Potosí, a magashegyi ezüstbánya

A hegy egy egykori vulkán maradványa, az ezüstöt tartalmazó telérek egy dácitból (igen magas szilíciumtartalmú vulkáni kőzet) felépült dóm belsejét járják át. A vulkán 13,8 millió éves működése során, számos robbanást követően a dácitos magma felfelé nyomult, s létrehozott egy 1700-szor 1200 méteres dómot – ez gyakorlatilag a város fölé körülbelül 800 méterrel magasodó hegy középső részét jelenti, a dóm körül a korábbi robbanások során létrejött tufaréteg áll. A dácit a vizsgálatok szerint nem jutott el a felszínre, hanem feltehetőleg a korabeli talajvízszintnél megállt, s megszilárdult.

Ennek repedéseibe nyomultak be azok a forró vizes oldatok, amelyek a hatalmas mennyiségű ezüstöt (és más fémeket) lerakták. Később az erózió hatására az ezüsttartalmú kőzetek egy része a környező völgyekbe omlott, ahol már a Potosí vagyonának felfedezése előtt is voltak ezüstbányák – írta meg a National Geographic.

A bányászat a hegyen az 1500-as évek közepén kezdődött, és 200 éven át e bánya biztosította a világ ezüstkitermelésének 80 százalékát. Az ezüstöt adó hegy, amelyet egyaránt hívnak Cerro Potosínak (Potosí-csúcs) és Cerro Ricónak (Gazdag-csúcs) véletlenül került a spanyolok figyelmébe, amikor egy kecsua bányász, aki völgyben lévő bányában dolgozott, egy áldozati szentély után kutatott a hegyen – a hegy kecsua neve Sumaq Urqu, vagyis Gyönyörű-hegy volt.

A 16–17. században az itt bányászott érc ezüsttartalma elérte a 40 százalékot, nem is volt akkora túlzás az a korabeli elképzelés, hogy az egész hegy ezüstből van. A bányaváros spanyol lakossága az 1600-as években 160 000 fő volt, ez a korabeli Amszterdam vagy London lakosságával azonos! Rajtuk kívül a bányában dolgozó indiánoknak is otthont adott a város.

Az itt bányászott ezüstöt a Csendes-óceán partjára szállították, ahonnan egy része Spanyolországba, más része pedig Kínába került a híres manilai gálya kereskedelmi hajóútjain. A kínai luxuscikkekért a Potosí bányáiból kikerült ezüsttel fizettek a spanyol kereskedők, mintegy 250 éven át.

Az Earth Observatory által bemutatott felvételen a Landsat 8 műhold szemszögéből látjuk a várost és az ezüstkincset adó hegyet, a kép 2022. november 24-én született. A felvétel felső felén terül el maga a város (jelenlegi lakosságszáma mintegy 264 ezer fő), az alsó részén a bányákkal átszőtt hegycsúcsot látjuk, valamint a körülötte lévő számtalan zagytározó medencét.

Mivel az évmilliók eróziója révén az ércekkel átszőtt dóm szabaddá vált, így viszonylag egyszerűen hozzá lehetett férni az értékes fémekhez, ennek is köszönhette a város a létezését. Potosí városa megőrizte a spanyol gyarmati időkben született andokbeli barokk lakóépületek jó részét, emellett számtalan korabeli templomát, rendházát és más egyházi építményét – mindennek köszönhetően ma UNESCO világörökségi helyszín is. A hegy több évszázad bányászata hatására azonban meglehetősen instabillá vált, így szükség lenne mind az emberi életek védelme, mind az építmények megóvása céljából valamiféle óvintézkedésre.

A hegyen ma leginkább ónt bányásznak, sajnálatos módon a régióra jellemző embertelen körülmények közepette, leginkább kézi erővel. A bányászokat, akik már 15–16 évesen munkába állnak, igen fiatalon, 45 évesen elviszi a szilikózis – olvasható a portálon.