Külföld

A bevándorlók maguk alá gyűrik a fehér Amerikát

Rémálommá válhat az amerikai álom a kontinensnyi országban a magát fehérnek valló lakosság számára. A gyors demográfiai változások miatt két évtizeden belül a népességnek már a felét sem fogják kitenni.

A bevándorlók maguk alá gyűrik a fehér Amerikát
Latin-amerikai bevándorlók az amerikai–mexikói határon
Fotó: AFP/STR

Az Egyesült Államokban jelenleg még a magukat fehérnek vallók aránya 58 százalék, ők alkotják a legnagyobb népcsoportot, de számuk és arányuk a teljes populációban egyre csökken. Ha belegondolunk, hogy ez a mutató két évtizeddel ezelőtt még 69 százalékon állt, akkor, ha trend így folytatódik, a magát fehérnek valló lakosság igazán nem lehet optimista a jövőt illetően.

A két évtizednyi, öt-hatszázalékos csökkenés biztos út a kisebbségi létbe. Arról már nem is beszélve, hogy a fiatalok, vagyis a 18 év alattiak között a magukat fehérnek vallók máris csak az 50 százalékos arányt érik el, a másik fele ugyanis vegyes, latinó, ázsiai, fekete identitásúnak vallja magát.

Amerika demográfiai változása nem most kezdődött, de most gyorsult fel. Donald Trump republikánus elnök alatt a szigorú törvények miatt az illegális bevándorlás lelassult, de nem szűnt meg, bár a migránsok számát az évi egymillióról alaposan lecsökkentette. De Biden hatalomra jutása után szinte azonnal visszaállította a régi „rendet”. A demokratákkal kéz a kézben járó Soros-szervezetek pedig szinte „megágyaztak” a migránsoknak, gyorsított eljárások kieszközlésével segítettek nekik letelepedési engedélyhez jutni, sőt még az állampolgárság megszerzésénél is bábáskodtak.

Mindenre persze azt lehetne mondani, hogy ez nem más, mint gazdasági kérdés, mert számba kell venni az adott ország, jelen esetben az Egyesült Államok teherbíró képességét, illetve, hogy az újonnan jöttek mennyivel járulnak hozzá az ország gyarapításához. Vannak is ilyen megközelítések. Például az egyik amerikai tanulmány szerint Amerika csak akkor lenne képes kezelni a népesség növekedését és fenntartani a magas életminőséget, ha a legális bevándorlás szintjét évi több mint egymillióról tartósan háromszázezerre sikerülne csökkenteni.

Így, mondjuk, vegytisztán, csak akkor lehet a bevándorláshoz viszonyulni, ha szándékosan az a terv, hogy az egész ügyből, félrevezető módon kizárólag gazdasági témát kreáljanak.

Merthogy ez elsősorban politikai ügy. A legjobb példa erre Kalifornia. A 80-as évek elejéig Amerika legnépesebb állama a republikánusok fellegvárának számított. De célállam lett az illegális bevándorlás számára, és nem véletlenül. A lakosságcserét kikényszeríteni akarók tudták, hogy mit csinálnak. Mert amíg Kalifornia és a második legnépesebb állam, amely szintén republikánus szimpatizáns, Texas, a konzervatív erők kezén van, a republikánusok mindig nagy eséllyel szállhattak harcba az elnökségért.

Gondoljunk csak bele, hogy mi történt 1960-ban, amikor a demokrata John F. Kennedy és a republikánus Richard Nixon között kellett az amerikaiaknak választaniuk. Nixon veszített ugyan, de csak 0,17 százalékkal kapott kevesebb szavazatot, mint Kennedy. A demokrata jelölt az „éppenhogy” győzelmét az akkor tartott első tévés vita során mutatott jobb megjelenése hozta a betegsége után még lábadozó riválisával szemben. A republikánusok viszont a szoros eredményt a két legnépesebb állam szavazatainak köszönhették.

De Kaliforniát elözönlötték a migránsok, elsősorban a dél-amerikaiak, akik mára már relatív többségbe is kerültek az államban. A latinók ma Kaliforniában a teljes lakosság körülbelül 40, míg a magukat fehérnek vallók 35 százalékát teszik ki. Kalifornia nagyon elspanyolosodott. A buszok információs táblái, a választások szavazóhelyiségeinek útmutatói, a hivatalok belső ügyféltereinek táblái ma már mind kétnyelvűek. És mindennek mi lett a következménye? Kaliforniában utoljára 1986-ban a félidős választásokon tudtak a republikánusok sikert elkönyvelni.

Világosan látszik, hogy egy szövetségi államban szoros kapcsolat van a bevándorlók aránya és a pártpreferenciák között. Az idegenek döntő többsége – kivéve Floridát, ahol kubaiak vannak, és nem kérnek a baloldalból – az állampolgárságot és pénzt, paripát, fegyvert ígérő demokratákra voksol. A republikánusok pedig nem akarják az amerikai adófizetők pénzét erre szórni. Tehát a képlet világos.

Ha Texas is „elesik” a republikánusok számára, vagyis a demokraták teletömik illegális bevándorlókkal, akkor a konzervatívoknak már csak matematikai esélyük lesz arra – ha a helyzet nem változik –, hogy elnököt juttassanak a Fehér Házba.

Erre megy ki az álszent, humanitárius lepelbe burkolt „emberszeretet”, az illegális migrációnak és a bevándorlásnak a demokraták által való támogatása.

Kapcsolódó írásaink