Külföld
Lengyelország kormányváltásra készül, Tusk mehet, Sikorski jöhet
Magyarellenes kijelentéseket tett Radoslaw Sikorski leendő lengyel miniszterelnök
Valószínűleg még az sem lesz képes megmenteni Donald Tusk hatalmát, hogy a balliberális miniszterelnök átalakította kormányát. Többek között az eddigi külügyminisztert, Radoslaw Sikorskit, tárcája megtartása mellett, miniszterelnök-helyettesnek nevezte ki. Tusk hűséges fegyverhordozója mindig ott állt főnöke mellett, vagyis már előzőleg is kiszolgálta azt a globalista politikát, amelyet most is képvisel. Ha Donald Tusk szemszögéből nézzük a dolgokat, akkor a kinevezés jó döntés volt.
A lengyel miniszterelnök abban biztos lehet, hogy helyettese nem fogja hátba támadni, de ami még ennél is fontosabb: nem fog letérni a politikailag „helyes” útról.
Lengyelországban nagy valószínűséggel előrehozott parlamenti választások lesznek, miután a júniusi elnökválasztást az ellenzékben lévő nemzeti-konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) párt által támogatott Karol Nawrocki nyerte meg a kormánypártok által favorizált Rafal Trzaskowskival szemben.
Ez megroppantotta a lengyel kormány hatalmát, ami már előzőleg sem állt biztos lábakon. Tusk ugyan túlélt egy parlamenti bizalmi szavazást, de ez kevés ahhoz, hogy az elmaradt reformok – többek között az adók csökkentése, az illegális migrációtól való félelem, a megélhetési költségek emelkedése – okozta társadalmi elégedetlenség csillapodjon.
Éppen ezért a kormányon belüli személyi változások nem sokat érnek, ez csak amolyan „átfestjük a szobát, de ettől az még nem lesz nagyobb” megoldás.
A kormányátalakítás alacsony hatékonysági szintjét persze a miniszterelnök is tudja. A személycseréknek az volt a célja, hogy előkészítse Sikorski feszültségmentes „hatalomátvételét”. Hiába az „Új műsorhoz új férfi kell”, de valószínűtlen, hogy Sikorski, mint kormányfő, képes lesz a problémák megoldására. Nem is ez a cél, hanem az időnyerés, vagyis Tusk és csapata el szeretné kerülni a 2027-ben esedékes parlamenti választások előrehozatalát. Addig is hatalmon lennének, a soron következő voksolás eredményéről most még korai lenne találgatni.
Amit sejteni lehet Sikorski esetleges miniszterelnöki kinevezése utáni helyzetről, az az, hogy Lengyelország még az eddigieknél is markánsabban fogja a föderális Európa megalakításának tervét képviselni. Nem árt emlékezni Sikorski első külügyminiszteri ciklusára – akkor is Donald Tusk volt a kormányfő –, amikor 2011-es berlini beszédében kijelentette: „Valószínűleg én leszek az első lengyel külügyminiszter a történelemben, aki ezt kimondja: kevésbé félek Németország hatalmától, mint attól, hogy Németország tétlen marad. Önök Európa nélkülözhetetlen nemzetévé váltak. Nem térhetnek ki a vezetés feladata elől. Nem dominálni kell, hanem reformokat megvalósítani.”
Vagyis Sikorski tálcán kínálta fel az újraegyesített Németországnak Európa vezető szerepét, ami azt is jelenti, hogy a föderális Európa német mintára valósulhasson meg. Az újraegyesített Németország élt is a lehetőséggel, amit persze nem minden állam fogadott osztatlan örömmel, a történelmi hátteret ismerve ezen nem lehet csodálkozni.
Sikorski buzgalmában megfeledkezhetett Henry Kissinger egyik örökbecsű mondanivalójáról. „Szegény öreg Németország. Túl nagy Európának, de túl kicsi a világnak.”
Sikorskinak most az lehet a legfőbb problémája, hogy Németország – átvitt értelemben – már Európának is túl kicsi. Németország saját tíz évvel ezelőtti helyzetéhez képest lényegesen rosszabbul áll, elsősorban gazdaságilag. Ide vezetett az illegális migránsok tömeges befogadása, a zöld energia kritikátlan alkalmazása, az olcsó orosz gázról való önkéntes lemondás, és persze Ukrajna feltételek nélküli támogatása.
Sikorski ennek a számára nem túlkedvező helyzetnek a kapcsán már többször panaszkodott, például tavaly is, amikor azt kifogásolta, hogy Berlin nem szállít nagy hatótávolságú rakétákat Ukrajnának. Mindent összevetve, a lengyel külügyminiszter nem egyszer kifogásolta a szerinte nem elégséges német elköteleződést Ukrajna irányába.
Az persze eszébe se jut, hogy Németország jelenlegi állapotáért ő is felelős. Mert mi történt 2014 februárjában? Ő és Frank-Walter Steinmeier német, illetve Laurent Fabius francia külügyminiszter Kijevbe utazott, és arra kényszerítette a törvényesen megválasztott ukrán elnököt, Viktor Janukovicsot, hogy írjon ki idő előtti elnökválasztást, különben a tüntetők betörnek az elnöki rezidenciára.
Nyomás alá helyezték az ukrán elnököt, aki engedett a követelésnek, ennek ellenére a tömeg mégis betört,
Janukovics elmenekült. Ettől kezdve Ukrajnában a szélsőséges pártok és mozgalmak „politikai túszként” tartják fogva a mindenkori ukrán elnököt.
Mindennek megvolt a maga hozadéka. Az, hogy Lengyelország odajutott, hogy kénytelen illegális migránsokat befogadni, feltétel nélkül támogatnia kell Ukrajnát, ki van téve Brüsszel kényének-kedvének, mindez nagyrészt Sikorskinak köszönhető.
Sajnos ennek a politikának van egy számunkra szomorú vetülete is. Sikorski az, aki mindent megtesz, hogy Magyarországot lejárassa. Többek között az olyan kijelentéseivel, mint: Magyarország lepusztult Orbán Viktor kormányzása alatt. Ezzel kapcsolatban elég csak annyit megjegyezni – különösen a lengyel állapotokat általánosságban véve –, hogy mindenki söpörjön a saját portája előtt.
Sikorski azt is mondta, hogy a magyar miniszterelnök ki akarja hazánkat léptetni az Európai Unióból. Na, ne már! Erről soha nem volt szó, Magyarország belülről akarja az EU-t megváltoztatni.
Majd egy következő nyilatkozat a frissen kinevezett lengyel miniszterelnök-helyettestől: Magyarországon népszavazást kellene tartani az ország uniós tagságáról. Sikorski ezt azzal kapcsolatban nyilatkozta, hogy hazánkban „Voks 2025” névvel véleménynyilvánító szavazást tartottak. Azt nem tudni, hogy Sikorski mit akart elérni a magyar EU-tagságról szóló népszavazás megemlítésével. Itt van az a pont, amikor az ember elveszti a fonalat.
Szóval sok jóra nem számíthatunk, ha Sikorski lesz az új miniszterelnök. Nem mintha Tusk bármi megértést mutatott volna a magyar álláspont bármelyikével is. Sikorski nem lesz képes a lengyel társadalmi feszültségeket csökkenteni. Az ő feladata az időhúzás.
Egy olyan helyzet megteremtése, amely megakadályozhatja, hogy Jaroslaw Kaczynski pártja, a PiS ismét hatalomra kerüljön.
