Külföld
Nem érdekünk a hidegháború
Szijjártó Péter: Magyarország gazdasági és regionális politikai szempontból is nagyon sokat növelte a saját jelentőségét az elmúlt időszakban
– Mi határozza meg Magyarország álláspontját a kazahsztáni zavargások nyomán kialakult helyzetben?
– Először is a közép-ázsiai régió stabilitása kulcsfontosságú az európai és azon belül a közép-európai biztonság szempontjából. Ha ebben a közép-ázsiai térségben veszélybe kerül a stabilitás, akkor Európának újabb migrációs hullámokkal vagy szélsőséges ideológiák terjedésével is számolnia kell. Másodszor Kazahsztán stratégiai partnerünk, egy olyan ország, amellyel az elmúlt években a kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködést építettünk fel.
Támogatjuk egymást politikailag a nemzetközi színtéren, és létrejött egy olyan gazdasági együttműködés is, amivel a magyar gazdaság, a magyar vállalatok is sokat nyernek. Éppen ezért figyeltük aggodalommal az eseményeket. Orbán Viktor hétfőn telefonon beszélt a kazah elnökkel, aki elmondta, hogy államcsínykísérlet történt, egy kívülről és belülről egyszerre koordinált terrorcselekmény-sorozat, amelynek célja az volt, hogy az alkotmányos rendet megdöntsék. Nekünk ez nem érdekünk.
– Az országban ragadt magyarok egy részét orosz segítséggel sikerült kihozni. Mi áll ennek a hátterében?
– Több próbálkozásunk is volt szövetséges országokkal, akik segítséget ígértek, ami végül nem valósult meg. Múlt vasárnap ezért beszéltem Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel, aki azt mondta, hogy nagyon szívesen segítenek. Bár eredetileg csak orosz evakuációs műveletnek indult, Lavrov miniszter úr ígéretet tett rá, hogy akit csak odaviszünk, azt elhozzák. Így végül hat magyar állampolgárt hoztunk ki Oroszországon keresztül, ők tegnap éjjel landoltak Kecskeméten. Ahogy az oltóanyagok és a gázszerződés kapcsán, úgy most is feltehetjük a kérdést, hogy ha nem dolgoztunk volna a jó magyar–orosz kapcsolatokon, akkor most vajon ki hozta volna ki a honfitársainkat?
– Célravezetőnek tartja azt a szankciós politikát, amelyet az Európai Unió az elmúlt években folytatott Oroszországgal szemben?
– Fontos lenne, hogy tényszerű, higgadt vitát folytassunk, azonban a szankciókról szóló vita ma Brüsszelben túlfűtött és túlideologizált. Senki sem foglalkozik azzal, hogy valójában mi a büntetőintézkedések eredménye, vagy hogy a célok, amelyeket ezekhez társítottunk, egyértelműen nem valósultak meg. Ha az Európai Unió sikeres külpolitikát akar folytatni, az ne egyszólamú legyen, ne csak szankciókról beszéljünk, mert ehelyett lehetne értelmes párbeszédet is folytatni a fontos partnerekkel. Oroszországgal is inkább erre lenne szükség. A szankciós politika nem jött be, és ha valami egyszer nem jött be, akkor nem érdemes tovább erőltetni.
– Többen is kongatják a vészharangot a nemzetközi politikában egy esetleges ukrajnai orosz agresszióval kapcsolatban. Számol ezzel a veszéllyel a magyar kormány?
– Nem szabad elsietett, politikailag motivált következtetéseket levonni hírszerzési vagy katonai információkból. Jól láthatóan még a NATO-tagországok között sincs erről teljes konszenzus. Kölcsönös tiszteleten alapuló tárgyalásokkal meg lehet akadályozni egy újabb hidegháborúnak, egy újabb hidegháborús pszichózisnak a kialakulását. Vannak a világpolitikának olyan, jelentős befolyással bíró szereplői, akiknek nem lenne teljesen ellenére egy újabb hidegháborús pszichózis kialakítása. Mi ezen Közép-Európában mindig csak rajtavesztettünk, mi nem szeretnénk, ha ez visszatérne.
– Mit vár az e heti orosz–amerikai megbeszélésektől?
– Kifejezetten jó hír ez nekünk. Mindig elmondom az orosz és az amerikai kollégáknak is, hogy ha ők tudnak egymással közvetlenül, kulturáltan beszélni, az nekünk mindig jobb hír, mint ha nem tudnak. Ez nem azért van, mert egy követ fújnánk egyikkel vagy a másikkal, esetleg egyiknek vagy másiknak a kémjei vagyunk, hanem mert ez az egyértelmű történelmi tapasztalat.
– Nagy viták tárgya az unióban a migráció is. Közeledtek az álláspontok a magyarhoz?
– A gyakorlatban mindenki azt csinálja, amit mi teszünk immár hetedik éve, ezzel párhuzamosan azonban a politikai kommunikáció szintjén borzasztó képmutatással lehet találkozni. A ma hivatalban lévő miniszterek közül kétezertizenötben hárman voltunk ott a külügyek tanácsában, a luxemburgi és a lett kolléga, valamint jómagam. Emlékszem, hogy akkor ki mit mondott, és mennyire voltunk páriaként feltüntetve – párhuzamot vontak a nácizmussal, Európa vakbelének nevezték Magyarországot, és még sorolhatnám.
Ezzel ellentétben mára azt látjuk, hogy a nyugatiak pont arra biztatják az unió keleti határán fekvő államokat, amit akkor mi is tettünk. Tettekben tehát mindenki elért oda, amit mi 2015 óta mondunk. A politikai kommunikáció tekintetében viszont a liberális mainstream média, az NGO-k nyomása és a szavazóbázisok átalakulása miatt a kormányok nincsenek abban a helyzetben, hogy őszintén beszéljenek erről a kérdésről Nyugat-Európában.
– Érezhető már az erőviszonyok változása Angela Merkel német kancellár tavaly év végi távozása óta?
– Abból a szempontból mindenképpen, hogy a politikában az eltöltött idő nagy erőforrás. Ezt magam is érzem a külügyminiszterek között. Egyszerűen a tény, hogy hét éve vagyok ott, egy sor tárgyalási szituációban, nagy előnyt jelent. Egészen biztosan és hatványozottan így lehet ez a kormányfők szintjén, főleg akkor, ha valaki tizenhat éve van ott. Az, hogy éppen Európa legerősebb országának kancellárja volt az, aki tizenhat év után távozott, megnyitja a lehetőséget az új helyzetek előtt. Ez biztos.
Aztán hogy ezek az új helyzetek állandóvá alakulnak-e, vagy csak átmeneti mozgásokat jelentenek, azt majd az idő eldönti. Mindez nagyban függ attól is, milyen kimenetele lesz a nagyjából a magyar választásokkal egy időben tartott francia elnökválasztásnak. A kancellárváltás mellett legalább annyira fontosnak gondolom, hogy jelentősen megváltozott Európa legerősebb országának kormánykoalíciós összetétele. Olyan még nem volt, hogy ezt három különböző párt alkotja, és ez a szociáldemokrata–liberális–zöld együttállás az európai politikai térképre is komoly hatással lehet.
– A német külügyminisztérium a Zöldek kezébe került. Ennek látják már a hatásait?
– Egyelőre semmi újdonság nem történt, alacsonyabb szinten történtek csak kapcsolatfelvételek. A mi álláspontunk teljesen egyértelmű: a kölcsönös tisztelet talaján állva természetesen minden kérdés megvitatására készen állunk. Szeretnénk elkerülni, hogy bárki bokszzsáknak nézze Magyarországot. Ez eddig sem volt így, és nem is lesz így, amíg mi kormányzunk. Németország fontos partner, nagyon sok közös érdekünk van, alapvetően a gazdaság, ipar, védelem területén. Hatezer német vállalat van Magyarországon.
A visegrádi országok és Németország kereskedelmi forgalma duplája a német–franciának, tehát a német gazdaság szempontjából mi, közép-európaiak nagyon fontos szerepet játszunk. Ezzel tisztában kell lennünk, és kellő önbizalmat is kell hogy adjon amellett, hogy természetesen mindenkinek tudnia kell, hol a helye, milyen erős a bicepsze.
– Magyarországé milyen erős?
– Gazdasági és regionális politikai szempontból is nagyon sokat növelte Magyarország a saját jelentőségét az elmúlt időszakban. Ez részben a gazdasági teljesítményéből fakad, valamint abból a politikai stabilitásból, ami már tizenkét éve jellemez minket. Van egy olyan regionális kisugárzásunk, ami korábban nem volt – például Magyarországnak nagy szerepe van az Európai Uniónak a Nyugat-Balkánnal kapcsolatos politikájában is.
– A Politico nemrég arról írt, hogy szakadnak a visegrádi négyek, az új cseh kormánykoalíció Európa-ügyi minisz-tere ugyanis bírálta a gyermekvédelmi törvényt. Tényleg megrepedhet az együttműködés?
– Az elmúlt hét-tíz évben már annyiszor láttam a nemzetközi liberális sajtót és politikai elitet kéjmámorban úszni a visegrádi csoport vélt meggyengülése kapcsán, hogy már csak legyintek ezekre a dolgokra. Nyilvánvaló, hogy ezek az újságírók és politikusok a saját vágyaikat próbálják kivetíteni. Minden egyes alkalommal, amikor kormányváltás van valamelyik visegrádi országban, elpufogtatják ugyanezeket a szólamokat.
Az új cseh kormánykoalíció programjában egyértelműen írnak a visegrádi csoport fontosságáról. Tavaly év végén pedig itt járt a cseh külügyminiszter a visegrádi–török találkozón, és mind négyszemközt, mind pedig nyilvánosan, a sajtótájékoztatón megerősítette ezt. Az említett újságíróknak ezt is figyelembe kéne venniük, már ha van egyáltalán szándékuk arra, hogy a valósággal is némiképpen találkozzon, amit leírnak. De a liberális mainstream nem tud szabadulni a régi dogmáktól és lépést tartani az új realitásokkal.
– A V4-ek ezzel szemben az új realitásokra építenek?
– A visegrádi csoport sosem arról szólt, hogy mindig mindenben mindenkinek egyet kell értenie. Sőt, az ereje részben abban áll, hogy tudjuk és elismerjük, mindig voltak, vannak és lesznek olyan kérdések, amelyekben másként fogunk gondolkozni. Ahogy eddig sem feszítették szét a véleménykülönbségek a visegrádi kereteket, úgy ezentúl sem fogják. A visegrádi országok érdekérvényesítő képessége a kormányaik politikai irányvonalától függetlenül mindig erősebb lesz együtt, mint külön-külön.
