Szijjártó Péter: Az EU energiabiztonságáról nem lehet a Balkán nélkül beszélni

– Az Európai Unió energiabiztonságáról nem lehet a Balkán nélkül beszélni – jelentette ki az eseményen Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, utalva arra, hogy az államközösség nyersanyagimportjának egyik fő útvonala a félszigeten át vezet. Ez akkor is igaz, ha LNG-ről beszélünk, amelyet a kikötőkből kell eljuttatni a kontinens belsejébe.

A tárcavezető albán, szerb és török kollégáival beszélgetett az energiaválságról és a zöldátmenetről, s kiemelte: az EU ellátásbiztonságát és versenyképességét nagymértékben fenyegeti, hogy sokan ideológiai kérdést csinálnak a problémából, ezzel tovább súlyosbítva azt.

– Amíg az unió alapállása az, hogy a gáz 15 éven belül kikerül az energiamixből, és ezért nem ad pénzt infrastruktúra-fejlesztésre, addig nem beszélhetünk érdemben diverzifikációról – mondta, amikor szóba került az ukrajnai háború hatása és az a nyugati igény, hogy le kell válni az orosz szénhidrogénekről.

A diverzifikációhoz új forrásokra és útvonalakra van szükség. Magyarország nem hajlandó erőszakkal lecserélni a meglévő partnereit, de kész bővíteni azoknak a körét.

– Elégedettek vagyunk a jelenlegi helyzettel ár és kiszámíthatóság tekintetében – szögezte le, hozzátéve: változtatni akkor kell, amikor a biztonsági és a költséghatékonysági szempontokat egyaránt figyelembe véve jobb lehetőség kínálkozik.

– Boldogan vásárolunk új forrásokból, de ehhez infrastruktúra kell – tette hozzá, majd ezt nyomatékosítva úgy fogalmazott: „amíg nem találják fel, hogyan lehet kőolajat és földgázt hátizsákban szállítani, addig vezetékekre lesz szükség”. Tehát az uniónak mindenképpen támogatnia kell az infrastruktúra-fejlesztéseket.

Szóba került az atomenergia és a zöldátmenet is.

Szijjártó Péter szerint fel kell tennünk a kérdést: mi a zöldenergia – politikai ideológia vagy környezetvédelem? Szerinte az utóbbi, és senki nem vitathatja, hogy a környezetünket meg kell védenünk a következő generációk számára. Ugyanakkor nem áldozhatjuk fel Európa versenyképességét.

– Magyarország ezt szem előtt tartva két irányba indult egyszerre: párhuzamosan zajlik a nap- és az atomerőművi kapacitás bővítése. A naperőművi termelés jelenleg 6000 megawatt, a cél pedig ennek a duplája. A paksi bővítéssel pedig a nukleáris energia aránya eléri a hetven százalékot a termelésben. A két reaktorral 14 millió tonnával csökken a szén-dioxid-kibocsátásunk, s ez háromszor annyi, mint amennyit hazánk erdei el tudnak nyelni – hangsúlyozta a tárcavezető.

Igli Hasani, Albánia külügyminisztere is arról beszélt, hogy a több mint két éve tartó háború miatt az Európai Unió olyan stratégiai kihívással szembesült, amelyre nem volt felkészülve. Rendkívüli mértékben csökkent az ide érkező gáz mennyisége, a megújuló energiaforrások pedig nem fedezik a hiányt.

Ahhoz – vélte –, hogy ezen az EU úrrá lehessen, új megoldásokat kell keresnie, és át kell gondolnia, milyen beruházásokat hajt végre nemcsak a közösség területén, de annak határai mentén is. Mint mondta: adja magát, hogy a Nyugat-Balkán Európa egyik legjelentősebb energetikai csomópontja legyen, a déli gázfolyosóhoz kapcsolódó projekteket pedig folytatni kell.

Dubravka Đedović, Szerbia bányászati és energetikai minisztere Szijjártó Péterrel egyetértve kiemelte: a zöldátmenet nem megy egyik napról a másikra, és a karbonsemlegesség eléréséhez vezető út egy szakaszán a gáz jó alternatívája lehet például a szénnek. De az atomenergiát sem szabad démonizálni.

– Az országok adottságai eltérőek, és ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni – szögezte le, és azt hangsúlyozta, hogy az egyik függőséget (orosz gáz) egy másik függőséggel (például LNG) kiváltani nem jó megoldás. Az atomenergiát övező viták kapcsán pedig kijelentette: nincs olyan megoldás, amely ne hatna valamilyen módon a környezetére. Amikor egyik vagy másik mellett döntünk, arra kell gondolni, hogy a fogyasztói igényeknek, az ellátásbiztonságnak és az energiafüggetlenségnek valahol találkoznia kell.

Ahmet Berat Çonkar, Törökország energiaügyiminiszter-helyettese hasonlóan vélekedett: a földgáz szerinte nagyon fontos az átmeneti időszakban, mivel alacsony kibocsátású energiaforrás, az atomenergia pedig nélkülözhetetlen, ha egy ország a nettó zéró karbonkibocsátás elérését tűzte ki célul maga elé.