Külföld
Lopakodó hozhatná a gigabombát
Nem csak magyar, de amerikai viszonyok között is sokba fájt a B-2-es Spirit lopakodó nehézbombázó kifejlesztése - ami nem is csoda, hiszen huszonhárommilliárd dollár (mai áron 7371 milliárd forint) arrafelé is sok pénz. A tervezést - mint az bárhol megszokott - folyamatos és szigorú titoktartás övezte. Az első rajzot 1988. április 20-án tette közzé az USAF, majd a hivatalos bemutató november 22-én történt - majd a betont 1989. július 17-én hagyta el.
A sikeres próbák után 135 gép építésére érkezett megrendelés olyformán, hogy ebből százhúsznak a hidrogénbomba cipelésére is alkalmasnak kellett lennie. Végül többszöri módosítás után mindössze huszonegy darab épült meg. A mérséklés oka elsősorban a megváltozott nemzetközi politikai helyzet és a gép roppant magas gyártási költsége, utóbbi ugyanis elérte a példányonkénti 2,2 milliárd dollárt - azaz mai áron 772 milliárd forintot.
Amúgy nem egy magas (5 méter) és hosszú szerkezet, hiszen huszonegy méter - ám a fesztávja meghaladja az ötvenkettőt. A szárnyfelület 460 négyzetméter, tömege 71,7 míg maximális felszállósúlya 152 tonna. Mozgatásáról négy hajtómű gondoskodik. Gyorsnak nem nevezhető, „csak” 760 kilométert küzd le óránként. Utántöltés híján 10 400 kilométerre képes eljutni, s legfeljebb 15 kilométerre képes fölemelkedni.
Eddig egy zuhant le belőle.
Ami igazán izgalmassá és kívánatossá teszi Izrael számára, az a hordozóképessége. A B-2 két rekeszében 22,7 tonnányi bomba fér el, tehát a fölső ábrán szemlélhető 13 600 kilogrammos bunkerpusztítót is képes elnyelni. Érdekességként elmondható: 2011 májusában az Oszama bin Laden elleni légicsapást is ezzel kívánták végrehajtani Pakisztánban, de a várható magas civil áldozatok miatt végül elengedték az akciót. Viszont 2017. január 18-án egy ISIS elleni bevetésben csaknem száz terroristát pusztított el egy kiképzőtáborban.
Érdemes egy pár szó erejéig a GBU-57A/B precíziós bombáról is megemlékezni. A rémhozó 6,2 méter (20,5 láb) hosszú, tömege 13,6 tonna. Hordozására kizárólag stratégiai bombázók alkalmasak, így jelenleg a B-2 Spirit az egyetlen, amely be tudja vetni. Magának az Egyesült Államoknak sem lehet belőle sok, a hírek alapján olyan három-négy tucatot építhettek belőle összesen. Irányításáról inerciális és GPS alapú rendszerek gondoskodnak.
Az igazsághoz híven meg kell jegyezni: a bomba áthatolóképessége - elméletben - parádés, a valóságban azonban némi vita tárgyát képezi. Az amerikai légierő szerint egy GBU-57 akár 61 méter mély, meghatározatlan anyagba is képes behatolni, míg mások ennél szerényebb számokat közölnek. Sokat számít az is, hogy a fedezéket védő beton mennyire sűrű, milyen minőségű. Az sem mindegy, hogy hány darabot dobnak egy-egy pontra, s ha nem is ér le a célpontig, milyen mértékű kárt okoz a „földnek rengése” odalent.
