Életmód
Titokzatos kolonizálók nyomában
Még a tudósok sem értik, hogyan kerültek kapcsolatba a Húsvét-szigeteken élő emberek a dél-amerikai őslakosokkal
Anna-Sapfo Malaspinas, a Koppenhágai Egyetem genetikai intézetének kutatója, a Current Biology nevű szaklapban megjelent tanulmány vezető szerzője emlékeztetett arra, hogy a korai kultúrák gyakorta tettek hasonló felfedezéseket. A tankönyvekben olvasható változatok az emberi kolonizáció eseményeiről, így Amerika benépesítéséről is, újraértékelésre szorulnak a genetikai kutatások eredményeinek fényében - írta Malaspinas.
A régészeti adatok szerint a Húsvét-szigetre az első polinéziai telepesek több tucat férfiból, nőből és gyermekből álló csapata 1200 környékén érkezett meg. Leszármazottaik építették a szigeten található mintegy kilencszáz monumentális kőszobrot. Habár akkoriban még heteket vehetett igénybe akár a legközelebbi lakott terület elérése, több bizonyíték van arra, hogy a Húsvét-sziget lakosai nem éltek teljesen elzárva a világ többi részétől. A régészek már többször bukkantak olyan növények maradványaira, amelyek az amerikai kontinensen őshonosak, mint például az andoki édesburgonya. Ezek a leletek az európaiak megérkezését megelőző időkre datálhatók.
A dán kutatás huszonhét húsvét-szigeti őslakos génállományát vizsgálta. Eredményeik szerint a sziget lakói tizenkilenc-huszonhárom generációval ezelőtt, vagyis nagyjából 1300 és 1500 között kapcsolatban álltak a dél-amerikai őslakosokkal. A ma élő húsvét-szigeti őslakosok génjei hetvenhat százalékban polinéziai, nyolc százalékban őslakos amerikai és tizenhat százalékban európai eredetet mutatnak (a sziget lakói csak 1850 környékén kezdtek vegyülni az európaiakkal). Az eredményekből két lehetséges forgatókönyv rajzolódik ki: vagy a sziget lakói mentek Dél-Amerikába, vagy az amerikai indiánok a Húsvét-szigetre.
A kutatók szerint nagyobb a valószínűsége az első változatnak, ugyanis a szigetről jóval könnyebb elérni a kontinenst, mint fordítva. A Húsvét-szigetről indulva egy többhetes tengeri úttal viszonylag biztosan elérhetők Dél-Amerika partjai, azonban onnan indulva a sziget egyszerűen túl kicsi célpont ahhoz, hogy könnyedén fellelhető legyen. Ezért lehetséges az is, hogy az első európai felfedezők csupán viszonylag későn, 1772-ben kötöttek ki a szigeten.
A Current Biology legújabb száma emellett egy másik bizonyítékot is felhoz a húsvét-szigetiek és az amerikai őslakosok közti kapcsolat bizonyítására. A szintén a Koppenhágai Egyetem Genetikai Intézetében dolgozó Eske Willerslev társaival két olyan emberi koponyát vizsgált, amely a Brazíliában őshonos botokud törzshöz tartozik. Az eredmények szerint a két koponya teljes egészében polinéziai génállományt mutat. Vagyis a polinéziai őslakosoknak valamilyen módon el kellett jutniuk a mai Brazília területére, ahol beálltak a helyi botokudok közé - mindez alátámasztja a Dél-Amerika és a Húsvét-sziget közötti kapcsolat elméletét.