Posztszovjet rezsimváltók

Az írás a Nyugat által gyakran autoriter rezsimeknek titulált országokban tevékenykedő, jól szervezett és kitűnő összeköttetésekkel rendelkező politikai mozgalmak nemzetközi összefonódásait elemzi. A tanulmány szerint ezek közös ideológiája és módszerei egyetlen meghatározó forrásra vezethetők vissza, mégpedig a 2000-es jugoszláviai kormányváltás egyik fő kezdeményezőjére, az Otpor! (Ellenállás) ifjúsági mozgalomra, illetve vezetőjükre, Szrgya Popovicsra.

Ő volt az, aki Útmutató a forradalomhoz című, magyarul is megjelent könyvében megfogalmazta a „színes” politikai hatalomátvétel alapelveit, majd 2005-ben Centre for Applied Nonviolent Action and Strategies (CANVAS) néven oktatóközpontot hozott létre ezen módszerek terjesztése céljából.

Központja mára 52 országban van jelen, köztük Azerbajdzsánban, Fehéroroszországban, Grúziában, Kazahsztánban, Kirgizisztánban és Ukrajnában. Az itt tevékenykedő csoportok hasonló módszerekkel küzdenek céljaikért: legtöbbször értelmiségi fiatalok a hatalmon levők valós vagy vélt korrupcióját kezdik kritizálni, politikai generációváltást, a demokrácia megerősítését, liberalizációt követelnek, és az euroatlanti struktúrákhoz való közeledést szorgalmazzák. Az útjukban álló kormányokat választási csalással és illegitim hatalomátvétellel vádolják meg, ennek kapcsán pedig tiltakozóakciókat szerveznek.

Kosztur írása szerint ez a forgatókönyv zajlott le 2003-ban Grúziában is, ahol egyetemisták által szervezett utcai tüntetésekkel kényszerítették Eduard Sevardnadze elnököt a lemondásra. Ezek szervezőit az Otpor belgrádi központjában képezték ki, ennek logisztikai költségeit pedig Soros György alapítványai fedezték.

Ukrajnában 2004-ben ugyanezen módszerek bevetésével, választási csalásokra és korrupcióra hivatkozva indultak meg a tüntetések. Ilyen módon került hatalomra a köztudatban „narancsos forradalomként” ismert események folytán az Euromajdan által támogatott nyugatbarát Viktor Juscsenko.

Ekkor jött létre Fehéroroszországban is az úgynevezett Zubr mozgalom, amelynek nem sikerült eltávolítania Aljakszandr Lukasenka elnököt a hatalomból. Ugyancsak kudarcot vallott az Otporból származó oroszországi Oborona szervezet. A liberális aktivistacsoportok ezen két országban kifejtett próbálkozásai kontraproduktívaknak bizonyultak, mivel az itt uralkodó rezsimek megerősödve jutottak ki a megméretésből.

Az innen emigrálni kényszerült ellenzéki aktivisták egy részét később megtalálhatjuk a Donbaszban harcoló csoportok ukrán térfelén is. Ezek között találhatók szélsőséges nacionalista félkatonai alakulatok, a Ryanair járatáról leszállított fehérorosz aktivista, Raman Prataszevics is tagja volt egy ilyennek.

Kosztur tanulmánya szerint a hálózatnak magyar támogatói is vannak. Ilyen a momentumos Cseh Katalin, aki az International Federation of Liberal Youth keretein belül segítette a belarusz és ukrán aktivistákat a Majdan hónapjaiban.

Börtönből adott egyórás interjút a helyi állami tévécsatornának Raman Prataszevics fehérorosz ellenzéki aktivista. Szavai szerint értelmetlen most a tiltakozás Aljakszandr Lukasenka elnök autoriter rezsimje ellen, az őt ellenzőknek egy megfelelőbb pillanatot kell kivárniuk. Letartóztatása körülményei­ről annyit mondott, hogy egy közeli ismerőse árulhatta el, akivel repülőútja előtt negyven perccel beszélt interneten. Prataszevics egyik közeli támogatója szerint a fogságban lévő aktivista minden bizonnyal kényszer hatása alatt állt a felvétel készítése során. Az ellenzéki újságíró gépét a fehérorosz légierő egy vadászgépe bombaveszélyre hivatkozva május 23-án kényszerítette leszállásra Minszkben, ahol barátnőjével együtt őrizetbe vették. (DD)