Külföld
Péntek óta csaknem félezerszer rengett a föld Törökországban
Nem egészen két hónappal a török–szír határvidéket romba döntő földrengés után is háborog a mélység a katasztrófa sújtotta övezet alatt. A Volcano Discovery szakportál adatai szerint április 2-án, e cikk megírásának pillanatáig, mintegy 150 utórengést észleltek a térségben, péntek óta pedig közel félezret. Többségük a szinte egyáltalán vagy csak alig érezhető 0,1–3-as Richter-skála szerinti tartományba esik, de mindennapra jut egy erősebb földmozgás is: ma hajnalban például a Malatya környékén élőket egy 4,7-es ébresztette.
Évekig nyögik majd az árát
Az utórengések dacára a romeltakarítás és az újjáépítés gőzerővel halad, nem függetlenül a május 14-re kiírt elnökválasztástól. Recep Tayyip Erdogan elnök ugyanis ígéretet tett arra, hogy egy éven belül újjáépítik az elpusztult otthonokat. A február 6. óta eltelt nyolc hét során 354, összességében körülbelül 450 ezer sátorból és 23, több mint 21 ezer konténerből álló tábort állított fel a kormány, viszont Szulejman Soylu belügyminiszter korábbi bejelentése szerint a mobil házas „kolóniák” ennél nagyobbak lesznek: 239 helyszín és 115 858 konténer szerepel a tervekben.
A várható költségek közben napról napra nőnek, s ezen nem sokat változtat az a tény, hogy a történtek ellenére javulnak az ország inflációs mutatói. A JPMorgan legelső, másfél héttel a katasztrófa után közölt becslése 25 milliárd dollárra tette a közvetlen károk mértékét, a Világbank a hónap végén már 34,2 milliárdra, a török gazdasági lapok ugyanakkor 45 milliárdra. Március elején viszont az ENSZ korrigált becslése 100 milliárd dollárral számolt, a végösszeg pedig ennek is a többszöröse lehet.
Cemal Doğan építőmérnök a katasztrófa sújtotta terület 11 tartományában végzett vizsgálatok után azt nyilatkozta a Cumhuriyet című török lapnak:
„A február 6-i földrengés következményei nyilvánvalóak. A hivatalos adatok szerint több mint 50 ezer polgárunkat veszítettük el. A jóvátehetetlen emberi veszteségeken kívül hivatalos számítások szerint 104 milliárd dollárba kerül a lerombolt városok újjáépítése. A munkaerő kiesése, a belső migráció, a termelés csökkenése és az exportveszteségek hozzáadásával a földrengés összességében 200–250 milliárd dollár kárt okozott.”
Ez 22–27 százaléka az ország tavalyi GPD-jének, és egyelőre nem világos, honnan lesz rá pénz. Az EU eddig mindössze 7,5 milliárd dollárt ajánlott fel, kétséget sem hagyva afelől, hogy cserébe elvárja: Törökország továbbra is biztosítsa az EU határait, és tartsa vissza a területén élő 4,5 millió szír migránst attól, hogy útra keljen.
A politikai vihar nem csitul
Már csak az újjáépítés gigászi költségei miatt is a február 6-i földrengés minden mást elhomályosító téma a török belpolitikában. Erdogan ellenzéke az első napokban azt ismételgette, hogy a kormányhivatalokat és az építőipart jellemző korrupció felelős a pusztítás mértékéért, mondván, a földrengésveszélyes területen egy kis kenőpénzért bármelyik engedélyre rákerült a hatósági pecsét; érdemben senki soha nem ellenőrizte a tervek és a kész épületek megfelelőségét.
Habár ezek az állítások nyilvánvalóan túlzóak, valós problémákra hívják fel a figyelmet. A trabzoni Karadeniz Műszaki Egyetem professzorai a napokban számoltak be a katasztrófa helyszínén szerzett tapasztalataikról. Dr. Hamdullah Cuvalci szerint a felelősség „itt nemcsak a kivitelezőé, hanem a munkásé is, aki megépítette a házat, önkormányzati tisztviselőké, a politikusoké, az épületfelügyeletért felelős személyeké, de még a vásárlókat sem lehet felmentei. Ha házat veszünk, a legapróbb részletre is oda kell figyelni, mindent ellenőriz(tet)ni kell.” Ahmet Can Altunisik professzor ugyanakkor rámutatott: a 2000 – vagyis az Erdogan-éra kezdete – előtt épült ingatlanok arányaiban rosszabb minőségűek és nagyobb károkat szenvedtek, mint az újabbak.
A társadalmi vita újabban a természeti csapásokra való felkészülésről és az újjáépítés menetéről szól. Az előbbibe keményen beleállt Isztambul ellenzéki vezetése, amely elrendelte egy „földrengés elleni mozgósítási terv” kidolgozását, az építési és a városrendezési szabályok felülvizsgálatát, és sorra tartja az egyeztetéseket, és szervezi a konferenciákat neves mérnökök és földtani szakértők részvételével. A legnagyobb ellenzéki párt, a CHP ifjúsági tagozata pedig április 1-jére Izmirbe hívta a sajtót, ahol Gencosman Killik, a szervezet elnöke arról beszélt: a kormány a szakértők véleményére fittyet hányva sietteti az újjáépítést, hogy anyagi és politikai haszonra tehessen szert a választások előtt.
Május 14-e közeledtével a figyelem tehát a földrengés áldozatairól, az emberi tragédiákról egyre inkább a politikusokra összpontosul. A sérültek, a gyászolók szavazatszámokká konvertálható statisztikai adatok lesznek, miközben ezrek róják a ma is a romos városok utcáit, és egyre reménytelenebbül kutatnak a „régi” életük valamiféle emléke után.
A kevés történet egyike, amely még képes átütni a sajtó ingerküszöbét, Mevlüt Eymen Ereviké. A 11 éves kisfiú az édesanyjával együtt halt meg. A kevés utána maradt tárgyak egyike egy kézzel írott fogalmazás, ami arról szól, hogyan élt túl családjával két évvel korábban egy másik földrengést.
