Külföld

A német elitnél meleg fogadtatásra talál a woke imperializmus

Frank Füredi szerint autoriter ösztönök szolgálatába állították a progresszív ideológiát

A XXI. Század Intézet tudományos főmunkatársa, Frank Füredi professzor pénteken a Látószög blogon jelentette meg legújabb írását az úgynevezett woke (érzékenyített) értékekkel kapcsolatban.

A német elitnél meleg fogadtatásra talál a woke imperializmus
Olaf Scholz kormánykoalíciójának tagjai egymással versengve hozzák meg a progresszív ideológiától fűtött rendelkezéseiket
Fotó: Felix Zahn/Photothek/dpa P

Ebben arról ír, hogy a századforduló óta eltelt években globálissá vált a kultúrharc, amelyben az amerikai kulturális elit Washington hivatalos támogatásával ipari méretekben exportálja a woke értékeket. Az identitáspolitika Kaliforniából származó retorikája és narratívája egyhamar utat talált az európai fővárosokba.

Füredi professzor szerint a német politikai elit az új kormány alakulása (2021) óta lelkesen vesz részt a globalista keresztes hadjáratban, amely a bevett társadalmi és kulturális konvenciókat vette célba. Az újonnan megválasztott parlamenti képviselők közül sokan hirdetik a sokszínűség és az identitás értékeit, van egyetlen identitás, amelyre ez a befogadó szellem nem vonatkozik, az pedig a német identitás. Tavaly, a parlament alakuló ülése előtt Paula Piechotta zöld képviselő az Intstagramon emelt panaszt „minden idők legcsúnyább fesztivál-karkötője ellen”. A szóban forgó szalagon a német nemzeti színek díszelegtek.

Ezért a német politikai elit jelentős része tudatosan elhatárolja magát nemzeti örökségétől, olyannyira, hogy nem is hajlandó kiállni bizonyos alapvető nemzeti normák és értékek mellett, állítja Frank Füredi. Ahelyett, hogy a német nyelv szeretetét ápolnák és őriznék, meg sem próbálták útját állni a woke szellemű nyelvi barkácsolásnak. Néhány hangos hagyományőrző csoporton kívül senki sem kifogásolta, hogy az állami és a magánszektorban egyaránt új nyelvi szokások honosodtak meg, például a hímnemű főnevek tömegéhez párosítottak nőneműt, teszi hozzá.

A kutató kiemeli, hogy látványosan terjed a nemileg semleges nyelvhasználat, akárcsak a transznemű ideológia. 2018-ban szövetségi törvényt fogadtak el, amely kötelezővé tette, hogy minden hivatalos személyi okmányban a tulajdonos nemét a következő három változat közül kell kiválasztani: férfi, nő és egyéb. Azóta a német intézmények egymással versengve igyekeznek új nyelvi leleményeket bevezetni, hogy bizonyítsák, mennyire elsajátították a woke erényeket.

Az angol-amerikai világban meghonosodott gyakorlatot követve Németországban is szorgosan működik a nyelvrendőrség, és meg is tesz mindent, hogy megakadályozza az olyan szabad és nyilvános vitát, amelynek tárgya a transzneműség politikája és gyakorlata lenne. Néhány hónappal ezelőtt genderkritikus kutatók egy csoportját a holokauszttagadókhoz hasonlították, mert kétségbe vonták a transzneműség ideológusainak némely tételét.

Ha a kormánynak sikerül elfogadtatnia a Bundestaggal a transzneműség ügyében tervezett törvényt, akkor Németországot joggal nevezhetik majd genderügyi tekintélyelvű államnak, állítja Füredi. A kormány törvényjavaslata ugyanis minden 14. életévét betöltő polgárnak megengedné, hogy nemet váltson. Más országokkal ellentétben ez esetben a hatóságnak el kell fogadnia a változtatást, nem kérhet orvosi szakvéleményt, nem vizsgálhatja, indokolt-e a nemváltás. Mi több, sőt sokkal több: a törvénytervezet büntetendővé tenné az úgynevezett „holtemlítést”, vagyis tiltaná, hogy a nemváltókat régi nevükön említsék.

Az ilyen gyakorlat a legrosszabb középkori igazságszolgáltatási szokásokra emlékeztet Frank Füredi szerint. Egyúttal arra utal, hogy a Németországban még mindig jelen levő autoriter ösztönöket manapság a woke projekt szolgálatába állítják. Így aztán arra kell számítanunk, hogy az esztelen kaliforniai woke-ság és a drákói német jogszolgáltatás hibridje jön létre a világban.

Az írás szerzője leszögezi, hogy még a német konzervatív ellenzék, valamint a jobboldali sajtó is kivonja magát ebből az érzékeny vitából. Nem fűlik a foguk hozzá, hogy védelmükbe vegyék a férfiak és a nők biológiai megkülönböztetését, amely pedig az évszázadok során mindig is az emberi közösségek alapvető normája volt. Ha pedig ők gyáván távol maradnak a kulturális harcmezőtől, az arra vall, hogy a német társadalom nagy bajban van, zárja szavait Frank Füredi.

Kapcsolódó írásaink