyalása azt követően, hogy Trump és Netanjahu bemutatták a béketervet.

Az izraeli miniszterelnök összhangban van a hazai közvéleménnyel is. Sok izraeli nem hiszi, hogy egy zsidó állam együtt tud élni egy palesztinnal, és a kétállami megoldás támogatottsága a zsidó izraeliek körében a legutóbbi felmérések szerint nagyjából a negyedére csökkent.

„Netanjahu tábora számára a nézőpont egyértelmű: Nyerjük meg a háborút Izrael feltételei szerint, és a többi majd normalizálódik” – mondta Nadav Shtrauchler, a miniszterelnök korábbi politikai stratégája. A rehabilitációs stratégiák szükségtelenek; a siker szükségtelenné teszi őket.

Eközben Netanjahu Trumpra fogad. „Az átlagos izraeliek Trumpra, Washingtonra néznek, és ha az Egyesült Államok a mi oldalunkon áll, akkor minden rendben van, a dolgok nem olyan rosszak” – mondta Shtrauchler. „Netanjahu látja, hogy Trump egyetért vele, nem fogja kényszeríteni semmire, és támogatni fogja őt. Biztos benne, hogy egyetért Trumppal. Ha Kamala Harris lenne a Fehér Házban, nem hiszem, hogy ugyanígy érezne.”