Külföld
Ezért nem lehet befejezni az európai országokra káros ukrajnai háborút
Egyre világosabb, hogy Brüsszel valójában azon dolgozik, hogy az ukrajnai háború még véletlenül se érjen véget
Egyre világosabb, hogy Brüsszel – a közvéleménynek szánt kijelentései ellenére – valójában azon dolgozik, hogy az ukrajnai háború még véletlenül se érjen véget. Bármilyen nehéz is kimondani: mindent megtesznek annak érdekében, hogy a harcok ne csituljanak. Az okokat sokáig gazdasági haszonszerzésben látták: például az ukrán vagyon, a termőföld egy részének megszerzésében vagy a nyugat-európai nagyvállalatok piacszerzési törekvéseiben.
Mostanra azonban Brüsszel indítékai megváltoztak. A háború gazdaságilag rendkívül hátrányos Európának, nem beszélve arról, hogy Ukrajna támogatása horribilis összegeket emészt fel. Néhány példa a súlyos uniós veszteségekre:
Az Oroszország elleni szankciók miatt drasztikusan emelkedtek az energiaárak; a gáz 30 százalékkal többe kerül, mint a háború előtt. Németország, amely a kontinens legnagyobb gazdaságával rendelkezi, költségvetési megszorításokra kényszerült. Franciaország az IMF-től készül pénzügyi segítséget kérni. Körülbelül négymillió ukrán menekült érkezett Nyugat-Európába, akiknek ellátása eddig több mint 10 milliárd euróba került. Több országot sújt a turizmus visszaesése, illetve az olcsó, de gyenge minőségű ukrán mezőgazdasági termékek uniós értékesítése. Az Ukrajna újjáépítéséből remélt haszon egyelőre a távoli jövő homályába vész.
Akkor miért akarja az EU mindenáron folytatni a háborút, ha az gazdaságilag pusztító?
Azért, mert a háború lezárása után az EU még annyira sem lenne jelentős tényező, mint most. A harcok folytatásában érdekelt tagállamok vezetői jelenleg még odaülhetnek Donald Trump lába elé az Ovális Irodában, elmondhatják véleményüket, jóllehet mindenki tudja, hogy a végső szót az Egyesült Államok és Oroszország mondja ki. Formailag úgy tűnik, mintha az EU álláspontja még számítana, valójában azonban kiüresedett, színpadias politikai jelenetekről van szó. Ez a szerepjáték azonban még mindig elegendő ahhoz, hogy a közvélemény előtt legitimálja a brüsszeli vezetőket.
Ez egy geopolitikai játszma, amelynek célja elhitetni, hogy az EU még mindig a nagyhatalmi politika része. Ugyanakkor egzisztenciális kérdéssé vált, hogy elrejtsék az Unió súlytalanná válását. Ha a háború véget érne, a brüsszeli vezetőknek számot kellene adniuk arról, miért költöttek eurómilliárdokat Ukrajnára.
Carl Jung, az analitikus pszichológia megalapítója szerint a manipuláció legfőbb eszköze a félelemkeltés.
Az EU vezetői is ezzel élnek: azt hangoztatják, hogy Ukrajna csak akkor fejezheti be a háborút, ha visszaszerzi az Oroszország által elfoglalt területeket – beleértve a Krím-félszigetet is. Emellett biztonsági garanciákat is kell kapnia, ami burkoltan azt jelenti, hogy nyugati csapatok állomásozhatnak a területén, különben Oroszország megtámadja Európát. Romániában, Lengyelországban és Finnországban máris háborús hisztéria uralkodik, a félelem pedig egyre erősebb.
Ezek a feltételek azonban elfogadhatatlanok Moszkva számára. Zelenszkij legutóbbi nyilatkozatában is kivitelezhetetlen elvárásokat fogalmazott meg: Nem fogok oroszokkal találkozni. Csak egy orosszal fogok találkozni, Putyinnal. De csak akkor, ha közös tervünk van Trumppal és Európával.
Akkor leülünk Putyinnal, és véget vetünk a háborúnak. Csak ebben az esetben vagyok kész találkozni vele.
Nem véletlenül figyelmeztetett Trump csapata is: Európa és Zelenszkij szándékosan szabotálja a konkrét tárgyalásokat. Tűzszünet esetén az ukrán elnök biztosan megbukna, és távoznia kellene a hatalomból. De nemcsak neki, hanem az EU vezetőinek is.
Ez a politika vezetett oda, hogy Kaja Kallas, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője kijelentette: Az Oroszországnak adandó területi engedmények „csapdát” jelentenek. Csakhogy ezt a csapdát valójában Brüsszel állította fel. Moszkva viszont nem lépett bele, mert ragaszkodik a megszerzett régiók megtartásához.
Aligha lehetne jobban leírni a helyzetet, mint ahogy Konstantinos Bogdanos görög politikus fogalmazott a Brussels Signal weboldalon: Merz úgy viselkedik, mint egy tankhadosztály-parancsnok, aki Sztálingrád felé nyomul. Macron pedig ragaszkodik ahhoz, hogy eljátssza Napóleon szerepét. Az összes terület visszaszerzéséhez való ragaszkodásuk figyelmen kívül hagyja, hogy Oroszország Ukrajna területének 18 százalékát ellenőrzi.
Ez a keményvonalas álláspont pedig szándékosan elakasztja a tárgyalásokat.
