Elesik Ukrajna a nyugati lőszerektől

Napról napra egyre nagyobb az esélye annak, hogy az Izrael és Irán közötti fegyveres konfliktus kiszélesedik, s újabb szereplők lépnek a színpadra. A szakértők erősen tartanak Teherán proxyszervezeteinek aktivizálódásától, melyek Dél-Libanonban épp úgy meg tudják kavarni az amúgy sem éppen tiszta állóvizet, mint a Vörös-tenger igencsak vékonyka kijáratánál Jemenben - vagy a Hormuzi-szorosnál, amely gyakorlatilag ott fekszik Irán szájában. (S mindezen túl botorság lenne elfelejtkezni a már lerombolt, de mégsem megnyugtatóan annektált Gázai övezetről sem.)

Jellemző a helyzet komolyságára, hogy az Egyesült Államok a Közel-Keletre, azon belül is a Hormuzi-szoros közelébe navigálja a világ legnagyobb repülőgép-hordozóját, az USS Nimitz (CVN-68)-at. Ez az úszó erőd akár egymaga is óriási pusztításra képes, hiszen fedélzetén több repülőgép található, mint amennyi egy közepesen gazdag állam teljes arzenálja.

Ha Irán beváltja fenyegetését, s megzavarja a világkereskedelem a napokban már amúgy is kaotikussá vált viszonyait, akkor az roppant rossz hír lesz Kijevnek. Utóbbi ugyanis gyakorlatilag szinte teljes egészében kiszolgáltatott a Nyugat támogató kényének-kedvének. Ennek igazolására elegendő csak egy pillantást vetni a térképre, s máris szemlélhető, mekkora kerülőúton érkezik oda - például - a lőszer vagy a még fontosabb félvezető-technika.

Ma már említés szintjén sem beszélnek Brüsszelben a lőszerszállítási ígéretekről, ami érthető, hiszen az ígértnek kevesebb, mint a felét sikerült odaadni Kijevnek. Az okok szerteágazóak, de leginkább az alapanyag-, energia- és szakemberhiány hátráltatja a termelést. A nyugati féltekén készült fegyverzeti termékek eleve iszonyatosan - sokak szerint egyenesen irreálisan - drágák, s a költségeket a világgazdaság legcsekélyebb rezdülése is tovább hajtja a csillagos ég irányában. Az infláció az oroszokat is veri, de ott nem igazán van olyan mérhetetlenül sok, s legfőképpen totálisan értelmetlen, öncélú szabályzó, mint az EU-ban.

Utóbbi révén pedig a termelés is csekélyebb összegbe, így a tüzérségi lőszerek esetében hétszer-nyolcszor kevesebbe fáj. Arról nem is szólva, hogy Moszkvának a Föld második legnagyobb országa, kereskedelmi szereplője a barátja és közvetlen, áttételek nélküli beszállítója - míg mondjuk ezt egyetlen európai lőszer- és fegyverüzem sem mondhatja el magáról.

Utóbbiak ugyanis hatalmas kerülőúton jutnak hozzá szinte mindenhez - is.

S mindezen túl akad itt egy apróságnak még véletlenül sem tituálható, nem elégszer hangsúlyozható szempont - jelesül arról van szó, hogy az EU és a NATO haderői pár kivételtől eltekintve úgy söpörték ki raktáraikat, „mintha nem lenne holnap”. Pár nappal ezelőttig azon ment a „para”, mi történik, ha mégis jönnek az oroszok - most pedig a láthatáron egy újabb, eszkalációval fenyegető válság. Tehát azonnal, sőt, sokkal inkább „tegnapra” kellene az a lőszer, amit az ukránok már tavalyelőtt ellőttek.

Sok egyéb másról nem is szólva...