A káosz az intelligens ember sajátja?

Káosz a rendben. Van, akit nem zavar a rendetlenség, azt mondja, ő így érzi jól magát, és köszöni szépen, de ő pontosan átlátja a káoszt, ami körülötte van. Nem zavarják az asztalán szanaszét heverő papírlapok, levelek, dossziék, a hálószoba padlóján heverő levetett ruhák, a bevetetlen ágy és a konyhában sorakozó mosatlan edények sem. A kívülálló emberek rosszallása sem zavarja, szerinte van rendszer a rendetlenségben, ráadásul sokkal fontosabb dolgok is vannak, mint az állandó pakolás. Majd ha lesz ideje, megcsinálja, mondja a legnagyobb nyugalommal és magabiztossággal – írja cikkében a Ridikül.

Van aztán a másik véglet, akinek a lakása mindig olyan tipp-topp, mintha épp elutaztak volna az ott élők, de előtte azért még szépen kitakarítottak és rendet raktak. Sehol egy ottfelejtett pohár, sehol egy eldobott kardigán, egy félig olvasott magazin. Az ember nem is tudja, hogy arrébb tehet-e egy díszpárnát a gondosan megkoreografált kanapén, mielőtt leülne rá. Miközben persze kicsit feszélyezve érzi magát, hogy nehogy megbolygassa a rendet, még az irigység is elfogja, hogy vajon a másik ezt hogy csinálja. Bezzeg nálunk poros a polc, porszívózni is kéne, és a mosott ruha is a szárítón éktelenkedik már jó néhány napja, pedig azóta a szennyestartó is újra megtelt! A hálószobatitkokról már ne is beszéljünk az egy hetes „mitvegyekfelnincsegyrongyom” reggelek után. De majd szombat délelőtt minden a helyére kerül. Vagy legkésőbb vasárnap.

Mivel mindannyian különbözőek vagyunk, nem ugyanúgy élünk, és mást jelent számunkra a rend és tisztaság fogalma is, ez függ attól, hogy mit hoztunk otthonról, és mi a saját igényünk. Mert ez a kettő nem ugyanaz. Lehet, hogy valakit a szülei folyamatos rendrakásra és takarításra utasítottak kamaszként – nemritkán folyamatos konfliktusok árán –, ám ahogy elköltözik otthonról, élvezi, hogy végre senki nem szól rá, hogy a levetett farmerja már egy hete a sarokban figyel. És nyilván ennek az ellenkezője is igaz.

Aztán amikor az embernek gyermeke lesz, sokkal jobban odafigyel a tisztaságra. Egy ideig. Pont addig, amíg azok el nem kezdenek játszótérre járni, festeni, firkálni, kenni, borogatni. Akkor az ember feladja a küzdelmet. Munka mellett pedig nincs is ideje – sem energiája – nap mint nap glédába állítani a lakást. És valószínűleg értelme sem sok van a pedantériának, hiszen ha mindenki hazaér, pontosan 10 perc szükséges ahhoz, hogy újra csatatérré változzon az otthon. A reggeli rohanásról már ne is beszéljünk.

Míg a nagyon rendetlen embert könnyen elítéljük, addig a rendmániásat képesek vagyunk az egekig magasztalni. Pedig mindkettő valamiféle lelki problémáról árulkodik. Bizonyos esetekben ezek olyan mértékben uralják az illető életvitelét, hogy szakember segítségére van szükség a megoldásukhoz. Egyes pszichés állapotokban és betegségekben a belsőben olyan nagymértékű káosz és bizonytalanság uralkodik, hogy az illető személyiségével együtt a környezete is káoszba fordul. Ilyenkor a lakótér és a személyes külső is figyelmeztető jelként árulkodik, hogy valami baj van.

Gondot jelent azonban ennek ellenkezője is, azaz amikor kényszeressé válik a rendszeretet, amivel az ember nemcsak a saját, de a környezete életét is megkeseríti. Ez sokszor a szorongó emberek ismérve, akik a külsőségek totális kontrolljával és az őket körbevevő abszolút rend és makulátlanság fenntartásával igyekeznek a látszólagos belső rend biztonságát megtámogatni.

A személyes és az otthonunk higiéniájának fenntartása nyilvánvalóan alapvető, ám ez nem azt jelenti, hogy naponta kellene fertőtleníteni a konyhát vagy a fürdőt. És a mosogatnivaló is tud várni estig. Sőt, akkor sem történik semmi, ha a szombati porszívózás helyett biciklizni megy a család. Illetve igen. Mindenki jól érzi magát. A belső boldogság és harmónia megteremtésével pedig sokkal többet teszünk a rend érdekében. A balansz megtalálásában rejlik az igazi intelligencia. Elsősorban az érzelmi, mert mint tudjuk, az IQ és az EQ nem mindig járnak kéz a kézben – olvasható a portálon.