Külföld
Hogyan vált Magyarország Afrika stratégiai partnerévé?
– Tavaly találkoztak először Szijjártó miniszter úrral, most ismét, és aláírtak egy megállapodást is a Stipendium Hungaricumról. Adja magát a kérdés: miért fontos Magyarország Egyenlítői-Guinea számára?
– Először is nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy Budapestre látogathattam. Utazásom fő célja az, hogy megerősítsem a Magyarország és Egyenlítői-Guinea közötti kapcsolatokat. Magyarország kiemelt stratégiai partnerünk; a két ország viszonya több évtizedes múltra tekint vissza. A Stipendium Hungaricum keretében Magyarország ösztöndíjakat biztosít egyenlítői-guineai hallgatók számára. A hidegháború idején is jelentős támogatást kaptunk: diákjaink itt tanulhattak, és sokan közülük ma is fontos szerepet töltenek be az államigazgatásban vagy a civil életben.
Ma már egy új korszakban élünk, egy globalizált világban, ahol senki sem képes egyedül fejlődni vagy előrejutni. Látogatásom egyértelműen kifejezi azt a politikai akaratot, hogy együttműködjünk Magyarországgal a közös céljaink elérésében – különös tekintettel az ENSZ 2030-ig szóló fenntarthatósági célkitűzéseire. Magyarországra stratégiai partnerként tekintünk nemcsak az oktatás, hanem más kulcsfontosságú területeken is, mint az ipar, a gazdasági növekedés, a turizmus vagy az idegenforgalom fejlesztése. Hiszünk abban, hogy közösen tudunk válaszokat adni a globális kihívásokra, és együttműködhetünk a béke és a biztonság megteremtésében világszerte.
– Az olyan programok, mint a Stipendium Hungaricum, valóban jó alapot teremtenek ahhoz, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, és hogy olyan vezetők kerüljenek pozícióba, akik ismerik Magyarországot. De mire számíthatnak azok a magyar vállalkozók, akik Egyenlítői-Guineában szeretnének befektetni?
– Ahogy már említettem, Egyenlítői-Guinea a globális Dél része, és számunkra kiemelten fontos a fejlődés és a gazdasági növekedés kérdése. Magyarország ebben kulcsfontosságú partner, amelyre olyan félként tekintünk, amely segíthet céljaink megvalósításában – különösen a 2035-ig szóló nemzeti fejlesztési tervünk végrehajtásában. A terv egyik központi eleme a gazdaság diverzifikálása, és meggyőződésünk, hogy Magyarország technológiai tudása és beruházási képességei révén segíteni tud bennünket ebben.
– Részletezné a céljaikat? Magyarországon ritkán hallani Afrikáról – és ha hallani is, leginkább negatív híreket: puccsok Burkina Fasóban és Maliban, harcok Közép-Afrikában vagy Szudánban. Kevés szó esik az épülő, fejlődő Afrikáról.
– Magyarország különleges pozíciót tölt be az Európai Unión belül, és saját súlyánál fogva is jelentős hatással van annak működésére. Az ország törekvései sok tekintetben megegyeznek Egyenlítői-Guinea célkitűzéseivel – például a béke előmozdítása vagy a kölcsönös be nem avatkozás elve a belpolitikai ügyekben. Magyarország mindig is segítette a rászoruló országokat, és soha nem viselkedett neokolonialista módon. A hidegháború idején is támogatott bennünket, és ezt most, a globalizált világban is folytatja. Úgy gondolom, Magyarország sokat segíthet nekünk a kihívások leküzdésében.
Ön említette Malit, Burkina Fasót és más országokat. Valóban, ezek mind afrikai országok, de fontosnak tartom megjegyezni: nem szerencsés csupán az irodában ülve, a hírek alapján megítélni Afrikát. A legtöbb hír, amely eljut Európába, főként nyugati forrásokon keresztül torzítva mutatja be a helyzetet. Érdemes személyesen is ellátogatni ezekbe az országokba, hogy az ember megtapasztalja a valóságot. Ha valaki ma rákeres Egyenlítői-Guineára az interneten, könnyen talál negatív információkat. De ha ellátogat hozzánk, teljesen más képet kap – egy nyugodt, pozitív légkörű országot ismerhet meg.
– Én azért nagyon sok pozitívumot is olvastam Egyenlítői-Guineáról, és éppen ezért kíváncsi lennék: miben látja a siker receptjét – úgy is, mint afrikai ország, úgy is, mint a globális Dél része? Hogyan lehet biztosítani a stabilitást, a fejlődést, a társadalmi békét, amely sok más országnak nem sikerült? Hiszen sok kudarcos állam van ebben a régióban.
– Egyenlítői-Guineában államfőnk vezetése alatt az elmúlt években jelentős fejlődést értünk el gazdasági, politikai és társadalmi téren egyaránt. Egykor szegény ország voltunk, kevés természeti erőforrással. Ha jól emlékszem, 1992-ben fedeztük fel az első kőolaj- és földgázmezőinket. Ezt követően az elnök nemzeti konferenciát hívott össze, amelyen döntés született arról, hogyan aknázzuk ki ezeket az erőforrásokat. Ekkor született meg egy átfogó fejlesztési program, amelynek keretében komoly infrastrukturális beruházások történtek: épültek utak, repülőterek, kikötők. Ezek teremtették meg az ország stabilitásának alapját.
A stabilitáson túl kiemelt figyelmet fordítottunk a gazdaság liberalizálására is. Tudtuk, hogy a kőolaj és földgáz idővel kimerülhet, ezért elkezdtünk hosszú távon gondolkodni. Ennek eredménye a 2035-ig szóló nemzeti fejlesztési programunk, amelynek fókuszában a gazdaság diverzifikációja áll. Kiemelten fontos számunkra az ipar fejlesztése, ám ehhez – mivel nem rendelkezünk minden szükséges technológiával – partnerekre van szükségünk. Meggyőződésem, hogy jó úton járunk, és olyan partnereket keresünk, akik segíthetnek nekünk ebben a folyamatban.
– Mit gondol a jövőről? Például felmerült-e már egy közös fejlesztési ügynökség létrehozása Magyarországgal, amely segítené a kölcsönös piacra lépést?
– Ahogy már említettem, látogatásom fő célja a két ország közötti kapcsolatok megerősítése ebben az új korszakban olyan módon, amely mindkét nép javát szolgálja. Mindezt természetesen a kölcsönös be nem avatkozás elve alapján képzeljük el: nem avatkozunk bele egymás belügyeibe. Úgy látom, rendkívül ígéretes jövő előtt állunk. Szóba került, hogy kölcsönösen nagykövetségeket nyitnánk egymás országaiban – ez jelentősen hozzájárulna a kapcsolatok elmélyítéséhez.
Szeretnénk erősíteni a politikai együttműködést és elindítani a két ország kereskedelmi kamarái közötti kapcsolatépítést is. A politikusok kinyitják a kapukat, de a cégek és vállalkozások azok, akiknek élniük kell ezekkel a lehetőségekkel.
– Általában is optimista Afrika jövőjét illetően?
– Az afrikai kontinens sokat szenvedett. Hétfőn ellátogattunk a magyar pénzverdébe, és ott hallottuk, hogy az már az 1800-as évek óta folyamatosan működik. Ugyanebben az időszakban mi Afrikában még a rabszolgaság igáját nyögtük, gyarmatosítók taposták földjeinket, miközben Európában már önálló államok léteztek. A 20. században felszabadultunk a gyarmati uralom alól, de Afrika mint földrész még fiatal – sok ország alig hatvanéves múlttal rendelkezik. Mégis törekednünk kell a növekedésre, arra, hogy feltörekvő régióvá váljunk.
Egyenlítői-Guineában a gazdaság diverzifikációja az egyik legfontosabb célkitűzésünk. Ezt elsősorban a foglalkoztatás növelése miatt tartjuk fontosnak – szeretnénk munkahelyeket teremteni a fiataloknak és a nőknek. Ezenkívül kiemelt célunk az önellátásra való berendezkedés. Ma az afrikai országok többsége még erősen függ az importtól. Mi viszont saját termelést akarunk kiépíteni, hogy csökkentsük ezt a kiszolgáltatottságot. Úgy gondolom, ebben Magyarország sokat tud segíteni.
Bár többször is szerveztünk befektetői fórumokat hazánkban, ezek iránt sajnos kevés az érdeklődés. Ezzel szemben Magyarországtól már kaptunk biztató ígéretet befektetésekre vonatkozóan. Kína is komoly beruházásokat hajtott végre nálunk. Az egész kontinens szintjén is létezik egy átfogó fejlesztési terv – ez az Afrika 2063 Agenda –, amelyhez Kína, India és Törökország is csatlakozott.
Szeretném hangsúlyozni, hogy az önellátás kiemelten fontos célunk, részben azért, hogy megfékezzük az elvándorlást. Ha az emberek jól élnek a saját országukban, nem akarnak onnan elmenni. Azt szeretnénk elérni, hogy senkinek ne kelljen elhagynia a hazáját a boldogulás reményében. Ezért is készülünk számos olyan gazdasági megállapodás aláírására, amely elősegíti a növekedést, az ipar fejlesztését és az országunk megerősödését.
