A halál előtti utolsó mondatokat régen feljegyezték

Bár a középkori-kora újkori krónikaírók és naplófeljegyzők csak ritkán tértek ki arra, hogy a legsúlyosabb ítéletet kapó közemberek miket mondtak a végrehajtás előtt, azonban jelentős személyiségek utolsó mondásaiból feljegyeztek sokat.

Amikor Marie Antoinette francia királyné felment a lépcsőn (a kivégzést figyelők számára a korabeli viszonyok alapján értelmezhetelen módon kilátszó bokával) a rettegett guillotine-hoz, rálépett a hóhér lábujjára, és azt mondta: „Bocsásson meg, uram, nem szándékosan tettem.”

Mária skót királynő hóhéra letérdelt előtte, és bocsánatért könyörgött, mire ő így válaszolt: „Teljes szívemből megbocsátok. Mostantól remélem, hogy véget vetnek minden bajomnak.”

Robert Erskine Childers, az ír politikus, aki az ír függetlenségért harcolt, azt mondta a kivégzőosztagának: „Lépjetek előre, fiúk, így könnyebb lesz.” Ő is becsülettel halt meg, és a fia kezet fogott az összes bíróval, aki aláírta a halálos ítéletét.

VIII. Henrik halálra ítélte Sir Thomas More angol humanista, jogász, író, költő, államférfit, (akit a katolikus egyház később Morus Szent Tamás néven szentté avatott, az államférfiak és jogászok védeőszentje), amiért nem fogadta el az egyházi felsőbbségét.

Amikor a hóhér felemelte a fejszéjét, Moore felemelte a kezét és kérte, hogy várjon, majd gondosan eltakarta a szakállát a fejsze elől, mielőtt azt mondta: „Ez nem sértette meg a királyt”, mielőtt a fejsze lecsapott és levágta a fejét.

Az embereket mindig is foglalkoztatta a halált övező misztérium. Érthető okból rentegen félnek tőle, tartanak a témától is. Ám az ilyen kivételes személyek elképesztő lelkierőről tanúbizonyságot tévő szavai talán eszünkbe idézhetik J. K. Rowling világhírű angol írónő Harry Potter univerzumának karaktereként megismert Albus Dumbledorenak a szavait: „...a pallérozott elme számára a halál nem más, mint egy új kaland kezdete.”