Karthágó ősi isteneinek aranyérméket és csecsemőket áldozhattak

A kutatók a temetkezéseket és az öt aranyérmét Tunisz külvárosának egy dombján elhelyezkedő Tafat El Bony templomának romjai közelében fedezték fel. A templomot valaha Baal Hammon és Tanit istenségeknek ajánlottak. Az aranyérméket valószínűleg gazdag imádók ajánlották fel az istenségnek.

Karthágó erős városállam volt, amelyet Kr. e. a 9. században alapítottak a föníciaiak. Kr. e. a 6. században virágzott, és nagy kereskedőbirodalommá fejlődött, és hatással volt a Földközi-tenger medencéjének nagy részére. Karthágó és a Római Birodalom nagy riválisok lettek, és a Kr. e. 264–146-ig tartó pun háborúban harcoltak, amely Róma győzelmével végződött: Róma lerombolta az észak-afrikai várost. Egy új római Karthágót építettek a romok felett, és mindkettő maradványai az UNESCO Világörökségi Listáján szerepelnek.

Az érméket valószínűleg ajándékként hagyták ott az isteneknek, de az nem világos, hogy az eltemetett csecsemőket feláldozták, vagy természetes úton haltak meg.

A múlt században a Karthágóban történt ásatások során újszülött babákat és négyéves korig gyerekeket tartalmazó, több ezer sírt és urnát fedeztek fel, amelyekről vannak szakértők, akik úgy vélik, hogy áldozati felajánlások lehettek.

Rengeteg a régészeti, irodalmi és okirati bizonyíték szolgál a gyermekáldozatokra. A Biblia ír a karthágói Baal Hammon istennek való gyermekáldozatokról, és görög és római mesék is szólnak véres gyermekgyilkosságokról. Néhány szakértő úgy véli, hogy a múlt században Karthagóban felfedezett urnák és sírok természetes okokból elhalálozott gyermekek temetésének maradványai.

Ezeket a maradványokat azonban főleg hamvasztották, amelyhez értékes fára van szükség, amelyre a karthagóiak nagyon nagy szükségük volt más célokra. A karthágóiak tengerészek voltak, és kellett a fa a hajókhoz, a ruhákhoz, és az eszközeikhez. Ezért valószínűleg a karthágóiak a fát a csecsemők elégetéséhez csak áldozati rituáléhoz használták.