Gazdaság
Krízisálló-e a magyar gazdaság?
Mint írják az elemzésben, az előzőekben feltett, rendkívül fontos kérdésre nagyon sok téves válasz érkezett az elmúlt hetekben. Olyan válaszok, amelyek a költségvetési hiány vagy az államadósság „soha nem látott„ emelkedésében vélik felfedezni a „világvége” jeleit.
A békeidőben jól menedzselt államadósság és költségvetési hiány stabilizációs eszközrendszer, amelynek éppen az a funkciója, hogy „háborús időkben„ kivédje, elnyelje a gazdaságot és a társadalmat ért sokkhatást. Költeni akkor kell, amikor baj van, amikor segítségre van szükség. Takarékoskodni, tartalékolni pedig akkor, amikor jól megy a szekér. Nem pedig fordítva.
Ha az állam válság idején megszorítani kényszerül, mint történt ez 2008-2009-ben, az azt jelenti: békeidőben nem gazdálkodott jól, kiszolgáltatottá tette magát, túlköltött, a külföld felé eladósodott stb. Idő előtt elveszítette stabilizációs eszközrendszerét.
Magyarország krízisálló képessége ma sokkal kedvezőbb, mint a 2008-as válság idején volt, így lehetőség van rá, hogy hazánk alacsonyabb gazdasági áldozatokkal vészelje át a recessziót.
Az optimizmusra okot adó tényezők közül kiemelendő, hogy a válság a konjunktúraciklus tetején érte Magyarországot, jelentős beruházások zajlottak az elmúlt évek során, a foglalkoztatás korábban nem látott szintre emelkedett, a szegénység és a lakosság eladósodottsága érdemben csökkent, utóbbi a devizahitelek kivezetésével „egészségesebb” szerkezetre is áttért, illetve az államadósság összetételének változása is erősítette hazánk válságállóságát.
Ugyanakkor a gazdaság nyitottsága, egyes szektorok magas súlya vagy a monetáris politika mozgásterének leszűkülése mind-mind olyan tényező, amely óvatosságra, higgadtságra int a várható kilábalási pályát illetően.
A piacgazdaság működése ciklikus: egyszer nagyobb, másszor kisebb a növekedés, vagy éppen recesszió következik be. Ahogy a világgazdaság fokozottan globalizálttá válik, egy-egy lokális probléma (most éppen a Kínából kiinduló járvány) úgy terjed szét egyre gyorsabban a világban. Ez Magyarország, mint kis, nyitott gazdaság számára is kockázatokat jelent, mivel egy világgazdasági sokkhatás alól hazánk sem tudja kivonni magát. Nem mindegy azonban, mekkorák lesznek ezek a hatások, és nem mindegy, milyen állapotban érik gazdaságunkat.
A 2008-2009-es válság Magyarországot különösen súlyosan érintette, a kilábalás több évig, egészen 2014-ig elhúzódott. Nem dőlhettünk hátra sokáig, 2020-ban megérkezett az újabb világszintű válság. Jelen sorok írásakor még nem látjuk a válság hosszú távú hatásait: nem áll rendelkezésre tényadat arra vonatkozóan, hogy mekkora lesz végül a teljes visszaesés sem a gazdaság (GDP), sem a munkaerőpiac szintjén, hiszen a vírus elleni küzdelem még zajlik.
Látjuk ugyanakkor, hogy a gazdaság fokozatosan újraindul, valamint azt is, hogy, a válság eddigi szakaszát döntő többségben hazai, illetve piaci források felhasználásával sikerült kivédeni, nem kellett az IMF-hez fordulni hitelért.
A végső konklúziót még korai lenne levonni, de a felkészülésről már beszámolhatunk. A tanulmány egyes fejezeteiben a szakemberek áttekintik a legfontosabb makrogazdasági mutatókat: megvizsgálják a gazdaság általános állapotát a mostani és a 2008-2009-es válságot megelőzően, valamint áttekintik a kockázati tényezők alakulását is a két válság között, kiemelt figyelmet fordítva azok kilábalásra gyakorolt hatására.
Az elmúlt évek során átalakuló gazdaság- és adószerkezet, a foglalkoztatás növekedése, a beruházási aktivitás fokozódása, illetve a 2008-as válság előtti kockázati tényezők (magas lakossági és vállalati eladósodás, devizahitelezés) kiküszöbölése nyomán most sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a válságból történő kilábalás nem húzódik majd el.
A gyors kilábalás elengedhetetlen ahhoz, hogy az elmúlt évek eredményei (bérek és foglalkoztatás emelkedése, szegénység mérséklődése, államadósság csökkenése) ne vesszenek el tartósan, és Magyarország tovább folytathassa felzárkózását az Európai Unió fejlettebb országaihoz.
