Európai Unió
„Az Európai Unió nem jelentheti azt, hogy bármelyik országnak fel kell adnia a sajátosságait”
Zsigmond Barna Pál szerint bárki bármit mond, a migráció támogatása nem alapvetően munkaerőpiaci eszköz Brüsszel kezében
– Tegyük naggyá Európát… Ez – a soros elnökség szlogenje – trollkodás akart lenni, mint ahogy a Politico írja, vagy egyébként egyeztettek róla, és a meglepettség csak a szokásos politikai adok-kapok része?
– Ez a mottó megjeleníti azt a várakozást, hogy együtt erősebbek lehetünk, mint külön-külön, ugyanakkor együtt is mindannyian megmaradhassunk annak, akik vagyunk. Szerintem ez kifejezi azt a magyar szándékot is, hogy mi tényleg azt szeretnénk, ha Európa nagy lenne. Az elmúlt időszakban ugyanis a kontinens, de különösen az EU vitathatatlanul meggyengült gazdasági értelemben és politikai értelemben – minden vonatkozásban hátrébb sorolódott a világban, akár az Egyesült Államokhoz, akár most már Kínához képest.
– Ez mondjuk nem zárja ki a… hát, mondjuk úgy, huncut szándékot. De az biztos, hogy mindenki felkapta, és nem is fogja elfelejteni egyhamar. A közvélemény figyelmét tehát sikerült megragadni. Mi a következő lépés? Mi a terv?
– Ahhoz, hogy Európa újra nagy legyen, vissza kell nyerjük a versenyképességünket. A soros elnökség nem azt jelenti, hogy Magyarország fél évre önállóan megragadhatja az unió kormánykerekét, hanem tisztességes közvetítőként lehetőségünk nyílik az EU-t egy olyan irányba navigálni, amely irány a megítélésünk szerint segít ennek a célnak az elérésében. Vagyis megnyithatunk és tematizálhatunk egy sor jó értelemben vett vitát. Olyan kérdésekről kell beszélnünk, mint a kis- és középvállalkozások támogatása, az új iparágak, mint mesterséges intelligencia fejlesztése, a piacvédelem vagy az adminisztráció csökkentése – és ezeken a területeken érdemi döntésekre is szükség van.
– Tehát a fókusz a gazdaságon lesz?
– Igen, de a versenyképesség nagyon sok mindennel összefügg. Ott van például a demográfiai válság, amely a legtöbb országot sújtja: a munkaerőhiány, az öregedő társadalom, a szociális kihívások – ezek mind-mind versenyképességet befolyásoló tényezők. Szorosan ide kapcsolódik a migráció is, hiszen például a belső határok lezárása gazdasági károkat okozhat, a külső határok védelme pénzbe kerül, és a nem vagy rosszul integrálódó tömegek is komoly erőforrásokat vonnak el más területektől. Tehát nagyon-nagyon sok olyan ága-boga van az elnökségi programnak, amely nem elsődlegesen gazdasági problémákra reagál, de mégis kapcsolódik a versenyképesség helyreállításához. Foglalkozni akarunk az európai mezőgazdaság helyzetével is. Egyrészt a meggondolatlan és megalapozatlan zöldpolitika, másrészt az ellenőrizetlen ukrán áruk piacra juttatása óriási károkat okoz. Ez megint csak kihat az unió versenyképességére.
– Ha már az ukrán áruk dömpingje szóba került, erre is tekintettel nem volt elhamarkodott, hogy rábólintottak a csatlakozási tárgyalások megindítására?
– Magyarország és Ukrajna között a legélesebb vita a kisebbségi jogok biztosításáról alakult ki. Végül a tanács elfogadta a magyar álláspontot, és a jogvédelem bekerült a „csomagba”. Nagyon fontos, hogy garanciákat kaptunk. Innentől kezdve nem lehet a szőnyeg alá söpörni ezt az ügyet, ugyanis lehetőség lesz arra, hogy monitorozzuk, mi történik Ukrajna területén a kisebbségekkel, illetve konkrétan elő lett írva Ukrajnának, hogy milyen jogszabályokat kell elfogadnia. Így a kisebbségek védelme nem kétoldalú, hanem európai kérdéssé vált. A mezőgazdaság más lapra tartozik és összetettebb kérdés. A szomorú az, hogy a bizottság az ukrán gazdák érdekeit képviseli az európai gazdákéival szemben. Sok európai országban a gazdák a mai napig tüntetnek, kint vannak az utcán Brüsszeltől Párizson át Berlinig, és ez a helyzet az Ukrajnával szomszédos országokban is sok helyen. A probléma az, hogy az eredeti megállapodás szerint az ukrán gabonát az EU kikötőiben hajóra kéne rakni, és a külső piacokon értékesíteni. Ehhez képest az unió piacát árasztotta el. A bizottság hagyta és hagyja, hogy ez megtörténjen. Többen és több alkalommal felszólaltunk a jelenlegi gyakorlat ellen, és a vita most is napirenden van. Az ügyben további tárgyalások várhatók.
– Ennek biztosan örülni fognak Kijevben… A magyar elnökségi programmal is elégedetlenek voltak. Gondolom olvasta, hallotta a kritikákat.
– Az ukránok panasza az, ha jól értettem, hogy a bővítés tekintetében nem Ukrajnát, hanem a Nyugat-Balkánt kezeljük prioritásként. Most is, ahogy mindig is, mi az érdemeken alapuló kiegyensúlyozott és hiteles bővítési folyamatnak voltunk, vagyunk, leszünk a támogatói. A Nyugat-Balkán államait több mint húsz éve hitegeti az Európai Unió azzal, hogy felvételt nyerhetnek. Nagyon sok ország, nagyon sok intézkedést hozott a csatlakozás érdekében, de nem történt semmi érdemi. Brüsszel megfeledkezett róluk. Ezért mondjuk azt, hogy most már aztán lépni kell.
– Igen, említette, hogy az EU a politikai súlyából is veszített. Ebben kétségtelenül közrejátszik, hogy Brüsszel eljátszotta a bizalmat. A török külügyminiszter nemrég világossá tette, elegük van abból, ahogy az unió bánik velük, és inkább a BRICS-hez csatlakoznak. A szerbeknél is felvetődött ez a kérdés. Szóval, azt hiszem, a 24. órában vagyunk.
– Valóban, Törökország korábban nagyon világosan kifejezte a csatlakozási szándékát, az EU részéről pedig gyakorlatilag csak a mismásolás ment, és így jutottunk el odáig, amit említett. Csak hogy egy példát említsek, a szomszédunkkal, Szerbiával még nem tartunk itt. Belgrád folytatni szeretné a csatlakozási tárgyalásokat. Az arra készen álló tagjelölt országokkal kormányközi konferenciákat tervezünk rendezni. Az együttműködések további bővítése és mélyítése érdekében szeretnénk megrendezni az EU–Nyugat-Balkán Csúcstalálkozót. Ha a Nyugat-Balkán országai nem kapnak egy pozitív üzenetet, akkor valóban eljuthatunk oda, hogy a közhangulat megváltozik, és fontos, hogy a közhangulat támogassa az európai integrációt, mert ha nem támogatja, akkor a Balkán nagyon könnyen más érdekcsoportok játékszerévé válhat. Tehát fontos, hogy a csatlakozási folyamatban részt vevő minden nyugat-balkáni országgal egy lépést tegyünk előre az integrációban.
– Térjünk vissza a migrációra. Az Európai Unió Bírósága csúnyán elkaszálta Magyarországot, példátlan ítélet született. Mi lesz? Fizetünk, mint a katonatiszt?
– Az ítélet 35 oldal. Egyelőre még vizsgáljuk, milyen eszközök állnak a rendelkezésünkre. Az első ránézésre is nyilvánvaló, hogy több sebből vérzik, és vérlázító minden vonatkozásban. Brüsszel brutális pénzügyi nyomással akarja elérni, hogy adjuk fel a határvédelmet, engedjük be a migránsokat, az országon belül hozzunk létre migránsgettókat. Egyszeri 80 milliárd és napi 400 millió forint büntetést akarnak velünk kifizettetni mindaddig, amíg nem szüntetjük meg a jogi határzárat. A magyar rendszer hatékonyan tudja védeni Európát és Magyarországot. Soros György bírósága viszont lerombolná ezt. A kiszabott büntetés tényleg példátlan mértékű: nagyobb országok esetében is sokkal alacsonyabb volt a legmagasabb összeg, a hozzánk hasonló méretű vagy hozzánk hasonló GDP-vel rendelkező országok vonatkozásában pedig a most kirótt 200-zal szemben egy- és ötmillió euró között volt az általánybírság és tízezer euró környékén a napi bírság, tehát a kényszerítő bírság. Ez és az a tény, hogy a bíróság eltért a bizottság indítványától egyértelművé teszi, hogy politikai döntés született. És beszédes az időzítés is: nem merték kihozni a választások előtt az ítéletet, nehogy befolyásolja a választókat. A baloldal többek között azzal kampányolt, hogy a kormány hazudik, amikor azt mondja: Brüsszel szét akarja verni a magyar határvédelmi és bevándorlási rendszert. És tessék, pontosan erről szól a bíróság határozata. Ha ezzel a büntetéssel a kampány idején előállnak, valószínűleg nagyon sokan másként szavaztak volna. Tehát az időzítéssel a baloldalt akarták segíteni.
– Nagyon furcsa egyébként ez a történet, mert komoly – vagy inkább komolynak tűnő – közgazdászok érvelnek a bevándoroltatás mellett, és azt számolgatják, éves szinten hány migránsra lenne szükség ahhoz, hogy 2030-ra ne váljon kritikussá a munkaerőhiány az EU-ban vagy az Egyesült Államokban. Közben meg ugyanennyi tanulmány születik arról, hány munkahely fog rövidesen megszűnni a robotizáció és a mesterséges intelligencia miatt. Egyébként Kína pontosan erre helyezte a hangsúlyt: migráció helyett az automatizációra, és e tekintetben is messze túlszárnyalta már a Nyugatot.
– Igen, az ember józan ésszel nehezen tudja felfogni, mi történik akár a migráció, akár a gazdasági kormányzás tekintetében. Az Európai Unió hibát hibára halmoz, és nem kezeli jól a válságokat. A migráció vonatkozásában világos az a szándék, hogy be akarnak ide engedni nagyon sok olyan embert, aki más kulturális háttérrel rendelkezik. És emögött nem munkaerőpiaci megfontolások vannak, hanem az a szándék, hogy felhígítsák Európát, tehát a nemzetállamokat, a hagyományos társadalmakat, a hagyományos értékekre épülő társadalmi modellt akarják végleg lerombolni. Úgy is mondhatnám, hogy mindazt, ami meghatározta Európát. Amitől Európa Európa volt. Mi kelet-európaiak, mi magyarok ezzel szemben azt szeretnénk, hogy a nemzetállamok úgy maradjanak meg, azokkal a karakterisztikákkal, amelyeket az őseinktől örököltünk, és az EU az európai államok szövetsége legyen. Szóval, az illegális migráció nem alapvetően munkaerőpiaci eszköz Brüsszel kezében, hanem a föderális irányba történő elmozdulás egyik legfőbb eszköze. Hiszen a munkaerőpiac vonatkozásában, ahogy mondta, akár a robotizáció, akár a családpolitika, akár a szervezett vendégmunkás-rendszer mind-mind jobb megoldást kínálna.
– Az elnökség programjáról szóló sajtótájékoztatón elhangzott egy olyan mondat, hogy együtt, ahol lehet és külön, ahol kell. Ezt hogyan kell érteni?
– Úgy, hogy együtt erősebbek vagyunk, de az Európai Unió nem azt jelenti, hogy bármelyik népnek, országnak fel kell adnia a sajátosságait. A magyar kormány álláspontja világos: sokfélék vagyunk, és ez a sokféleség érték, amit meg kell őrizni. Ugyanakkor mindenkinek megvannak a saját képességei, és ha ezeket összeadjuk, akkor sikeresebbek leszünk. Tegyük együtt, közösen naggyá Európát!
