Egyre több gondot okoznak a kígyótámadások

A kígyómarásokról, az azok elleni védelemről és az új szérumok lehetséges fejlesztési irányairól közölt anyagot hétfőn a világ egyik legrangosabb folyóirata, a PLoS. A tanulmány szerzői számos megállapítást tesznek, melyek közül talán az egyik legaggasztóbb, hogy bizonyos régiókban az egészségügyi személyzet hiányos ismeretekkel bír e témakörben.

Támadás után – bár az ellenszérum időben érkezett, de a deformációt és a fájdalmakat így sem tudta megúszni az áldozat

Fotó: Biosphoto via AFP/Daniel Heuclin

Egy, a cikkben hivatkozott tanulmány arról számolt be, hogy az a támadások terén – főleg Nigériában, Hongkongban, Laoszban, Nepálban és Nyugat-Bengáliában – az ismerethiány aggasztó méreteket ölt. A térségben praktizáló orvosok nem csekély része sem a betegek kezelésével, sem az ellenszérumok alkalmazásának módszereivel nincs pontosan tisztában. Fokozza a gondokat, hogy a témával kapcsolatos alapvető tankönyvek elavultak és pontatlan információkat szolgáltattak.

Nem segíti a védekezést az sem, hogy az ellenszérumok drágák, így az áldozatok családtagjai gyakorta a kórházak és rendelők helyett a „közismert” kuruzslókat keresik föl.

A legfrissebb becslések szerint évente általában 1,8-2,7 millió embert harapnak meg a kígyók – minek nyomán nyolcvan-százharminc ezer ember hal meg, gyakorta igen fájdalmas körülmények között. Azok közül, akik valamiképpen túlélik a támadásokat, durván három-négyszázezren szenvednek maradandó egészségkárosodást.

Egy kínai kisfiú keze, miután a saját házuk zöldségeskertjében megtámadta egy kígyó

Fotó: Imaginechina via AFP/Ao yihang

Az érintett hüllők általában önvédelemből támadnak ránk – esetleg azért, mert tévesen zsákmánynak hiszik az embert. A legtöbb marást korábban a vidéki, mezőgazdasági területeken jegyezték föl, de újabban megszaporodtak a városokban feljegyzett esetek is. Ez azzal magyarázható, hogy az ember benyomult a kígyók élőhelyére, s azok jobb híján városlakókká lettek.