Külföld

A bukott olasz politikusok mentsvára az Európai Parlament

Olaszországban feltűnően visszafogottan reagálnak az Európai Parlamentet megrengető korrupciós botrányokra. Az állami televízió vagy a nagy lapok csupán érintőlegesen foglalkoznak a témával, annak ellenére, hogy több olasz szereplője is van az ügyeknek, ugyanakkor az ottani politikai életben már elbukott szereplők továbbra is lelkesen jelentkeznek az európai parlamenti helyekre.

A bukott olasz politikusok mentsvára az Európai Parlament
Az olasz Pier Antonio Panzieri, az Európai Parlamentet érintő korrupciós ügy egyik gyanúsítottja
Fotó: AFP/Marc Dossmann

Az olasz állami televízió (RAI) korábban négy mondat erejéig bejátszott egy rövidke interjút a belga rendőrség egyik szóvivőjével, akitől Eva Kaili és Pier Antonio Panzeri európai uniós botrányának fejleményeiről kértek információkat. A rendőr, akinek még a neve sem jelent meg a képernyőn, apró mosoly kíséretében jelezte, hogy egy folyamatban lévő nyomozás részleteiről nem beszélhet. A műsor készítői lényegében ennyivel be is érték.

A napilapok sokaságát böngészve a korrupciós ügyben nehéz cikket találni, szemérmesen inkább hallgatnak a médiumok.

Hosszas kutatás nyomán találtam a Nicola Porro nevével fémjelzett, kevésbé olvasott Atlantico hírportál, ahol viszont érdekes megvilágításba helyezték a témát. Az Atlantico egy jól táplált, sőt kövér vadállattá formálódó Európai Uniót jelenít meg, amely foltokban sem hasonlít az alapító honatyák által kigondolt közösségre. A „megválasztott” képviselők tekintélyes számban a szabad rablás, a kapzsiság ideális terepének tekintik az uniót. Ebben a dicstelen mezőnyben pedig domináns az olasz részvétel. Antonio Panzeri volt EP-képviselő, aki egy jó pentito (bűnbánó) szerepéhez illően azonnal feldobott három másik Demokrata Párti politikust: Brando Benifeit, Andrea Cozzolinót és Alessandra Morettit. A névsorába felkerült a CGIL baloldali szakszervezet volt titkára, Susanna Camusso is, aki igyekszik tagadni a vádakat. Panzeri vallomása világossá tette, a fent említett képviselőjelöltek EP-kampányukra költötték az euró százezreket, amelyet egy idegen ország biztosított számukra. (A magyar baloldallal minden párhuzam csupán a véletlen műve, a szerk.)

Panzieri elmondása szerint Cozzolino a legrámenősebb alak volt, tőle kérdezte, kitől remélhet anyagi támogatást, és Panzeri javaslatára Varsóban találkozott egy marokkói ügyintézővel, aki aztán a pentito közbenjárására felhízlalta a pénztárcáját.

A rettenetes sajtócsend ellenére hatvan újabb névvel és Marokkóval is bővült a lista, amelyet dőreség lenne véglegesnek tekinteni. A brüsszeli rendőrség gőzerővel teszi a dolgát, felderítésre vár annak tisztázása, kik, honnan és mennyit fogadtak el, zárta cikkét a lap.

Az Atlantico hírportál komoly kritikával illeti az olasz uniós képviselők kiválasztásának módszerét is, mondván: miféle gondolkodásra vall olyan másod-harmad osztályú figurák képviselői jelölése, akik véleményére nincs fogadó készség az olasz parlamentben sem, és miből gondolja bárki, az EP-ben az olasz emberek javára, és nem saját meggazdagodásuk érdekében hoznának döntéseket.

A cikkhez hozzászóló több száz olvasó is döntően a kiválasztási módszert kritizálja. Ezt támasztja alá Enrico Letta, a „bukott” Demokrata Párt volt első emberének az esete is, aki már bejelentette, hogy az EP-be készül, mint a pártja listájának első helyén álló képviselőjelöltje. Az aranybánya kapuja előtt hosszú sorokban várakoznak a listák bejutó helyeire „száműzött” haszonlesők. Az Atlantico írása szerint gyaníthatóan nem csupán Olaszországban működik így a rendszer.

Kapcsolódó írásaink