Krónika

A polip csíkjai ujjlenyomatszerűen egyediek

A szakemberek szerint nem kizárt, hogy e polipok a mintázatuk alapján képesek egymást megkülönböztetni is

Közép-Amerika csendes-óceáni partjai közelében élnek azok a polipok, amelyek jellegzetes mintázatáról egy új kutatás kiderítette: teljesen egyediek – írta meg a National Geographic.

A polip csíkjai ujjlenyomatszerűen egyediek
A csíkos polip
Fotó: AFP

Egy kutatócsoport az Octopus chierchiae fajba tartozó 25 polip életét és kifejlődését követte azok kikelésétől fogva, megfigyelték, miként alakul az állatok jellegzetes mintázata ezen időszak során. A frissen kikelt polipok testén életük ötödik napján kezdett először megjelenni a mintázat, a minta egyedi alkotóelemeit – a sávokat, csíkokat, gyűrűket, pettyeket – a kutatók minden állatkán folyamatosan követték, jó 2 éves korukig, amikor is elpusztultak. (Megj.:Ezek a polipok ilyen rövid életűek.)

A PLOS One folyóiratban publikált megfigyelések arra vezettek, hogy a minta akkor is megmaradt, ha az állat színe, vagy a bőr szerkezete átalakult a fejlődése során. A minta olyannyira egyedi volt, hogy nemcsak vizsgálatokkal, hanem puszta ránézésre is meg tudták különböztetni az egyes polipokat a szakemberek. Ezután felkértek egy külsős (a polipokat nem ismerő) csoportot is, hogy próbálják meg beazonosítani az egyes polipegyedeket képek alapján, és még ezek az emberek is 84 százalékos sikerrel jártak.

A szakemberek szerint nem kizárt, hogy e polipok a mintázatuk alapján képesek egymást megkülönböztetni is, hisz kiváló a látásuk, remek a memóriájuk is. Ami viszont még fontosabb, hogy az állatok megfigyelésében is fel lehet használni egyedi mintáik ismeretét.

Ez utóbbinak a tengeri ökoszisztémák, illetve maga a polipfaj életének megismerésében hatalmas szerep juthat. Ahhoz, hogy kiderüljön például az állat elterjedése vagy szaporodási sikere, meg kell ismerni az egyedeket egy-egy hosszabb időn át végzett megfigyelés-sorozatban. Mivel a polip testén nincsenek olyan kemény régiók, ahova biztonsággal lehetne rögzíteni az egyedek megkülönböztetését szolgáló jelzőcímkéket, ezért ha a mintázat alapján is elkülöníthetőek, az kimondottan szerencsés, mégpedig különösen ennél az alig 4 centis állatkánál.

A kutatók hozzátették, mivel laborban, védett körülmények közt felnevelt állatokat vizsgáltak, az sem kizárt, hogy a természetben a sérülések is például valami módon befolyásolják a mintázatukat – olvasható a portálon.

Kapcsolódó írásaink