Krónika
Bizonyított: az apák fiúra vágynak
A gyermeket tervező szülők csaknem kétharmada válaszolt úgy, hogy nincs előzetes elvárása a születendő utód neméről
Az apák többsége valóban fiúgyermeket szeretne – a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének elemzése szerint a férfiak pontosan kétszer annyian preferálják következetesen a fiút, mint a lányt. A legfrissebb Korfa című kiadványban megjelent kutatáshoz több mint hétezer, gyermekvállalási korban lévő magyar férfi és nő válaszait használták fel. Az adatok azt is mutatják, hogy a lakóhelynek nincs szignifikáns hatása, vagyis cáfolták azt az általános vélekedést, hogy a falvakban élők körében erősebb a fiú utód utáni vágy, mint a városiaknál. Nem mutatkozott összefüggés a vallásossággal sem.
Ugyanakkor azok között, akik a hagyományos nemi szerepekben gondolkodnak, az átlagosnál magasabb a fiút preferálók aránya. Ők azok, akik a felmérés során olyan állításokkal értettek egyet, hogy „a férfiak általában jobb politikai vezetők, mint a nők”, vagy „egy pár tagjai közül a férfinak kell idősebbnek lennie”. A következetesen preferencia nélküli csoport tagjai viszont jellemzően például azzal a vélekedéssel értettek egyet, hogy „a háztartási munka ugyanannyit ér, mint a fizetett munka”.
Általánosságban megállapítható, hogy a gyermeket tervező szülők csaknem kétharmada úgy válaszolt, nincs előzetes elvárása, viszont a valamilyen preferenciával rendelkezők között a fiúra vágyók aránya öt százalékkal meghaladta a lányt preferálókét. A gyermektelenek között jóval többen vannak azok, akik fiút szeretnének, mint akik lányt, igaz, az egygyermekesek közül a fiúgyermekkel rendelkezők nagyobb arányban vágynak lányra, mint amilyenben a lánnyal rendelkezők fiúra. A „kétlányos” szülők tíz százalékkal nagyobb arányban szeretnének harmadikként fiút, mint amilyen arányban a „kétfiús” szülők lányt.
A születendő gyermek nemét illető preferenciáknak erős hatása lehet a demográfiai viselkedésre, a gyermekvállalási hajlandóságra – hangsúlyozzák a kutatók. Hozzáteszik, hazánkban az ezredforduló környékén felmerült, hogy amennyiben a harmadik gyermek esetében engedélyeznék a gyermek nemének megválasztását, az növelhetné a harmadik gyermek vállalásának esélyét. A mostani kutatás szerint a fiú- és lánygyermekkel is rendelkezők több mint harmadával kisebb eséllyel terveznek harmadik gyermeket, mint a többi kétgyermekes szülő.
Megemlítik azt a világszerte jellemző tendenciát, hogy a szülők erőteljes nemi preferenciája radikális eljárások alkalmazásához is vezethet. Megnyílt ugyanis a lehetőség az olyan orvosi beavatkozásokra, mint a spermaszelekció vagy a megtermékenyített petesejtek közötti szelekció. Másfelől vértesztekkel és ultrahangkészülékkel már a várandóság korai időszakában nagy bizonyossággal megállapítható a magzat neme, ami szelektív abortuszhoz vezethet. Míg természetes módon száznégy–százhat fiúgyermek-születés jut száz lánygyermek-születésre, Kínában és a Kaukázusban ez meghaladja a száztizenötöt.
Ugyanakkor azok között, akik a hagyományos nemi szerepekben gondolkodnak, az átlagosnál magasabb a fiút preferálók aránya. Ők azok, akik a felmérés során olyan állításokkal értettek egyet, hogy „a férfiak általában jobb politikai vezetők, mint a nők”, vagy „egy pár tagjai közül a férfinak kell idősebbnek lennie”. A következetesen preferencia nélküli csoport tagjai viszont jellemzően például azzal a vélekedéssel értettek egyet, hogy „a háztartási munka ugyanannyit ér, mint a fizetett munka”.
Általánosságban megállapítható, hogy a gyermeket tervező szülők csaknem kétharmada úgy válaszolt, nincs előzetes elvárása, viszont a valamilyen preferenciával rendelkezők között a fiúra vágyók aránya öt százalékkal meghaladta a lányt preferálókét. A gyermektelenek között jóval többen vannak azok, akik fiút szeretnének, mint akik lányt, igaz, az egygyermekesek közül a fiúgyermekkel rendelkezők nagyobb arányban vágynak lányra, mint amilyenben a lánnyal rendelkezők fiúra. A „kétlányos” szülők tíz százalékkal nagyobb arányban szeretnének harmadikként fiút, mint amilyen arányban a „kétfiús” szülők lányt.
A születendő gyermek nemét illető preferenciáknak erős hatása lehet a demográfiai viselkedésre, a gyermekvállalási hajlandóságra – hangsúlyozzák a kutatók. Hozzáteszik, hazánkban az ezredforduló környékén felmerült, hogy amennyiben a harmadik gyermek esetében engedélyeznék a gyermek nemének megválasztását, az növelhetné a harmadik gyermek vállalásának esélyét. A mostani kutatás szerint a fiú- és lánygyermekkel is rendelkezők több mint harmadával kisebb eséllyel terveznek harmadik gyermeket, mint a többi kétgyermekes szülő.
Megemlítik azt a világszerte jellemző tendenciát, hogy a szülők erőteljes nemi preferenciája radikális eljárások alkalmazásához is vezethet. Megnyílt ugyanis a lehetőség az olyan orvosi beavatkozásokra, mint a spermaszelekció vagy a megtermékenyített petesejtek közötti szelekció. Másfelől vértesztekkel és ultrahangkészülékkel már a várandóság korai időszakában nagy bizonyossággal megállapítható a magzat neme, ami szelektív abortuszhoz vezethet. Míg természetes módon száznégy–százhat fiúgyermek-születés jut száz lánygyermek-születésre, Kínában és a Kaukázusban ez meghaladja a száztizenötöt.