Mérges drúzok, akik Izraelbe vágynak

Rengeteget szerepeltek az elmúlt pár napban a szíriai drúzok a hírekben. Igaz ami igaz, nem egy hatalmas nép, önálló országuk sincs, súlyukra mégis jellemző, hogy Izrael nem volt rest a védelmükre kelni és számos szíriai katonai létesítményt, sőt, magát a hadügyminisztériumot is szó szerint szétbombázni.

Ha ezúttal elhagyjuk a fegyvereket, s tisztán tudományos szempontból közelítünk hozzájuk, akkor láthatjuk, egy ezer éves néppel állunk szemben - egy olyan entitással, amely a genetikai egységét a XI. század óta őrzi híven. A legújabb genetikai vizsgálatok visszaigazolták a régi hiedelmet, mely szerint csak maguk között házasodnak. Utóbbit támasztja alá az a tény, hogy az egyes, földrajzilag távolabb élő drúz csoportok genetikailag erősen különböznek egymástól.

Kialakulásuk a síita iszlámból eredeztethető. Az egyistenhívő vallási közösséget a legendás Hamza ibn Alí perzsa misszionárius hozta létre a XI. században Kairóban. Nevüket a 11. században élt, s a köreikben ugyancsak nagy hírű misszionáriusról, Muhammad ad-Darzíró vették. Létszámuk világszerte 1,8-2,1 millió lehet. Értető történelmi okokból a legtöbben Szíriában és Libanonban vannak, de Izraelben és Jordániában is föllelhetőek, továbbá erős mikroközösségeik a világ számos pontjáról - így Budapestről - ismertek.

Számunkra talán a legfurcsább, hogy tisztán hisznek a párhuzamos világokban. Tanításuk alapján az ember születésének körülményeit, édesanyját, apját, családi hátterét Isten vagy egy magasabb rendű lény dönti el. Ennek megfelelően nem folytatnak hittérítést, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy a vallásukra sem engednek senkit áttérni. Ugyancsak érdekes lehet egy kereszténynek, hogy a reinkarnáció hitük egyik legmeghatározóbb sarokköve.

Az újjászületés ciklusának végén – amelyet az egyén az egymást követő reinkarnációk révén ér el – a lélek egyesül a „kozmikus elmével” - azaz Isten akaratával, ami számukra az univerzum építőköve.

Erkölcsi előírásaik száma hét, s ezeket bármely ember bátran betarthatná. Csak szemezgetve a listáról: a beszédben igazságosnak és őszintének kell lenni, minden hittestvért megillet a védelem és kölcsönös segítség, de elengedhetetlen az ördögnek és a gonosz erőknek való ellenállás is. A drúzok elfogadják Isten tetteit függetlenül attól, hogy azok milyenek.

Mindenképpen érdemes még róluk tudni, hogy mivel eléggé elszigetelten élnek, sok esetben megpróbálnak beolvadni a többségbe azért, hogy megvédjék a vallásukat és a saját biztonságukat. Így imádkozhatnak muszlimként vagy keresztényként attól függően, hová vetette őket a sors. Bár sokan tudni vélik, a drúzok körében is dívik a többnejűség, az ágyasok és/vagy szeretők tartása, ám ez totális badarság. Olyannyira, hogy a törvényeik egyenesen tiltják az efféle kilengéseket.

A drúzok nem mondanak napi öt imát, nem igazán böjtölnek a ramadán hónapban és nem tesznek zarándoklatot Mekkába és Medinába sem. nem nagy csoda, ha a körülöttük élő „hithű” muszlimok nem is tekintik őket az iszlám követőinek, sőt, olykor emberszámba sem veszik őket.

Az utóbbi napok erőszakos történéseinek pedig e tényben lelhető föl a magyarázata. Akácsak az, hogy a szíriai drúzok közül sokan szeretnének Izraelhez csatlakozni, mert ott nagyobb biztonságban érzik magukat.

Az igazsághoz híven azt is el kell mondani, a drúzok kimondottan barátságosak, de nem tűrik, hogy zaklassák őket.