Szuperszonikusok csatája a légben

Immár negyedszázada, hogy 1999 nyarán utoljára a levegőbe emelkedett a Tu–144-es szuperszonikus repülőgép. E járműnek áttörést kellett volna jelentenie az utasszállítás világában, mert a történelemben először lehetett (például) Moszkvából Almatiba alig három óra alatt eljutni. A sztori azonban egészen másként alakult, s mint a Lenta.ru cikkéből kiviláglik, a sorozatos katasztrófák miatt végül senki nem nyerte meg ezt a csatát – azaz mindenhol kivonták a szuperszonikus eszközöket a polgári rendszerekből.

A cikkben felidézik az 1973-as év egyik legnagyobb szenzációja volt június 3-án a Le Bourget Aerodrome-ban az angol–francia Concorde és a szovjet Tu–144 bemutatórepülése. A lenyűgöző eseményt több mint háromszázezer, extázisban lévő ember nézte végig. A 30. Nemzetközi Repülési Szalon utolsó napjára időzített esemény azonban nem várt katasztrófába torkollt.

A Concorde már befejezte repülési programját, majd a Tu–144 következett. A utasszállító kis magasságban haladt el a lelátó előtt, majd hirtelen bekapcsolta a hajtóművek utánégetőjét, élesen felfelé fordult, ám egy idő után lezuhant. A katasztrófa áldozatai között öt gyermek és két felnőtt volt.

A Tu–144-es története amúgy lényegesen korábban kezdődött – 1961 júliusában, amikor grandiózus légi parádét rendeztek a Tusinóban. A Gagarin űrutazása nyomán keletkező eufória még kevéssé csillapodott, így a lelkes szovjet állampolgároknak és külföldieknek bemutatták szinte az összes felszerelést, amely a Szovjetunió légierejének alapját képezte. Így gyakorlatilag mindenki természetesnek vette a szuperszonikus Tu–22 bombázók megjelenését az ünnepi formációban.

Hruscsov ekkor Andrej Tupoljevhez, a híres mérnökhöz fordult: „Andrej Nyikolajevics, tudnál embereket szállítani bombák helyett?” A generális tervező mintha várt volna egy ilyen kérdésre. Kiderült ugyanis, hogy az általa vezetett kísérleti tervezőiroda (OKB) már dolgozik egy ilyen projekten.

Fontos megjegyezni, az 1960-as évek elején Európa már ráfordult a versenyre, melyet jelez, hogy Nagy-Britannia ekkortájt mutatta be a jövő utasszállítójának előzetes tervét – egy szuperszonikus vasmadarat, amely kétezer kilométeres óránkénti sebességgel képes átkelni az Atlanti-óceánon.

A britek – felismerve, hogy egy ilyen nagyszabású munkát egyedül nem tudnak megvalósítani – szövetségre lépnek Párizzsal. Maga a „Concord” szó ugyan eltérően hangzik francia és az angolszász nyelven, de egy dolgot jelent, lévén a pápa és a német császárok között 1122-ben kötött megállapodást hívták „konkordátumnak".

A cikkben egyébként részletesen leírják a versenyfutás eseményeit, s feltárják azt is, hogy a hírhedt 1973-as párizsi bemutatón lezajlott katasztrófa valójában szimpla presztízsharcra volt visszavezethető. A Concorde ugyanis elsőre szebben repült, mint riválisa, s ezt a helyi szovjet delegáció irányítója nem igazán tudta elviselni.