Megkezdődött a saját szépségük által fenyegetett csigák megmentése

A veszélyeztetett Polymita facsigák, amelyek eltűnőben vannak eredeti erdei élőhelyükről Kelet-Kubában, élénk, színes és extravagáns mintázatú páncéllal rendelkeznek.

Sajnos ezek a kagylóhéjak kívánatosak a gyűjtők számára, és a természetvédelmi szakértők szerint a kagylókereskedelem a kihalás felé sodorja a csigákat. Kubai biológusok és a brit Nottinghami Egyetem szakemberei most összefogtak azzal a céllal, hogy megmentsék a hat ismert Polymita fajt.

Közülük a legveszélyeztetettebb a Polymita sulphurosa, amely lime zöld, tekercsei körül kék lángmintákkal, páncélján pedig élénk narancssárga és sárga csíkokkal. De az összes Polymita faj feltűnően élénk és színes, ami önmagában is egy evolúciós rejtély.

„Az egyik ok, amiért érdekelnek ezek a csigák, az az, hogy annyira szépek” – magyarázta Angus Davison professzor, a Nottinghami Egyetem evolúciógenetikusa és puhatestű-szakértője.

Az irónia az egészben az, mondta, hogy ez az oka annak, hogy a csigák annyira veszélyeztetettek.

„Szépségük vonzza azokat az embereket, akik kagylókat gyűjtenek és kereskednek velük. Tehát éppen az teszi őket mássá és érdekessé számomra, mint tudós számára, ami veszélyezteti is őket.”

„Néhány ilyen fajról tudjuk, hogy valóban veszélyeztetett. Tehát nem kellene sok, ha valaki Kubában gyűjti és eladja őket, hogy egyes fajok kihaljanak.”

A kagylókat dísztárgyként adják-veszik, de minden üres kagyló valaha élő állat volt.

Bár léteznek nemzetközi szabályok a Polymita csigák védelmére, ezeket nehéz betartatni. A veszélyeztetett fajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény értelmében illegális a csigákat vagy páncéljaikat Kubából engedély nélkül kivinni. A páncélok máshol történő értékesítése viszont törvényes.

Davison professzor szerint mivel az olyan nyomások, mint az éghajlatváltozás és az erdőirtás, hatással vannak a csigák természetes élőhelyére Kubában, „könnyen elképzelhető, hogy a kagyló- és csigagyűjtő emberek a helyi kihalás szélére sodornák a populációt”. Ennek megelőzése érdekében Davison professzor szorosan együttműködik Bernardo Reyes-Tur professzorral, a Santiago de Cuba-i Oriente Egyetem természetvédelmi biológusával. A nemzetközi projektnek a célja, hogy jobban megértse a csigák fejlődését, és olyan információkat szolgáltasson, amelyek segítik a természetvédelmet.

Reyes-Tur professzor feladata talán a legnagyobb kihívás: megbízhatatlan tápegységekkel és forró éghajlaton dolgozva Polymita csigákat hozott be otthonába fogságban tenyésztésre.

„Még nem szaporodtak, de jól vannak” – mondta nekünk egy videohívásban. „Ez azonban kihívást jelent – folyamatosan vannak áramszünetek.”

Eközben a Nottinghami Egyetem jól felszerelt laboratóriumaiban genetikai kutatások folynak.

Davison professzor és csapata itt kriogén fagyasztókban tárol apró csigaszövet-mintákat a tartósítás érdekében. Ezt az anyagot felhasználhatják az állatok genomjának – a kódolt biológiai utasítások halmazának – a leolvasására, amely azzá teszi az egyes csigákat, amik.

A csapat célja, hogy ezeket az információkat felhasználva megerősítse, hány faj létezik, hogyan rokonok egymással, és genetikai kódjuk melyik része adja rendkívüli, egyedi színmintáikat. A remény az, hogy felfedhetik ezeket a biológiai titkokat, mielőtt ezeket a színes lényeket a kihalás szélére sodornák.

„Kelet-Kuba az egyetlen hely a világon, ahol ezek a csigák megtalálhatók” – mondta Davison professzor a BBC Newsnak „Ott van a szakértelem – ahol azok az emberek élnek és dolgoznak, akik ismerik, szeretik és megértik ezeket a csigákat „Reméljük, hogy a rendelkezésre álló genetikai információkat felhasználhatjuk a megőrzésük elősegítésére.”