Fordulat a Közel-Keleten

A katari csúcstalálkozó a nemzetközi közvélemény felé címzett egyértelmű üzenetként értelmezhető. A már említett dokumentum hangsúlyozza, hogy a támadásra adott izraeli igazolások erkölcsileg elfogadhatatlanok. Az öböl-menti országokat tömörítő Együttműködési Tanács szerint a térség biztonsága oszthatatlan, a dohai akció ezért közös fenyegetésként értelmezendő. A tanácskozáson ugyancsak részt vevő Iszlám Együttműködés Szervezete kiemelte, hogy Katart, mint a Gázai övezet kapcsán elismert közvetítőt, nem érheti ilyen támadás.

A csúcstalálkozó időben egybeesett az Ábrahám-megállapodások megkötésének ötödik évfordulójával. Az arab-iszlám csúcs résztvevői szerint az izraeli akciók aláássák a normalizációs folyamatot, amely az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein 2020-as diplomáciai nyitásával kezdődött. A zárónyilatkozat szerint a Gázában zajló izraeli műveletek, illetve a dohai támadás veszélyeztetik a régió békéjét és együttélési kilátásait, miközben elmélyítik a politikai bizalmi válságot.

A bizalmi válság emlegetése egyértelműen az USA-nak szóló figyelmeztetés, és annyit tesz: az nem lehet hiteles közvetítő a régióban, aki feltétel nélkül támogatja Izrael politikáját, de legalábbis nem emel szót az agresszió ellen.

Ezért is, vagyis az Egyesült Államok tekintélyének megrendülése miatt több résztvevő állam a csúcs zárt ülésein felvetette egy regionális katonai blokk létrehozásának ötleté. Az egyiptomi vezetés ismét előterjesztette az „arab NATO” koncepcióját, amely egy közös katonai szervezetet javasol az Arab Liga tagállamai számára. A javaslat szerint a szervezet rendelkezne szárazföldi, légi és haditengerészeti komponenssel, valamint speciális műveleti egységekkel is. A blokk feladatai közé tartozna a békefenntartás, a közös fenyegetésekre való válaszadás és a terrorellenes műveletek összehangolása.

A koncepció nem új. Először 2015-ben került terítékre Sarm el-Sejkben, de a parancsnoki struktúra, illetve a főhadiszállás helyének kérdése miatt a kezdeményezés nem jutott el a gyakorlati megvalósítás szakaszáig. 2017-ben az első Trump-adminisztráció megpróbálta újraéleszteni a kezdeményezést, kifejezetten Irán-ellenes éllel, de ez a kísérlet sem vezetett eredményre. A dohai támadás viszont politikai lendületet adhat a koncepciónak, különösen annak fényében, hogy kínai közvetítéssel Irán és Szaúd-Arábia megbékélt egymással, és a térség országai egyre határozottabban a saját lábukra akarnak állni.

Ezt mutatja, hogy az iráni elnök, Maszúd Pezseskian a csúcsot megelőzően úgy nyilatkozott: ha a muszlim országok egységesen lépnek fel, Izrael nem fogja többé megkockáztatni a hasonló támadásokat, és kénytelen lesz tiszteletben tartani a nemzetközi jogot.

Izrael ugyanakkor világossá tette, hogy nem kér bocsánatot a támadásért. Benjámin Netanjahu miniszterelnök amerikai kollégájával, Marco Rubióval tartott sajtótájékoztatóján kijelentette: a dohai támadásról Izrael önállóan döntött, és vállalja a teljes felelősséget. A kormányfő szerint Katar nem élvez szuverenitást, ha menedéket nyújt a Hamász politikai irodájának, még akkor sem, ha ezt nemzetközi közvetítői szerepében teszi. Netanjahu közölte: Izrael nem zárja ki, hogy a jövőben is csapásokat mér külföldi célpontokra, ha azokban Hamász-vezetők tartózkodnak. Az izraeli kormányfő szerint az Egyesült Államok minden korábbinál szorosabb szövetségese Izraelnek, és a gázai túszok mielőbbi hazatérése elsődleges prioritás.

A kétoldalú nyilatkozatok és a csúcs záródokumentuma egyaránt megerősítik: a dohai eseményekkel új szakaszba lépett a regionális politika. Izrael egyre inkább elszigetelődik, maréknyi támogatója pedig fokozatosan minden hitelét elveszíti az arab és iszlám világban – a helyüket pedig a globális Dél országai veszik át.