Külföld
Szorongás két szoros okán
Mi a közös a jemeni húszikban és Iránban? Mindketten képesek szénné alázni a világkereskedelmet. Az előbbiek a Vörös-tenger kijáratát, az utóbbiak pedig a Hormuzi-szorost érik el. Ha szigorúan a földrajzi szempontok szerint nézzük a kérdést, egyiküknek sincsen túl nehéz dolga.
A Hormuzi-szoros a Perzsa-öblöt az Ománi-öböllel összekötő folyosó. Északi oldalát Irán, déli felét Omán és az Egyesült Arab Emírségek uralják. Az egész szélessége durván negyven, míg hosszúsága hatvan kilométer - ami annyit tesz, hogy akár egy jóképességű ágyúval és egy rakéta-póthajtású „malaccal” is átlőhető az egész. Mivel a mélysége megfelelő, így érthető okokból igen bejövős a világ legnagyobb tankerei körében.
Jelentőség talán e száraz statisztika érzékelteti a legtalálóbban - ahol az esztendő után következő szám a kőolaj millió tonnáját jelzi naponta, míg a második adat a finomított árut dettó millió tonnában és 24 óra alatt: 2018 16,5 - 4,9, 2019: 15,2 - 4,9, 2020: 13,7 - 4,8, 2021: 14.0 - 4,9, 2022: 15.6 - 5,5 és 2023: 14,9 és 5,9.
A fentiek értékeléséhez azt is illik leírni, hogy 2023-ban naponta (!) durván 102,1 millió hordó olajat fogyasztott el az emberiség - ami annyit tesz, hogy a Hormuzi-szoroson át jött e tételnek több mint 14 százaléka. Ez elborzasztóan nagy szám, egyben mutatja, mekkora rést tudna ütni egy iráni támadás, ne adj Isten kőkemény blokád a rendszeren.
Amúgy meg mi, magyarok évente fogyasztunk úgy 4,7 millió tonnát - ami tól-ig 30,5 millió hordót tesz ki. Tehát cirka egyharmad nap alatt letudnának ott minket tokkal vonóval, a többi tizenhat órányi tétel meg mehetne ugye a (nem létező) tárolókba, így akár idővel fürdeni is lehetne a benzinben és a gázolajban, a motorolajat meg ingyen adnák, csak ürüljenek a raktárak...
A másik, nem kevésbé fájó pont a Vörös-tengert és a Szuezi-csatornát kiszolgáló Báb el-Mandeb szoros. Itt a parton a jemeni Húszik az urak, akik rendre és meglepetésszerűen szétdurrogtatják és rakétázzák az ott elhaladó hajókat. Márpedig ha arrafelé (is) forró lesz a víz a kapitányok talpa alatt, akkor csak úgy érik el Európát, ha megkerülik Afrikát. Ez pedig mindennek nevezhető, csak gyors, olcsó és időszerű megoldásnak nem.
Amúgy a Báb el-Mandeb még annyi sincs, mint kollégája, lévén mindössze legtágabb pontján is csak huszonhét kilométer széles. A jemeni terroristák mindezzel gyakorlatilag úgy vannak, hogy (mintegy képletesen) az ablakból egy jó távcsővel kiválasztják az ínycsiklandó célpontot és odapörkölnek. És mentül több a zavar, annál inkább kopik a vállalkozókedv - s ezzel párhuzamosan lesz minden egyre drágább.
Ki tudna bármelyik - vagy esetleg mindkét - szorosban rendet tartani? A vállalkozás sikerességének mutatója már a Báb el-Mandeb esetében is kérdéses, Lévén hiába van ott számos amerikai, brit és egyéb hadihajó, majd bombázza a Húszikat változatos koalíció, azok mégis rendre képesek galibát csinálni. A Hormuzi-szoros pedig még messzebb van mindentől.
Esetleg partra is lehet(ne) szállni és „tartósan” berendezkedni - ám ettől a brutálisan véres verziótól borítékolhatóan „nem véletlenül” ódzkodik bármelyik nagyhatalom...
