Külföld

Netanjahu sorsdöntő kérdés előtt áll

Az iráni tűzszünet „lendületet” adott a gázai tárgyalások újraindításához

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök gyorsan élvezhette Izrael iráni katonai sikereit. A hadsereg meglepetésszerű támadását a Moszad kémügynökséggel összehangolva nukleáris létesítményekre mérték, és precízen likvidáltak iráni tisztviselőket.

Netanjahu sorsdöntő kérdés előtt áll
Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök
Fotó: AFP/Menahem Kahana

Az ezt követő napokban Izrael kiterjesztette hadműveletét Irán felett, légi fölényt hirdetett és Teherán ballisztikusrakéta-arzenálját támadta.

Netanjahu egy kormányülésen kijelentette, hogy Izrael „nagy győzelmet aratott az ellenséggel szemben, aki azért jött, hogy elpusztítson minket”. És évek óta először az ország népi támogatását élvezte.

Az Izraeli Demokrácia Intézet felmérése szerint az ország lakosságának 70%-a támogatta Irán megtámadását, amelyet Izrael régóta a legnagyobb egzisztenciális fenyegetésnek tekint. A zsidó izraeliek körében a támogatottság még magasabb, 82% volt, derül ki a felmérésből.

De a konfliktust lezáró tűzszünet utáni órákban Izrael kénytelen volt ismét Gázára fordítani a figyelmét, egy olyan háborúra, amelyben az Iránban látott jelentős stratégiai sikereket sokkal nehezebb megtalálni.

Ehelyett Gáza régóta kimerítő harcot folytat a Hamász ellen, amely gerillataktikára támaszkodik Izrael katonai fölényének ellensúlyozására.

Netanjahu csütörtökön egy szűk körű, magas rangú izraeli tisztviselővel tervezett találkozást, hogy megvitassák a gázai stratégiát, miközben a kormányon belül vita folyik a továbblépés módjáról – a szélsőjobboldal továbbra is a háború fokozását szorgalmazza, míg mások szerint az iráni siker új lehetőséget teremtett a gázai konfliktus átfogó lezárására.

Izraeli korlátok leleplezve

Úgy tűnik, Izrael a 12 napos Iránnal folytatott konfliktusból a Közel-Kelet vitathatatlan katonai hatalmaként került ki, és büntetlenül képes célpontokat támadni Libanonban, Szíriában, Jemenben és most már Iránban is. Több tucat – és időnként több száz – izraeli vadászgép hajtott végre bevetéseket Irán ellen, több száz mérföldnyi ellenséges légteret lefedve, hogy csapásokat mérjen a nukleáris létesítményektől a ballisztikusrakéta-indítókon át a rezsim szimbólumaiig terjedő célpontokra. Úgy tűnt, hogy a hadsereg szempontjából Izrael műveleteinek egyetlen korlátja a saját fegyverkészlete volt.

De ha a harcok megmutatták Izrael katonai erejét, akkor a korlátait is feltárták. Az ország magasztalt légvédelmi rendszere Irán ballisztikus rakétáinak túlnyomó többségét – mintegy 90%-át – elfogta, az Izraeli Védelmi Erők (IDF) szerint. De azok a rakéták, amelyek átjutottak az Arrow és a David's Sling védelmi rendszereken, amelyeket a nagyobb hatótávolságú lövedékek ellen terveztek, mint a jobban ismert Vaskupola, példátlan károkat okoztak Izrael néhány nagyobb városában, köztük Haifában és Tel-Avivban.

A keddi tűzszünet életbe lépése előtti utolsó órákban egy ballisztikus rakéta eltalált egy lakóépületet Beér-Sevában, legalább négy ember halálát okozva. A robbanás ereje átszakította a környező épületeket és ledöntötte a betonfalakat. Az izraeli védelmi erők kezdeti vizsgálata szerint legalább három halott a biztonságos szobájukban volt.

Amióta Irak volt elnöke, Szaddám Huszein több tucat Scud rakétát lőtt ki Izraelre az 1990-es öbölháború alatt, nem záporozott ennyi rakéta az országra több száz kilométer távolságból.

Közel két héten keresztül gyakorlatilag minden nap és éjszaka milliók menekültek Izraelben néhány perccel korábban menedékhelyre. Azok, akiknek nem volt menedékük otthonukban, a legközelebbi nyilvános menedékhelyekre menekültek. Az iráni ballisztikus rakéták azonban sokkal erősebbnek bizonyultak, mint iraki társaik három évtizeddel ezelőtt. Annak ellenére, hogy a zárótűz mérete az első néhány nap után csökkent, a rakéták nagyobb százaléka látszott áthatolni Izrael védelmén, gyakran pusztító következményekkel, összesen 28 ember halálát és további százak megsebesülését okozva.

Az izraeli adóhatóság kártérítési osztályának becslése szerint több mint 1,3 milliárd dollárra lenne szükség a mindössze 12 napos konfliktus okozta károk helyreállításához. A Kneszet Pénzügyi Bizottságának hétfői ülésén Amir Dahan, a kártérítési osztály vezetője elmondta, hogy ez a szám még magasabb is lehet. Mintegy 25 épületet kell lebontani – mondta.

Ezzel szemben a Hamász vezette október 7-i támadás Izrael ellen és az azt követő 20 hónapos gázai háború körülbelül 730 millió dolláros kárt okozott – mondta Dahan, hangsúlyozva az iráni ballisztikus rakéták okozta károk mértékét ilyen rövid idő alatt.

Izrael évekig hozzászokott az Iron Dome rövid hatótávolságú légvédelmi rendszerének védelméhez, amely kiváló eredménnyel hárított el több ezer Gázából kilőtt rakétát. De ezek a rakéták nagyrészt a Gáza környéki közösségekre korlátozódtak. Irán ballisztikus rakétalövései vörös riadót jeleztek az egész országban.

Netanjahunak Gázáról szóló döntéssel kell szembenéznie

Miközben tombolt a konfliktus Teheránnal, Gáza – és a Hamász által ott fogva tartott túszok sorsa – gyakorlatilag eltűnt a hírekből. A gázai háború napjainak számlálása helyett, amely a múlt hónapban meghaladta a 600-at, Izrael fő hírcsatornái azonnal átálltak az Iránnal folytatott harcok napjainak számlálására.

De a konfliktus a városban folytatódott, miközben az izraeliek figyelme máshová irányult, különösen mivel a háború elleni hatalmas tüntetéseket, amelyek minden héten megtöltötték Tel-Aviv utcáit, a szükségállapoti szabályok betiltották.

Kedden – ugyanazon a napon, amikor életbe lépett az Izrael és Irán közötti tűzszünet, órákkal azután, hogy Donald Trump amerikai elnök bejelentette – hét izraeli katona vesztette életét Khan Younisban egy páncélozott szállító járművükre szerelt rögtönzött robbanószerkezettől. Ez volt az egyik legvéresebb incidens Izrael számára az elmúlt hónapokban.

„Szükségünk volt valakire, mint Trump, itt és most, hogy előálljon és azt mondja: ’Adjuk vissza a túszokat, állítsuk le mindezeket a dolgokat, térjünk vissza a normális helyzethez’” – mondta csütörtökön Móse Gafni ultraortodox törvényhozó, egy ritka, a kormányon belüli ellenvélemény-nyilvánulásban, „de úgy tűnik, eddig nem volt ilyen kiváltságunk.”

Ha az izraeli védelmi erők iráni műveletei megmutatták a hadsereg precíz és intelligens csapásmérő képességét, a Gázában zajló háború az országot az ellenkező típusú konfliktusba sodorta. Izraelben a háborút csekély előrelépés és növekvő közfelháborodás jellemzi, miközben nemzetközi szinten az elítélés szárnyalt a halálos áldozatok aránytalan száma miatt.

Egy május végi izraeli Channel 12 News közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 55%-a véli úgy, hogy Netanjahu azért folytatja a háborút, hogy hatalmon maradhasson. Más felmérések ismételten azt jelzik, hogy az ország több mint 60%-a támogatja a túszok szabadon bocsátásáról szóló megállapodást, még akkor is, ha ez a háború végét jelenti.

„Itt az ideje bátorságot mutatni, és hangosan és világosan kimondani: vissza kell adni a túszokat, be kell szüntetni a harcot. Ez a megfelelő megoldás, ez az egyetlen módja annak, hogy Izrael teljessé tegye a győzelmet” – mondta a Túszok és Eltűnt Családok Fóruma szerdán.

Katar, amely közvetítőként járt el Izrael és a Hamász közötti tárgyalások során, azt nyilatkozta, hogy az iráni tűzszünet „lendületet” adott a gázai tárgyalások újraindításához. Majed Al Ansari külügyminisztériumi szóvivő elmondta, hogy az ország „minden féllel” kapcsolatban állt a tárgyalások újraindítása érdekében.

„Sok olyan részlet van, amiről most nem tudok beszélni a meglévő megállapodással kapcsolatban, de elmondhatom, hogy ugyanazok a paraméterek változnak folyamatosan a tárgyalásokon” – mondta a CNN-nek. A tárgyalások hónapok óta elakadtak ezeknél a paramétereknél, ami megnehezíti a tárgyalók dolgát, akik nehezen találtak módot az előrelépésre.

Netanjahu most szilárdabb politikai lábakon áll. Két héttel ezelőtt túlélte a kormánya megbuktatására tett kísérletet, és még kritikusai is neki tulajdonítják az Irán elleni sikeres hadjáratot. Ezen a kritikus fordulóponton saját döntéssel kell szembenéznie: vajon az egyik konfliktus ragyogó sikerét felhasználja-e egy másik brutális valóságának megszüntetésére.

Kapcsolódó írásaink