Külföld

Az USA lemaradt a lőszergyártási versenyben, már szövetségesei tartalékait dézsmálja

Az ukrán háború okozta lőszerhiány miatt az Egyesült Államok a saját szövetségeseinek szánt tartalékokat kezdte el dézsmálni. Az USA gyors ütemben lövedékek százezreit szállította el Dél-Koreából és Izraelből. Mindez a két konfliktus övezetében jelentős kockázatot jelent, mert Washington ezzel azt üzente: baj esetén csak korlátozott mértékben lesz képes segíteni.

Az USA lemaradt a lőszergyártási versenyben, már szövetségesei tartalékait dézsmálja
Ukrán katonák a front közelében egy holland YPR–765 páncélozott harcjárművel
Fotó: AFP/Genya Savilov

A NATO katonai tervezői nem számítottak arra, hogy az ukrajnai háború túlzott mennyiségű lőszert fog felemészteni. A leszállított lőszerek nagyságrendileg kevesebbek, mint amire az ukránoknak szükségük lenne, állítja többek között összefoglaló cikkében Stephen Bryen, az Asia Times hasábjain. A Reagan-kormány volt védelmi államtitkár-helyettese szerint az oroszok is lőszerhiánnyal küzdenek, de a NATO-hiánya sokkal súlyosabb, mint Oroszországé.

Annak ellenére, hogy a nyugati katonai szövetség növelte lőszergyártási kapacitását, mégsem lesz képes havi 163 ezer tüzérségi lövedéknél többet legyártani, míg az oroszok valószínűleg több mint 350 ezer lövedéket állítanak elő havonta.

A neves szakértő, aki egyébként Yorktown Institute vezető kutatója is, úgy látja, hogy a fő probléma, hogy a NATO a keleti bővítésével terjeszkedési szövetséggé vált és feladta a védelmi szövetség eredeti koncepcióját. A NATO megváltozott álláspontja a Szovjetunió összeomlása után következett be.

Az amerikai lőszerhiánynak komoly geopolitikai következményei lehetnek. Az Egyesült Államok ugyanis saját szövetségeseinek felhalmozott tartalékait kezdte el alaposan megdézsmálni. Az elmúlt időszakban sokan és sokat gúnyolódtak Oroszországon, mert a Kreml Észak-Koreától kért lőszert, Phenjan legalább félmillió lövedéket küldött Oroszországnak, de ennek a négyszeresét is képes leszállítani, ha szükséges. Most Amerika jár ugyanabban a cipőben.

Az Egyesült Államok gyors ütemben lövedékek százezreit szállította el Dél-Koreából és Izraelből. Ez óriási kockázatot jelent, mert ha például Kim Dzsongun megtámadja a félsziget déli részét, Szöulnak aligha lehet gyors amerikai segítséget nyújtani.

Izraelnél, amely harcban áll a Hamász terrorszervezettel, még súlyosabb a helyzet. Washington elrendelte 300 ezer lövedéknek a közel-keleti szövetségesétől való elszállítását és Ukrajnába küldését. Így Izraelnek alig maradt több 155 milliméteres lövedéke, mint a saját készlete. Ez azért jelent veszélyt a zsidó államra, mert nem elképzelhetetlen, hogy nem csak délen, Gázában a Hamász ellen, de északon, a libanoni határnál, a síita Hezbollah terrorszervezettel is az eddigieknél komolyabban kell majd harcolnia.

De miért alakult ki Nyugaton, elsősorban az Egyesült Államokban lőszerhiány, annak ellenére, hogy Amerikának hat lőszergyára is van?

Elsősorban azért, mert a hidegháború alatt az Egyesült Államok a Szovjetunió ellen készült. Ehhez pedig interkontinentális ballisztikus rakéták, közép hatótávolságú rakéták, valamint különböző funkciókat ellátó repülők kellettek. Az USA nem szárazföldi háborúra készült a Szovjetunió ellen, a tüzérségi lőszergyártást ezért elhanyagolta. A most üzemelő lőszergyárak nagy részét még a második világháború alatt építették, és azóta sem modernizálták.

Az egyik legnagyobb lőszergyár Iowában van, és jellemző a gyártási kapacitás leépülésére, hogy a hatvanas években még tizenháromezer embert foglalkoztatott, ma meg kevesebb, mint 900-at, és nem automatizálták az egész üzemet, csak néhány robotot használnak – adta hírül az Asia Times. Még rosszabb a helyzet a másik nagy lőszergyártónál a pennsylvaniai Scrantonban, amelyet még a 20. század elején állítottak üzembe, és az iowai lőszergyárához hasonlóan a géppark nagy része elavult.

Mindez komoly lőszerellátási problémát okoz az Egyesült Államoknak és szövetségeseinek. Hiába akarja Washington a lőszergyártást 2028-ra havonta nyolcvanezer darabra felfejleszteni, nehéz lesz az elavult gyárakat nagyobb kapacitásra bírni, mert a nem vonzó munkakörülmények miatt csak kevesen vállalnak munkát ezeken a helyeken. Az európai tervek kevésbé egyértelműek, ma még csak remény van arra, hogy a közelebbről meg nem határozott jövőben, havi minimum húszezer és maximum ötvenötezer lőszert gyártanak majd.

Stephen Bryen mindezek után azt a következtetést vonja le, hogy a NATO Ukrajnára való kiterjesztésének ötlete az eddigieknél is jóval kockázatosabb. Ennek az ötletnek a végrehajtása minden bizonnyal aláásná a NATO elrettentő erejét, amit az oroszok és a kínaiak egyértelműen megértenének.

A NATO talán legnagyobb kritikáját a cikk szerzője akként fogalmazza meg, hogy az európai szövetségesek, amelyek hatalmas mennyiségben szállítanak katonai segélyt Ukrajnának, szinte semmit sem fordítottak a váratlan katonai helyzetek kezelésére. Helyette megdézsmálják az USA és a NATO nemzetbiztonsági védelmi szükségleteire tartalékolt készletekeit.

Kapcsolódó írásaink