Tuzson Bence: Az EP-választás tétje, hogy a háború, bevándorlás, család kérdésében milyen álláspont érvényesül

A tárcavezető a Magyar Nemzeti Médiaszövetség és az Alapjogokért Központ által, Igazságháborúk III. – Győzhet-e a szuverenitás a progresszív narratíva fölött? címmel szervezett konferencián a három „alapvető kérdésről” szólva kifejtette: a tét az, hogy az Európai Unióban háborúpárti vagy békepárti álláspont jut érvényre, bevándorlópárti, vagy az illegális bevándorlással szemben álló Európa lesz, továbbá a család kérdésében milyen elképzelés érvényesül majd.

Két világ, a progresszív és a szuverenista – „ami a mi világunk” – csap össze egymással az Európai Unión belül – mondta Tuzson Bence, aki úgy fogalmazott: „Nagy harc lesz, de ezt a harcot meg kell vívnunk, és meg is kell tudnunk védeni azt, amiről Európa eredetileg szól.”

Kiemelte, mindkét oldal fő terepének tekinti az Európai Uniót és az EP-választásokat. Ennek okai között sorolta, hogy az EU egy olyan terep, amelyben „alapvetően tudjuk nemzeti érdekeinket érvényesíteni”, hiszen az unió „üdítő kivétel”, egy olyan rendszer, amiben a nemzetek és az azokat megtestesítő államok egyenlők.

Ugyanakkor a másik fél is terepet lát az EU-ban, mert azt egy olyan egységnek tartja, amelynek a megváltoztatásával „a globális törekvések talajt tudnak fogni” – mutatott rá. Ha az EU-ból sikerül kiirtani a nemzeteket, eltüntetni a nemzet fogalmát, akkor „el tudunk jutni oda, hogy az EU már nem önálló nemzetek szövetsége, hanem egy egységes massza, amit birodalmi irányítással lehet vezetni, és abban meg lehet valósítani a nyílt társadalmat, azt, hogy a neomarxizmus egy általános, elfogadott elv legyen, továbbá a család fogalmát át lehetne értelmezni” – fejtette ki Tuzson Bence

A miniszter kijelentette: „mi Magyarországot ma egy szigetként” látjuk, mert másként gondolkodunk a háború, a bevándorlás és a család kérdéséről, mint Európa jelentős része. Ugyanakkor a konzervatív gondolkodásban nem vagyunk teljesen egyedül – jegyezte meg.

A gondolkodásbeli különbségek okairól szólva arról beszélt, hogy Európa nyugati felén a baloldali, liberális gondolat megerősödött, ugyanakkor ma a liberális területet a neomarxizmus elfoglalta, és ez az eszközrendszerében is megjelenik. Szinte mindent eszközt elfogad a saját céljai elérése érdekében, átlép bizonyos demokratikus szabályokon, kényszert helyez másokra. A háború eszközét is elfogadhatónak tartja a saját érdekek érvényesítése érdekében – mondta Tuzson Bence.

Jelentős különbségként emelte ki a két gondolkodás között, hogy Nyugat-Európa egy hódító jellegű történelemmel rendelkezik, „míg nekünk egy egészen más történelmünk van”.

Azt mondta, nekünk a létünkért kellett folyamatosan megküzdenünk, és ezért máshogy is gondolkodunk, mint a nyugat-európaiak. „Mi érezzük azt, hogy mit jelet, amikor a mi kultúránkat, a mi nemzetünket veszély fenyegeti”. Hozzátette: innen ered, hogy a veszélyérzet is hiányzik a nyugat-európai elit jelentős részéből.

Tuzson Bence szerint az előbbi két különbség, kiegészülve a nyílt társadalom elméletével okozza azt, hogy ennyire másfajta gondolkodás alakult ki a nyugat-európai elitben és Magyarországon.

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója azt mondta: Magyarország elmúlt évezrede „szuverenitásküzdelmekről, szabadságküzdelmekről, vagy ahogy újabban nevezzük ezeket, demokráciaküzdelmekről szóltak és szólnak”.

Kijelentette: amikor Szent István állammá emelte Magyarországot, nem a Nyugatot választotta a Kelet helyett, hanem a kereszténységet a pogányság helyett. Csakhogy mára a Nyugat megszűnt kereszténynek lenni, ezáltal szem elől tévesztette a keresztény szabadság igazi jelentését is – mondta.

Szánthó Miklós arról beszélt: sajnos a Nyugat kiemelt történelmi időszaka leáldozóban van, de jó hír, hogy így a jellegzetes nyugati politikai ideológiák, például a liberális progresszió is egyre inkább veszítenek érvényes világmagyarázó erejükből.