Gazdaság

Vállalati belügyből lehet világprobléma

Baj van a világ legnagyobb rézbányájában. Az ügy tőlünk fizikailag roppant távol van, lévén az adott üzem Chilében található, ám ha a szakszervezet nem tud megegyezni a tulajdonoskkal, akkor az ott beütő sztrájk hatásait mindenki megérzi. S itt lényegileg egyre megy, hogy fegyvergyárosról, frontvonalban küzdő katonáról, autóalkatrész-üzemről vagy a lakás villanyhálózatát felújítani vágyó, egyszerű polgárról beszélünk.

Vállalati belügyből lehet világprobléma
Az Escondida bányászai nem szoktak a szomszédba menni ötletekért, ha valami nem tetszik nekik. Legutóbb például az utakat is lezárták, hogy így érvényesítsék akaratukat
Fotó: AFP/Martin Bernetti

Jelen állás szerint még nem jutott dűlőre egymással a hatalmas, Antofagasta melletti Escondida bányavállalat vezetése és a helyi szakszervezet. A hírt akár chilei belügynek is tarthatnánk, s egy kézlegyintéssel elintézhetnénk, ám jó tudni, a szóban forgó cég egymaga felelős a világ réztermelésének csaknem öt százalékáért. Azaz nagyon nem mindegy nekünk sem, hogy mikor – értsd: milyen hamar – születik döntés az üzem sorsáról. Mint a Reuters összeállításából kiviláglik, a konfliktus oka amúgy prózai, s tisztán az anyagi haszonszerzésről szól. A tulajdonosok a termelés visszaszorítását óhajtják azzal a, nem túlzottan titkolt reménnyel, hogy a hiány miatt majd világszinten felverhetik az árakat.

Utóbbi amúgy már most bekövetkezett, hiszen a szakszervezet keddi sztrájkbejelentése máris megemelte a réz globális költségeit. Ám ha a keménykedés folytatódik, s nem születik egyezség, azaz a bánya esetleg hosszabb-rövidebb időre leáll, az már nem olyan üdvös a birtokosoknak akkor sem, ha az alapanyag ára újra és újra emelkedő irányt vesz.

A Reuters emlékeztet, amikor a szakszervezet 2017-ben 44 napos munkabeszüntetést tartott, szintén megugrott a réz globális ára. Az Escondida történetében ezt megelőzően 2006-ban volt egy 26 napos, 2011-ben pedig egy kéthetes sztrájk – mindkettő turbulens jelenségeket okozott a világpiacon.

A rezet ugyanis olyan kiterjedt módon használja az ipar, hogy azt valójában felmérni sem lehet. Autóink, számítógépeink, a különböző kütyük – sok kicsi sokra megy alapon – ezer tonnákban nyelik el ezt az alapanyagot. De igénylik a hadicégek és rajtuk keresztül a háborúk is, amelyek köztudomásúlag amúgy sem olcsók. A jelenlegi konfliktusok sorából elegendő csak az ukrajnai válságra utalni, ahol sok más mellett azzal szembesülünk, hogy a Nyugat által előállított termékek döntő része eleve hatszor-tízszer kerül többe, mint amennyit az oroszok maguknak termelnek.

S végül a sor hátulsó traktusában ott az egyszerű, házfelújítást tervező polgár, aki azzal szembesül, hogy a villanykábel ára napok alatt az egekbe szökött...

Kapcsolódó írásaink