Gigantikus lyuk tátong Szibéria szívében

Egykor rengeteg vicc szólt a Szovjetunió nagy dolgok iránti vonzódásáról, ez alól még a törpék sem voltak kivételek. A vicc szerint a legnagyobb törpék a világon a Szovjetunióban élnek. A kommunista vezetés mindig is szerette a grandiózusságot, elég csak Moszkva ikonikus hét felhőkarcolójára, a Hét Nővérre gondolni, vagy az államadósságra, a szocialista ipar a végnapjai felé ugyanis már teljesen nemzetközi hitelekből tartotta fenn magát.

Mivel az egykori hatalmas birodalom (és utódállama, a mai Oroszország) területe tele van értékes ásványkincs lelőhelyekkel, nem csoda, hogy az ipar egyik alapköve volt a bányászat. A kemény, embertpróbáló iparág ráadásul jól bele is illett az ideológiába, munkások óriási tömegei dolgoztak a különféle nyersanyaglelőhelyeken.

Idehaza Rákosi Mátyás is szerette volna megvalósítani a szovjet típusú ipart, emlékezetes jelszó volt a „vas és az acél országa”, de körülbelül annyira volt sikeres, mint az alföldi gyapottermesztés – semennyire.

Az egyik legnagyobb bánya Szibériában, Jakutföldön található. Megdöbbentő mérete miatt egészen elképesztő látványt nyújt: mélysége több mint fél kilométer, 525 méter, átmérője pedig 1200 méter. A bánya melletti települést, Mirnijt 1955-ben alapították miután értékes kimberlit lelőhelyeket fedeztek fel, amiből gyémántokat lehetett kinyerni.

A gyémántot messze nem csak az ékszeripar használja fel, óriási a kereslet iránta a nehézipar részéről is. Mirnij lakói a jövedelmező bányászatnak hála ezért a kor átlag szovjet háztartásához képest sokkal jobban éltek. Mivel a város még a Jakuföldi fővárostól is több mint 800 kilométerre fekszik, az ellátását leginkább repülőgépekkel oldották meg.

Ilyen körülmények között mezőgazdasági termelést folytatni csaknem lehetetlen, a bánya építése során is óriási kihívást jelentett a telente akár -40 fokos hőmérséklet, ami nyárra viszont rekkenő hőségbe csapott át.

A bányát 2004-ben végleg bezárták, azóta nem folyik termelés a területen. A lyuk azonban ott maradt a sztyeppe közepén, és továbbra is elképesztő látványt nyújt. Tavasszal az sem ritka, hogy vízzel telik meg.

Szibéria valószínűleg rengeteg ilyen bizarr csodát rejt, ha egyszer befejeződik az orosz–ukrán háború, és újraindulhat a turizmus, az orosz turisztikai ügynökségeknek lehet érdemes lenne ráfeküdnie ilyen túrák szervezésére – a mai világban megszokott tucat-resortok és all inclusive szállodák világában egy ilyen kalandos út igazi felüdülés lehet.