Krónika

Einstein és Isten

A zseni vallásos nézetei

Albert Einstein, a 20. század egyik legnagyobb elméje, akit leginkább relativitáselmélete kapcsán ismerünk, nem csak a tudomány területén hagyott maradandó nyomot. Vallásos nézetei és hitével kapcsolatos gondolatai is gyakran kerülnek a középpontba. Einstein élete és munkássága során folyamatosan változtak és fejlődtek istenfogalmával kapcsolatos nézetei. Bár kezdetben szkeptikus volt, élete végére egy mélyebb és összetettebb megértést alakított ki az isteni jelenlétről és a világegyetem rendjéről. De vajon milyen is volt valójában Einstein viszonya Istenhez és a valláshoz?

Einstein és Isten
Johnny Werbrouck belga művész szobra, amely Albert Einstein német tudóst ábrázolja De Haanban, a „Savoyarde” villa közelében, ahol 1933-ban hat hónapig élt, miután elhagyta Németországot
Fotó: AFP/Kenzo Tribouillard

Einstein saját bevallása szerint nem hitt egy személyes Istenben, aki beavatkozik a világ dolgaiba. Ezt egy 1954-ben írt levelében is világosan kifejtette: „Nem hiszek egy személyes Istenben, és soha nem is tagadtam ezt, sőt mindig világosan kifejeztem.” Ezzel Einstein egyértelműen elhatárolta magát a hagyományos teista vallások tanításaitól, amelyek egy aktívan közbelépő Istent hirdetnek.

Azonban Einstein mély tisztelettel tekintett a világegyetem rendjére és harmóniájára. Egyik híres mondása, hogy „Isten nem kockázik” – a kvantummechanika véletlenszerűsége elleni tiltakozásként – jól mutatja, hogy Einstein számára az „Isten” inkább a természet törvényeinek és az univerzum mély rendjének szimbolikus kifejezése volt. Nem egy személyes, hanem egy absztrakt, a világegyetem rendjében megnyilvánuló Istent képzelt el.

Einstein vallásosságát talán legjobban egy másik híres mondása világítja meg: „A vallásom a természet vallása.” Ezzel arra utalt, hogy a világegyetem működésének megértése és az abban rejlő szépség szemlélése számára a legmélyebb vallásos élményt jelentette. Nem csupán tudományos kíváncsiság, hanem egyfajta spirituális élmény is vezérelte a természet törvényeinek kutatásában.

Egy másik idézete, amely jól tükrözi hitének komplexitását: „A legszebb és legmélyebb érzés, amit megélhetünk, a titokzatosság érzése. Ez az alapvető érzés áll a valódi művészet és tudomány bölcsőjénél.” Ez a mondat rámutat arra, hogy Einstein számára a vallásos érzés a világ titokzatosságának és bonyolultságának felismerésében rejlik. Az ő hite tehát inkább a tudományos kíváncsiságból és a világegyetem csodálatából táplálkozott.

Einstein gondolkodása egyértelműen tükrözi azt a meggyőződést is, hogy a tudomány és a vallás nem feltétlenül zárják ki egymást. Ezt jól mutatja egyik híres kijelentése is: „A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak.” Einstein úgy vélte, hogy a tudomány és a vallás kiegészítik egymást: a tudomány nyújtja a megértés eszközeit, míg a vallás erkölcsi és spirituális iránytűként szolgál. „A kozmoszban uralkodó harmónia láttán, amelyet korlátozott emberi elmémmel képes vagyok felismerni, még mindig vannak emberek, akik azt mondják, hogy nincs Isten. De, ami igazán feldühít, az az, hogy engem idéznek az ilyen nézetek támogatására” – hangoztatta gyakran újságírók előtt.

Peter Bucky, Einstein egyik közeli barátjának fia, emlékezett arra, hogy Einstein idősebb korában egyre inkább közeledett egy mélyebb spirituális megértés felé. Einstein gyakran beszélt Istenről és a természet iránti szeretetéről, amelyet összekapcsolt az isteni tisztelettel. Azt mondta:

„Aki szereti a természetet, annak szeretnie kell Istent.”

Ezen túlmenően, Einstein azt is megemlítette, hogy az ötletek, mint olyanok, Istentől származnak. Ez a szemlélet az évek múlásával csak erősödött benne. Einstein egyszer kijelentette: „A személyes Istenben való puszta hitetlenség egyáltalán nem filozófia.” Ez a kijelentés egyértelműen mutatja, hogy Einstein nem egyszerűen elutasította a vallást, hanem sokkal inkább egy mélyebb és filozofikusabb megközelítést keresett a világegyetem megértésére.

Einstein egyik legnagyobb tudományos eredménye a relativitáselmélet volt, amely radikálisan megváltoztatta az univerzumról alkotott képünket. Amikor Edwin Hubble felfedezte az univerzum tágulását, Einstein meggyőződött arról, hogy az univerzumnak van kezdete. Ebből arra következtetett, hogy léteznie kell egy Teremtőnek is. Bár kezdetben bevezette a kozmológiai állandót, később ezt az egyik legnagyobb hibájának nevezte. Az alábbi idézetek jól tükrözik Einstein gondolatait:

„Amit a természetben látok, az egy nagyszerű terv, amelyet csak tökéletlenül tudunk felfogni, és aminek a gondolkodó embert az alázat érzésével kell eltöltenie.” Ez az alázat és tisztelet az univerzum iránt tükrözi Einstein mély hitbéli meggyőződését egy felsőbbrendű érvelő erő jelenlétében.

Összegzésként elmondhatjuk, hogy Albert Einstein hite és vallásossága nem illeszkedett a hagyományos keretekbe. Ő egy olyan tudós volt, aki a tudomány és a spiritualitás határmezsgyéjén mozgott, mélységes csodálattal adózva a természet és az univerzum rendjének. Einstein számára a vallás nem a dogmák követését, hanem a világ titokzatosságának és rendjének felfedezését jelentette.

Kapcsolódó írásaink