Durván sokba kerül Izraelnek a háború

Ha nagyon röviden akarjuk jellemezni, mibe kerül a zsidó államnak a jelenleg zajló háború, akkor könnyen megkaphatjuk a választ: a Bank of Israel szerint az összeg hetente nagyjából hatszáz (más számítások szerint akár hétszáz) millió dollár környékén mozog. Azaz a két szélső érték 213,6 és 249,2 milliárd forint, ami testvérek között sem nevezhető aprópénznek.

A jelenlegi folyamatokat szemlélve egyes szakértők úgy vélik, a véres konfliktus legkevesebb nyolc hónapig, míg más hozzáértők szerint akár egy évig is elhúzódhat. Legyen bárhogy is, az már most nagy eséllyel megjósolható, hogy a háború durván ötvenmilliárd dolláros (18 250 milliárd forintos) lyukat üt az ország gazdaságán. Ez a tétel a GDP felől közelítve a tíz százalékot súrolja. Az, hogy alulról vagy felülről jön majd az érintés, gyakorlatilag édesmindegy, mert a passzívum oly mértékű, amibe biztosan beleremeg a gazdaság.

Ami pedig külön figyelemreméltó: a fenti mutató azzal a feltétellel jött ki, hogy az adok-kapok nem terjed túl a Gázai övezet határán, és a bevonult több mint háromszázötvenezer tartalékos a „tervezett" idő múltán fokozatosan visszatér a munkahelyére. Ugyanakkor kár lenne figyelmen kívül hagyni, hogy ezen optimista forgatókönyv éppen a szemünk láttára hullik darabokra, hiszen így vagy úgy, de Jemen, Libanon, Irán, Pakisztán és Szíria is beszállt a háborúba. Azaz a gyilkos játszma az eszkaláció, s nem a béke irányába halad.

Izrael számára a gazdasági sokk döntő hányadát amúgy a közvetett hatások okozzák: a rettentően bizonytalan biztonsági helyzet okán elmaradnak a bel- és külföldi beruházások, lelassul a termelékenység, s mindebbe az előbb érzékeltetett – azaz a bevonultak okozta – piaci zavarok is belejátszanak. Borzasztó kimondani, de mégis igaz: minden halott katona hiányozni fog a munkahelyéről. S az is áll, hogy az elhunyt minél szofisztikáltabb feladatokat látott el, annál fájdalmasabb űrt hagy maga után – financiálisan is. Egy jó mérnök, orvos, szakmunkás kiképzése éveket vesz igénybe, s Tel Avivban sincs varázskalap, amelyből tetszés szerinti mennyiségben lehet előrántani a bármiféle szakembereket. Ehhez jön az a (valahol érthető, de mégiscsak rossz) lépés, hogy Izrael felfüggesztette a palesztin munkavállalási engedélyeket, s az így kieső kör helyére kényszerűen Indiából és Srí Lankáról toboroz embereket. A helyi lapok beszámolói szerint azonban ez sem teljeskörű gyógyszer, hiszen az érkezők számos esetben nem képesek maradéktalanul ellátni feladataikat.

Izrael gazdasága a háború előtt igencsak jól állt és teljesített a csúcstechnológia területén. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez a szegmens sem lett mentes a negatív hatásoktól. A helyi üzemek már tavaly decemberben jelezték, hogy gondjaik támadtak a Kínából behozott elektronikai termékek kapcsán. Ez konkrétan annyit tett, hogy nem kizárólag az importköltségek, hanem a szállítási idők is jelentősen nőttek, s mindennek nyomán a legrosszabb pillanatban támadtak zavarok a hadiiparban. Mivel a szofisztikált elektronikai iparhoz speciális alkatrészek szükségesek, érthető, hogy Tel Avivban egyre nagyobb aggodalommal figyelik Peking barátságosnak még véletlenül sem titulálható magatartását.

S hogy ez ne legyen elég, sajtóhírek szerint izraeli tisztviselők arról is beszámoltak, hogy az ázsiai szuperhatalom nem volt hajlandó munkavállalókat küldeni országukba, holott mind a mezőgazdaságban, mind az építőiparban szükség lenne rájuk.

A háború roppant negatív hatásainak tovagyűrűzésére elegendő egy példát felhozni. Bennünket, magyarokat ez talán nem annyira érint közvetlenül, azonban helyben mégis múlhatatlan veszteségeket generál. Konkrétan a dél-libanoni olajbogyó-kereskedelemről van szó. E mezőgazdasági ágazat rengeteg ember megélhetését biztosította, ám a háború kiterjedése miatt a gazdálkodók leállították a betakarítást és a művelést. E lépés emberileg amúgy teljesen érthető, hiszen ki akarna egy létrán állva, esetleg traktoron ülve meghalni egy ágyú- vagy rakétapárbaj részeseként. Becslések szerint eleddig negyvenezer olajfa hamvadt el a kölcsönös pusztításban. A Nemzetközi Pénzügyi Intézet előrejelzése szerint a libanoni GDP 2024-ben harminc (!) százalékkal csökkenhet, ha a háború továbbgyűrűzik. Ez a mutató az amúgy is gyengén teljesítő gazdaság számára a halálos ítélettel lenne egyenértékű.