Krónika

Alfahímek és alfaegerek

Jobb, ha az ember, de különösen a magukat alfahímnek képzelő férfiak hozzászoknak ahhoz, hogy nem mindig ők nyernek. Ha ez nem történik meg, akkor pont úgy fognak járni, mint a kísérleti egerek: egy végtelen depresszióspirálba kerülnek, és a folyamatnak szomorú vége lesz.

Alfahímek és alfaegerek
Kísérleti egér Eva Martincová cseh biológus kezében (képünk illusztráció)
Fotó: dpa via AFP/Patrick Pleul

Amikor két hím egér találkozik egy zárt térben, az elköteleződés szabályai egyértelműek – az alacsonyabb rangú egyednek engednie kell. Ám amikor ez a norma felborul – például olyformán, hogy a kutatók e találkozást a gyengébbek javára szervezik – az az alfahímet egy depresszióhoz hasonló spirálba küldi – írta meg a Science.

Mint a cikkben olvasható, a rágcsálók csoportjai hierarchiában élnek mind a vadonban, mind a laboratóriumban. Utóbbi helyen azonban a legmagasabb rangú példányok különösen despotikus rezsimet alkotnak. Egy vagy több domináns „alfaegérnek” kiváltságos hozzáférése lesz a táplálékhoz és a nőstényekhez.

Hailan Hu, a Zhejiang Egyetem Orvostudományi Karának idegtudósa azt szerette volna tudni, mi történik ezeknek az egereknek az agyában, amikor felborítják a táplálkozási sorrendjüket. Kollégáival naponta tízszer, négyszer egymás után egy átlátszó, keskeny csőbe helyezték a domináns egeret és „beosztottját”. Aztán blokkolták az alacsonyabb rangú rágcsáló kijáratát, nem hagyva más választást, mint megelőzni a felettesét ha enni akar.

Eleinte a domináns egerek ellenálltak a tolakodóknak, de a negyedik napon már néhány másodperc után önként tértek ki ellenfeleik elől. Ezzel az egérkirályok társadalmi státusza is visszaesett.

Ahogy a kutatók felforgatták a rágcsálók társadalmi rendjét, az egykor domináns egereken a depresszió tünetei kezdtek jelentkezni. A cukros víz utáni sóvárgásuk csökkent. A rágcsálók „kétségbeesésének” széles körben alkalmazott tesztjében, amelyben egereket dobnak egy víztartályba, hogy megmérjék, mennyi ideig küzdenek a felszínen maradásért, hamarabb felhagytak az evezéssel.

Mindent összevetve a tudósok arra jöttek rá, hogy a depresszió egy öngerjesztő, sőt, önpusztító spirálba fordult, és csak akkor szakadt meg, amikor a kutatók ezt gátló körülményeket teremtettek. Az is kiderült újfent, hogy az együttműködés hasznosabb, mint a másik elnyomása.

A konklúzió pedig az lehetne, hogy jobb, ha az ember, de különösen a magukat alfahímnek képzelő férfiak hozzászoknak ahhoz, hogy nem mindig ők nyernek.

Kapcsolódó írásaink