Külföld
Tusk egyre erőteljesebb támadásokat indít az ellenzék ellen
A lengyel miniszterelnök perek sorával támad a „nagy kaliberű” konzervatívokra

Romanowski, aki politikai menedékjogot kapott Magyarországon, miután hazájában nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki ellene hűtlen kezelés gyanújával, aláhúzta: 2023 decembere óta Lengyelország egyfajta liberális autokrácia alatt él, amelyet Donald Tusk miniszterelnök „militáns demokráciának” nevez.
„Számos állami intézményt törvénytelenül és erőszakkal foglaltak el, az alkotmányos szerveket, amelyek függetlenek a baloldali-liberális kormánykoalíciótól, blokkolták vagy figyelmen kívül hagyták – mindezt azért, hogy eltávolítsák a politikai életből azokat a politikusokat, szakértőket és társadalmi vezetőket, akik veszélyt jelentenek a baloldali-liberális elitre és befolyási hálózatára” – olvasható a cikkben.
Rámutatott: a lengyel legfőbb ügyészség vádat emelt Mariusz Blaszczak volt védelmi miniszter és Slawomir Cenckiewicz történész ellen – utóbbit, aki Nawrocki elnök közeli tanácsadója, nemrég nevezték ki a Nemzetbiztonsági Hivatal élére. Az időzítés és a vádak jellege Romanowski szerint politikai indíttatásra utal, célja a konzervatív szereplők ellehetetlenítése. Cenckiewicz ismert történész, aki a kommunista befolyás felszámolásában is szerepet játszott, és társszerzője volt a Reset című dokumentumfilm-sorozatnak, amely Tusk korábbi kormányának orosz kapcsolatait mutatta be. Hozzátette, hogy Nawrocki elnök korábban a Nemzeti Emlékezet Intézetének vezetőjeként következetesen dolgozott a kommunista és szovjet örökség felszámolásán, ezért az orosz rezsim is támadta. „Intézete a kommunista bűnök feltárását végezte, ami félelmet keltett a posztkommunista elitben” – mutatott rá.
A vád szerint titkos katonai dokumentumokat hoztak nyilvánosságra, amelyek a „Visztula-vonal védelmi terveként” ismertek. Romanowski úgy véli: jogilag megalapozatlan az ügyészség vádja, mivel a titkosítás feloldása miniszteri hatáskörben, szabályosan történt, és a dokumentumok régi, katonai értéküket vesztett tervek voltak. Különösen vitatható Cenckiewicz felelősségre vonása, aki a Katonai Történeti Hivatalban történészi feladatait látta el, mégis „bűnsegédként” próbálják beállítani, noha történeti anyagokról volt szó, nem aktuális haditervekről – írta.
A szerző szerint a „Visztula-vonal” ügyében az ügyészség érvelése összeomlik: ha a miniszter jogszerűen oldotta fel a titkosítást, akkor nem lehet államtitoksértésről beszélni. Az, hogy az ügyészség utólag felülír egy törvényes miniszteri döntést, az egész közigazgatási jog logikáját ássa alá, és azt mutatja, hogy a büntetőeljárást politikai fegyverként használják.
A vádat Romanowski politikai bosszúnak tartja, mivel a tervek nyilvánosságra kerülése komoly csapást mért Tusk táborára: ezek azt mutatták, hogy egy orosz támadás esetén csak a Visztulánál terveztek védelmet, vagyis Lengyelország keleti felét feladták volna. Ez a keleti, konzervatívabb régiókban megerősítette azt az érzést, hogy a globalista elit másodrendű állampolgárként kezeli őket.
Romanowski úgy érvel, hogy Cenckiewiczet – aki történészként a szovjet és orosz befolyás feltárásával foglalkozik – kutatásai miatt különösen veszélyesnek tartja Tusk miniszterelnök és Radoslaw Sikorski külügyminiszter köre. Hangsúlyozta: Cenckiewicz törvényt nem sértett, sőt a nemzetbiztonság érdekében járt el. Az ellene indított támadások valójában az elnök és a lengyel államérdek ellen irányulnak.
Felhívta a figyelmet, hogy Donald Tusk és kormánya kevesebb mint két év alatt súlyos törvénysértéseket követett el Lengyelország alkotmányos intézményei ellen. Tusk egyre erőteljesebb támadásokat indít az ellenzék ellen, miközben hatalma a nemzetközi környezet változásai és a sorozatos belpolitikai kudarcok miatt „kártyavárként omlik össze”.
Romanowski szerint mindeközben az államapparátus működésképtelenné vált: a közigazgatás közép- és alsó szintjein, valamint a biztonsági szolgálatokban már a konzervatív erők visszatérésére készülnek. A Blaszczak-Cenckiewicz-ügy pedig újabb példája annak, miként használják politikai fegyverként a jogot és az állami intézményeket, amit a lengyel társadalom többsége nem fog elfogadni – zárta írását Marcin Romanowski.