Külföld

Szándékosan lőttek izraeliek a mentősökre?

Számos megválaszolatlan kérdés van az ügyben

A Palesztin Vörös Félhold (PRCS) szerint a Gázai övezet déli részében fekvő Rafahban március 23-án megölt mentőseire és segélymunkásaira „halált okozó szándékkal” lőttek izraeli katonák. Az izraeli hadsereg (IDF) az általa folytatott vizsgálat elsődleges eredményeit ismertetve közölte, hogy az áldozatok közül hatot a Hamász tagjaként azonosítottak.

Szándékosan lőttek izraeliek a mentősökre?
Ez a felvétel a Palesztinai Vörös Félhold Társaság (PRCS) által 2025. április 5-én közzétett, a Gázai övezetben más mentősökkel együtt megölt segélymunkás mobiltelefonjáról származik
Fotó: AFP/Palestinian Red Crescent

A palesztin segélyszervezet elnöke, Junisz al-Hatíb hétfőn a ciszjordániai Rámalláhban tartott sajtótájékoztatóján közölte: a PCRS és a Polgári Védelem nevű gázai segélyszervezet halott munkatársainak boncolása során megállapították, hogy mindnyájukat a felsőtestén érték a „halált okozó szándékkal” leadott lövések. Feltette a kérdést, miért kellett a holttesteket elrejteni? Kijelentette, hogy számos megválaszolatlan kérdés van az ügyben.

„Felszólítjuk a nemzetközi közösséget, alakítson nemzetközi független és pártatlan vizsgálóbizottságot a mentősök elleni gázai övezeti szándékos emberölés ügyében” – tette hozzá a PRCS elnöke.

Március 23-án az ENSZ és a PCRS szerint tizenöt ember halt meg mentőautókra leadott izraeli lövésekben a Gázai övezet déli részében. Az izraeli hadsereg elismerte, hogy lövéseket adtak le a járművekre, de közlésük szerint a katonák „terroristákra” nyitottak tüzet.

Az izraeli hadseregnek a külföldi sajtót tájékoztató szóvivője, Nadav Sosani újságírók előtt kijelentette, hogy vizsgálat indult az incidens ügyében, amelyben Tal esz-Szultánnál az izraeli erők mentőautókon közeledő „terroristákra” nyitottak tüzet.

A szóvivő szerint olyan járművekre lőttek, amelyek nem kaptak előzetesen engedélyt az áthaladásra az izraeli hatóságoktól, és villogóik ki voltak kapcsolva, amit a palesztin szervezet tagad.

Az egyik halott mentős mobiltelefonján talált videófelvétel szerint a mentőautók villogó fénye be volt kapcsolva, és a szirénát is lehetett a felvételen hallani – közölte a PRCS. Egy hasonló tartalmú videofelvételt szombaton a The New York Times is közzétett.

Az IDF a folyamatban lévő vizsgálat elsődleges eredményeit ismertetve a hét végén közölte, hogy az áldozatok közül hatot a haláluk után a Hamász iszlamista szervezet tagjaként azonosítottak. Az IDF tagadta, hogy a halottakat „kivégezte” volna. Hozzátette, hogy a katonák nem azért temették el a holttesteket, hogy eltitkolják az incidenst, sőt az IDF maga tájékoztatta az ENSZ-t a tömegsírról – írta a The Times of Israel című, többnyelvű hírportál.

Miután az incidens napvilágra került, a hadsereg, amely a Hamászt azzal vádolja, hogy polgári létesítményekben állítja fel az állásait, először azt közölte, hogy a járműveken nem működött a villogó, nem összehangoltan közlekedtek, és röviddel terroristák egy csoportja után érkeztek a helyszínre – erősítette meg a hírportál. Az IDF szerint a katonák „gyanúsnak” találták őket és tüzet nyitottak rájuk.

A The Times of Izrael szerint a mentők azután érkeztek a helyszínre, hogy egy Hamász-rendőröket szállító gépkocsira, amelyet Golán-fennsíki katonák fenyegetésnek véltek, rálőttek.

A konvoj halottai között volt a Palesztin Vörös Félhold nyolc, a gázai Polgári Védelem hat tagja, valamint az ENSZ palesztinokat segítő ügynökségének (UNRWA) egy munkatársa. A holttestüket néhány nappal később Rafah közelében a homokba temetve találták meg.

Az izaeli hadsereg szerint az incidensnek csak tizennégy áldozata volt, a tizenötödik ember túlélte a támadást.

Jonathan Whittall, az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala (OCHA) palesztin területekért felelős igazgatója kijelentette, hogy az áldozatok „egyenruhát viseltek, kesztyű volt a kezükön”, amikor megtalálták őket – ahogyan ő nevezte – egy „tömegsírban”.

A Vörös Félhold szerint a konvojt légitámadások során bajba került polgári személyekhez küldték.

Kapcsolódó írásaink