A tudósok is libabőrt kaptak attól, amit a Marson találtak

A képet 2008-ban készítette a Mars Reconnaissance Orbiter, amely a fotó készítésének idején mindössze két éve volt az űrben. A fotó a Mars északi pólusa közelében található homokdűnéket mutatja, amelyeket olvadó szén-dioxid-jég borít. Felületükön sötét csíkok láthatók, amelyek a fák sziluettjeire hasonlítanak.

Az erdő, ami nem létezik

A NASA azonnal tisztázta, hogy a Marson természetesen nem nőnek fák. Az illúzió a kontrasztos foltokból származik, ahol sötét homok folyik le a dűnék lejtőin. A marsi tavasz idején a Nap elkezdi olvasztani a felszíni jeget, felfedve a sötétebb rétegeket. Ezek az áramlatok titokzatos csíkokat hagynak a dűnéken, amelyek elsőre függőleges objektumoknak tűnnek - de nem vetnek árnyékot, és nincsenek törzseik.

„Amikor sötét homok halmozódik fel egy dűne tetején, legördülhet, sötét csíkokat hagyva maga után a felszínen. Ezek a csíkok valóban úgy néznek ki, mint a fák világosabb háttér előtt, de ez csak egy vizuális hatás” – magyarázta a NASA.

A fénykép körülbelül egy kilométeres területet fed le, a részletesség lehetővé teszi akár 25 centiméter átmérőjű objektumok megkülönböztetését. Egyes területeken még aktív homokmozgás nyomai is láthatók – a porfelhők a fotózás pillanatában bekövetkezett földcsuszamlásokra utalnak.

Kőarcok és más marsi illúziók

A „fák” azonban korántsem az egyetlen rejtély a marsi homokban. A Vörös Bolygó időről időre tartogat meglepetéseket bizarr formák formájában, amelyek felébresztik a földlakók képzeletét.

Az egyik ilyen eset a Perseverance marsjáró által tavaly szeptemberben készített fotó. Egy emberi arcra emlékeztető tárgyat ábrázol: jól láthatóak a homlokbordák, a szemek, az orr, sőt még egy kissé balra ferde száj is. Természetesen egy szokatlan domborzatú szikláról beszélünk, és nem egy ősi marsi civilizáció emlékéről, de a hatás lenyűgöző.

Nem kevésbé érdekes az európai Mars Express űrszonda által a bolygó déli pólusának területén készített fotó. Egy kiterjesztett szárnyú angyalra – vagy más szögből nézve szívre – emlékeztető alakot ábrázol. Ez szintén az olvadó szén-dioxid-jég és a komplex domborzat eredménye, de a fantasztikus értelmezés változatlanul élénk visszhangot vált ki az interneten.

„Csont” és „a mélységbe zuhanás”

2014-ben a Curiosity marsjáró visszaküldött egy fotót, amely nagy vitát váltott ki: egy homokban fekvő kő, amely gyanúsan emberi combcsontra hasonlított. A tudósok magyarázata szerint ez a forma a szél és a víz okozta erózió eredménye. A Marson, vékony légkörével és turbulens éghajlati ciklusaival, az ilyen „természetes szobrok” nem ritkák.

„A szokatlan formákat por, szél és hőmérséklet-ingadozások alakítják ki. Ezek természetes folyamatok, nem az élet nyomai” – jegyzik meg a NASA kutatói.

Egy másik rejtélyes tárgy egy tökéletesen kerek, sötét lyuk, amelyet 2017-ben fedeztek fel a Déli-sarkon. A NASA nem tudta biztosan megmagyarázni az eredetét, de az egyik változat egy földalatti barlang tetejének beomlása. A szakértők szerint az ilyen lyukak felszín alatti alagútrendszerhez vezethetnek – amely potenciálisan alkalmas lehet a mikrobák vagy más egyszerű formák életének.

Miért látunk olyan dolgokat, amik nincsenek ott?

Mindezeket az illúziókat – a fáktól az arcokon át a csontokig – az emberi érzékelés egy sajátossága működteti. Agyunk hajlamos ismerős mintákat találni még véletlenszerű formákban is, legyenek azok felhők az égen vagy árnyékok a homokban. A Marson, ahol a színek tompák és a részletek nem mindig tiszták, ez a tendencia különösen erős.

Az élettelen tárgyakban arcok „látásának” pszichológiai jelenségét pareidoliának nevezik. Ennek semmi köze a tudományhoz mint olyanhoz, de fontos szerepet játszik az űrkutatás népszerűsítésében – elvégre minden „angyal” vagy „csont” élénk érdeklődést vált ki a széles közönség körében.

Az illúziók, mint a valóság emlékeztetője

Bár a Marsról készült fényképek gyakran keltenek feltűnést, a NASA és más ügynökségek szakértői változatlanul hangsúlyozzák, hogy a Vörös Bolygón még nem találtak életre utaló bizonyítékot. Minden furcsa forma és kontúr csupán a táj, az éghajlat és a fény összetett kölcsönhatásának tükröződése.

De ezek az illúziók fontos funkciót töltenek be: Emlékeztetnek minket arra, hogy milyen sokszínű és titokzatos lehet még egy halott bolygó is. És felkeltik az érdeklődést a további kutatások iránt, amelyeknek köszönhetően egy napon talán tényleg láthatunk valami élőt a Marson – és ez már nem a fény és árnyék játéka lesz - írta meg a Pravda.