Krónika
Borzalmas barlangi halál: fejjel előre beszorult egy turista
John Jones halála után egy héttel lezárták a barlangot a hatóságok, és egy emléktáblát helyeztek el a tiszteletére
2009-ben egy amerikai orvostanhallgató és a barátai a Utah-állambeli Nutty Putty-barlangnál táboroztak. Ez volt akkoriban az egyik legnépszerűbb mészkőbarlang Salt Lake City közelében. John Jones és az öccse, Josh együtt mentek be a barlangba. Az egyik hasadéknál John eltévedt, és fejjel előre bemászott egy addig ismeretlen járatba. A rés olyan szűk volt, hogy végzetesen beszorult. A testvére azonnal riasztotta a mentőket, de hiába gyűlt össze 137 önkéntes, akik erejüket megfeszítve próbálták kiszabadítani, a mentés nem járt sikerrel. A férfi 27 órát töltött fejjel lefelé beszorulva, és a szíve felmondta a szolgálatot. A holttestét nem sikerült kiemelni – írja az origo.hu.
A barlangot 1960-ban fedezte fel Andy Green, aki a barlangot alkotó ragacsos, mészpép-szerű kőzet miatt nevezte el Nutty Puttynak (szó szerint őrült gyurma, mész). Matt Paulson, a Nemzeti Barlangkutató Társaság helyi szervezetének elnöke azt mondja, hogy ez volt az állam egyik legnépszerűbb barlangja, mert könnyű volt a bejutás, és az előtérben egy könnyen bejárható, hosszú, magas és széles vájat várta a turistákat. Ezért gyakori volt, hogy a helyi tanárok cserkészeket hoztak ide, akik rövidnadrágban és szandálban másztak a járatokban.
Legfeljebb zseblámpáink voltak, de sosem mentünk mélyre vagy messzire, és elkerültük a szűk hasadékokat. Úgy éreztük, hogy itt csak hosszas, kemény munkával lehet bajba kerülni. Mindenki azt hitte, hogy ez egy veszélytelen, könnyű barlang.
A Nutty Putty-barlang karsztterületen található. Nem a felülről lecsepegő víz vájta ki, hanem az alulról érkező termálvíz alakította ki a járatokat.
Az ilyen barlangoknak jellemzően komplex járataik vannak, rengeteg függőleges vájattal, dómmal, és sok-sok nagyon keskeny hasadékkal, amelyekből nagyobb termek nyílnak. Ezekből a nagyobb termekből aztán ismét csak nagyon szűk réseken keresztül lehet kijutni – olvasható az origo.hu oldalán.
A barlangot 2003-ban kezdték feltérképezni. Akkor 413 méter hosszan, 44 méter mélyre sikerült eljutni a barlangban.
Richard Downey helytörténész, barlangkutató szerint évente ötezer turista látogatott el akkoriban a barlangba, ezért sejthető volt, hogy előbb-utóbb baj történik.
Az idelátogatók legtöbbje kezdő barlangász volt, vagy pedig teljesen amatőr. Sok srác hozta ide a barátnőjét az első randin, este, mert ez olyan izgalmas és férfias volt a számukra. Egy ilyen helyzet gyakran olyan cselekedetekre készteti a fiatalokat, amelyeket kissé józanabbul nem választanának.
1999 és 2004 között hat ember szorult be a hasadékokba Nutty Putty-ban, ahol nem véletlenül hívnak így járatokat: sisakzabáló, cserkész-zabáló és szülőcsatorna. 2004-ben két cserkészt kellett kimenteni. Az egyiküket, egy 170 centis, 70 kilós fiút, csak 14 órás mentőakcióval tudták kiszabadítani egy szűk résből. A testméreteknek később sajnos lesz jelentőségük.
Végül mind a hat turista túlélte az ijesztő eseteket, de a helyi sheriff emberei és a barlangi mentők tragédiától tartottak. Amikor 2005-ben egy másik, közeli barlangban négy fiatal megfulladt egy víz alatti járatban, a sheriff lezárta a Nutty Putty-barlangot.
Két év múlja újra kinyitották, de csak nappal volt szabad bemenni, és egyszerre csak egy csoport lehetett benn. A veszélyes járatokat nem falazták be.
2009. november 24-én, az amerikaiak számára legfontosabb családi ünnep, Hálaadás előestéjén a Jonesék és barátaik, összesen 11-en, a barlanghoz kirándultak. Este 8-kor mentek be a barlang előterébe, amelyet Nagy csúszdának hívnak. Itt két csoportra váltak. A gyerekek és néhány felnőtt itt maradtak, míg mások mélyebbre merészkedtek a barlangban.
Josh és John Jones együtt indultak felfedezőútra. John ekkor már nem az a vékony kisfiú volt, aki cserkészként könnyen át tudta magát nyomni a szűk réseken. A 26 éves orvostanhallgató 180 centi és 100 kiló volt, de a kiváló erőnléte nyomán valószínű volt, hogy majd megbirkózik a fizikai kihívásokkal. Ő ment elöl, az öccse, Josh követte.
A két férfi egy óra mászás után úgy döntött, hogy megkeresi az ismert Szülőcsatorna nevű hasadékot, ami olyan szűk, hogy csak nagyon óvatosan lehet benne haladni. John talált is egy olyan járatot, amelyről mindketten azt hitték, ez valóban a Szülőcsatorna. Az idősebb testvér elkezdett befelé kúszni, az ujjait, a csípőjét és a hasát használva. A rés lefelé haladt.
Matt Paulson barlangkutató azt mondta, ez is mutatja, a férfi nem volt igazán rutinos – írja az origo.hu.
Az egyik első dolog, amit megtanulunk a kezdet kezdetén, az, hogy erősen lejtős járatba tilos fejjel előre bemenni. Ha lábbal előre mászol, sokkal kisebb az esélyed arra, hogy beszorulsz.
A hasadék 70 fokos szögben lefelé tartott és egyre szűkebbnek bizonyult. Jones egyszer csak rájött, hogy végzetes hibát követett el. Egy 25×46 centis, tehát extrémen szűk részre ért, és egy hajszál választotta el attól, hogy beszoruljon.
John tudta, hogy itt lehetetlen megfordulnia. Hiába nyomta magát hátrafelé, nem mozdult. Úgy érezte viszont, hogy ha előre halad, kiszabadulhat. Kifújta a levegőt a mellkasából, hogy kisebb legyen a teste, és előre nyomta magát. Amikor azonban újra levegőt vett, már meg sem tudott mozdulni. A karjai a teste alá szorultak, ő pedig fejjel lefelé elakadt.
Istenem, kérlek, segíts, hogy életben maradjak a feleségem és a gyerekeim számára!
Amíg a hívő John a járatban imádkozott, az öccse visszamászott a bejárathoz. Innen telefonon riasztották a rendőrséget, akik elkezdték szervezni a mentést. A helyi barlangász egyesületet és Richard Downey-t is kérték, segítsen.
Körbetelefonáltunk mindenkit, aki a környéken lakott, és tudtuk róla, hogy tapasztalt, egyben kifejezetten vékony barlangkutató. Itt tényleg csak a karcsú emberek tudnak megfelelően haladni a nagyon szűk hasadékokban.
A helyzetet nehezítette, hogy a két testvér a barlang egy ismeretlen pontjáig jutott, így most a beszorult férfi több mint 100 méterre volt a bejárattól, 30 méteres mélységben. Így hiába értek hamar a helyszínre a mentők, ahhoz, hogy az első barlangkutató odaérjen Johnhoz, még egy óra kellett.
„Nagyon-nagyon szeretnék kijutni innen!”
Az első mentő, Susie Motola, éjjel fél egykor érte el a szűk hasadékot. Jones ekkor már három és fél órája volt a szörnyű résben. Bár Motola csak John lábát látta, a férfi teste teljesen kitöltötte a járatot, bemutatkozott neki. Jones így felelt: „Helló, Susie, köszönöm, hogy segít. Már nagyon-nagyon szeretnék kijutni innen.”
A következő 24 órában 137 önkéntes dolgozott az erejét megfeszítve azon, hogy ki tudják szabadítani Jonest.
Nagyon szűk réseken kellett lemennünk, hogy egyáltalán odajussunk, és aztán még szűkebb helyen kellett dolgoznunk, hogy valahogy felhozzuk. Nagyon nehéz munka volt – mondta Shawn Roundy barlangász.
A mentők egy 15 csigából álló emelőrendszer kiépítésén fáradoztak, azzal akarták kihúzni a szerencsétlen férfit. Az események eleinte biztatóan alakultak.
A csigarendszert felállították, a kötelet Jones lábaira hurkolták, és sikerült is feljebb húzniuk pár centit. Közben infúziót vezettek a férfi testébe, hogy folyadékhoz jusson.
Ekkor azonban az egyik emelőcsiga kiszakadt a laza kőzetből, mert a mészkő nem bírta el Jones súlyát, illetve azt az erőhatást, amellyel megpróbálták kihúzni a résből. Amikor kiszakadt, a csiga súlyosan megsebesítette az egyik mentőt.
A mentők kétségbeesve próbálták újra rögzíteni az emelőrendszert, de az eleve laza, most pedig még inkább megtöredezett kőzetrétegbe már nem sikerült visszafúrniuk a csigák egy részét.
„Azóta is újra és újra átgondolom, hátha ki tudtuk volna szabadítani, ha egy kicsit arrébb fúrjuk be a csigát a kőzetbe, vagy ha hamarabb érünk oda. De tudom, hogy ezzel csak magamat kínozom, mert megtettük, ami tőlünk tellett” – mondja évekkel később Shawn Roundy.
Jones tudta, hogy meg fog halni.
Amikor a csiga kiszakadt, Jones visszacsúszott ugyanoda, ahova eredetileg beszorult. Ekkor már nagyon rossz állapotban volt, hiszen a szívét borzalmas terhelés érte azzal, hogy immár majdnem egy napja kellett pumpálnia a vért a férfi fejjel lefelé fordított testébe. Jones tüdejébe vér kerül, már alig volt magánál, de amikor magához tért, azt mondta, hogy soha nem fog kijutni ebből a borzalmas hasadékból.
Tragikus módon igaza lett.
A második napon, nem sokkal éjfél előtt már nem felelt többé a barlangi mentők kérdéseire, akik azon igyekeztek, hogy eszméleténél tartsák. Egy mentőorvos odakúszott hozzá, és amennyire tudta, megvizsgálta, életben van-e még. Már nem volt. A mentő szerint fulladás következtében halt meg. 27 óra telt el azóta, hogy beszorult.
A barlangi mentők úgy ítélték meg, hogy minél tovább igyekeznek Jones holttestét kiszabadítani, annál nagyobb a kockázata egy újabb tragédiának, ezért kénytelenek voltak feladni a műveletet. Sokan közülük abbahagyták a barlangászkodást, annyira traumatizálta őket a baleset.
John Jones sírhelye az a rés lett, ahová a szerencsétlen orvostanhallgató beszorult. Egy héttel a halála után lezárták a barlangot a hatóságok, és egy emléktáblát helyeztek el a lezárt bejáratnál Jones tiszteletére – írja az origo.hu.
Matt Paulson, a helyi egyesület másik vezetője szerint a barlangkutatás nem különösebben veszélyes sport.
De ez csak akkor igaz egy ilyen, szűk járatokkal teli, komplex barlangban, ha van egy nagy helyismerettel rendelkező vezetőnk, a csoport tagjai pedig megfelelően képzettek, van rutinjuk és felszerelésük is.
