Külföld
USS Nimitz, az úszó pusztítógép
Sokat szerepel mostanában a hírekben a CVN–68. A USS Nimitz az USA utolsó flottatengernagyáról, Chester Nimitzről elnevezett osztály első egysége, s nem mellékesen a világ legnagyobb hadihajója. (Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor le kell írni: a USS Enterprise (CVN–65) néhány méterrel ugyan hosszabb, de kisebb a vízkiszorítása.)
Igen régen, 1967. március végén rendelték meg, 1972 májusában tették vízre, majd 1975-ben jutottak odáig, hogy rendszerbe állt. Valóban egy gigászról beszélünk, melynek vízkiszorítása 110 000 tonna, hossza felül 332 a vízvonalnál pedig 317 méter, míg a szélessége durván negyven. Amúgy a merülése sem csekély, majdnem eléri az egy tucat métert. Nyolc atomreaktor és négy gőzturbina hajtja, így sebessége eléri a „szédületes” ötvenhat kilométert óránként.
Egy kisvárosnyi ember él rajta, lévén csak a kiszolgálókból és a tengerészgyalogosokból 3200, míg légi személyzetből közel 2500 szolgál a fedélzetén. A CVN jelzés amúgy viszonylag könnyen feloldható. A CVN–XX – első két betűje a hajótest besorolását jelöli, így a CV Cruiser Voler, azaz repülőgép-hordozó. A harmadik betű a meghajtás típusára utal, azaz N mint nukleáris. A jelölés végén álló szám azt mutatja, hogy a US Navy hányadik repülőgép-hordozójaként épült meg a szóban forgó vasbordájú.
Magát a hajóosztályt az 1960-as évek elején tervezték, kimondottan elrettentő célzattal. A fedélzetről bevethető harci repülőgépek révén az Egyesült Államok a világ bármely pontján képes csapásmérő erejét, nagyhatalmi státusát prezentálni.
Az előbb felsorolt adatok is magukért beszélnek, de ha a repülőgépek mennyiségét tekintjük, egészen elképesztő arányokhoz jutunk. Ugyanis némelyik tehetősebb államnak sincs annyi vadásza, mint amennyi a Nimitz fedélzetén és gyomrában parkíroz. Akad ott sok más mellett negyvennyolc F/A-18C/D Hornet és F/A-18E/F Super Hornet, hat SH/HH–60 Seahawk helikopter és négy, rádióelektronikai zavarásra prímán alkalmatos EA–6B Prowler.
Természetesen a CVN-68 sem magában hajózik a világ tengerein és óceánjain, hanem bevetésükkor az úgynevezett „hordozó-csapásmérő kötelék” (Carrier Strike Group) kíséri. E csoportban általában egy-két cirkáló, négy-nyolc romboló és egy-négy fregatt, valamint egy-kettő vadász-tengeralattjáró leledzik. S ezen kívül akadnak ott még mindenféle egyéb ellátóhajók is - ami nem is nagy csoda, hiszen annyi embert és fedélzeti eszközt ellátni, etetni-itatni nem gyermekjáték.
Az anyahajó oltalmazásáról fejlett elektronikai és légvégvédelmi eszközök gondoskodnak, mint ahogy a kommunikációja is többszörösen túlbiztosított.
Azt, hogy mi lesz a feladata a Közel-keleten, nem verik nagy dobra Washingtonban, ám arra mérget vehetünk, ha Irán mégis megtámadja az Egyesült Államok bármelyik bázisát, akkor hallani forgunk még a USS-68-ról.
