Külföld
Választás a tengerentúlon: így halt meg a remény
Donald Trump rádöbbent, hogy a saját embereinek jelentős része évek óta ellene dolgozott – tanulságos könyv jelent meg az amerikai politika elmúlt hónapjairól
Első sorból követte, és nem sokkal később könyvben írta le Patrick M. Byrne amerikai vállalkozó, a Deep Capture portál alapítója, mi minden történt az Egyesült Államokban 2020. november 3., azaz a legutóbbi elnökválasztás és 2021. január 20., azaz Joe Biden beiktatása között.
A napokban magyarul is megjelent, A nagy választási csalás című könyvében Byrne siet leszögezni, hogy világéletében a libertáriusokra szavazott, nem a demokratákra vagy a republikánusokra – ez már csak azért is fontos, mert jelzi, hogy a szerző nem politikai érdekből foglalkozott a témával.
Felidézi, egy hónappal az elnökválasztás előtt széles körű egyetértés volt arról a mainstream médiában, hogy tömeges választási csalás történhet. Byrne hiteles szakértőkkel is beszélt a témáról, és mint írja, november 3-án minden, amiről azt jósolták, megtörténhet, valóra vált: felfüggesztették például a szavazatszámlálást, egyebekről nem is beszélve.
A szabálytalanságokkal kapcsolatos gyanú nagyrészt a Dominion szavazógépekre irányult. Egy sor alulról szerveződő hálózat jött létre a csalások feltárására, amelyek egy része annyira problematikus volt, hogy különösebb képzettség nélkül is szemet szúrt.
Byrne könyvében nemcsak a szabálytalanságokat és a szakemberek segítségével feltárt csalási módszereket részletezi, hanem kifejti azt is, mit kellett volna tenni a megelőzésükre, a választás után pedig csapatával egy tervet is kidolgoztak arra, miképp tudná Donald Trump elnök megmenteni a szerintük elcsalt választást.
A terv egyszerű, megvalósítható és erőszakmentes volt, többek közt arra terjedt ki, hogy a hat államban, ahol tömeges szabálytalanságokat rögzítettek, újra kell számolni a papírvoksokat.
Túl egyszerű lett volna, ha mindazt, amit kidolgoztak, sikerül is megvalósítani – derül ki a könyvből. Byrne filmszerű részletességgel írja le tapasztalatait és találkozóit Trump csapatával, majd magával az elnökkel.
A legnagyobb akadálynak maga a csapat bizonyul: a szerző tapasztalatai szerint néhány kivételtől eltekintve nagy részük alkalmatlan volt a rájuk bízott feladat elvégzésére, mások pedig – lényegében a Fehér Házban dolgozók fele – szándékosan az elnök ellen dolgoztak, nemcsak a választás után, hanem az azt megelőző években is. Élesen bírálja a Republikánus Pártot is, amely óriási összeget gyűjtött a csalások megállapítására, de valójában erre a célra nem költöttek belőle semmit.
Byrne szerint a csapatot vezető volt New York-i polgármester, Rudy Giuliani tevékenysége teljesen értelmetlen volt, Trump azonban ragaszkodott hozzá.
A szerző értékelése alapján azért, mert az üzleti életben edződött idős emberként megbecsülte a kevés megmaradt barátját, ebben az esetben azonban ez a lojalitás végzetes volt. Nem ír támadólag Giulianiról, elismeri az érdemeit, csak konstatálja, hogy ezzel a történelmi feladattal már nem tudott megbirkózni.
A szerzőnek és a Trump-csapat rátermettebb részének végül sikerül bejutnia az elnökhöz december végén. Trump itt szembesül leginkább azzal, milyen mértékben ellene dolgoznak a Fehér Házban, és felveti, mi mindent érhetett volna el, ha nem hátráltatják. Byrne megjegyzi, az azért tény, hogy Trump hajlamos volt a káoszteremtésre maga körül.
Az elnök éleslátása, rendkívül gyors felfogása és releváns kérdései egyébként lenyűgözik Byrne-t. Van egy pillanat, amikor látja az embert: a 74 éves Trumpot, aki fáradt, idős, és éppen akkor döbbent rá, hogy átverték, és talán le is győzték.
Az elnökkel való találkozó után még számtalan módon hátráltatják a csapat munkáját, pedig maga Trump is megpróbálkozik azzal, hogy az utolsó pillanatban megfordítsa az eseményeket. A könyvben szó esik a Capitoliumnál történt január 6-i erőszakról is, amelyre Byrne egyik lehetséges magyarázata az, hogy előre eltervezett akcióval hiteltelenítették a választás igazságában kétkedőket.
Byrne könyvének végkicsengése elkeserítő. Elismeri, Trump egy ciklus alatt többet ért el, mint más elnökök két ciklus alatt összesen, mindezt úgy közben a saját kormánya hátráltatta. Ez nemcsak az amerikai demokráciának rossz hír, hanem Közép-Európának is, hiszen a Trump-adminisztráció évei alatt rossz emlékké vált a demokraták kioktató stílusa és a belpolitikába történő beavatkozások. A jelek szerint ez a stílus visszatér, hiszen éppen a napokban értekezett arról a tekintélyes Foreign Policy, miként kellene Washingtonnak beavatkoznia a magyar választásokba.
