Életmód
Áttörés a sötét anyag kutatásában
A Tejútrendszerből származó adatokat is megvizsgálták a kutatók – az észlelt anomáliát a részecskék bomlása eredményezheti

Mélyűri fotó – a sötét energiát sajnos ma még nem lehet ilyen látványosan megmutatni (Fotó: Reuters/NASA)
A sötét anyag, amely a világegyetem tömegének huszonhárom százalékát adja, olyan anyagfajta, amely közvetlenül nem figyelhető meg csillagászati módszerekkel, jelenlétére csupán a látható anyagra és a kozmikus háttérsugárzásra kifejtett gravitációs hatásból lehet következtetni.
A Lausanne-i Műszaki Egyetem (EPFL) részecskefizikai és kozmológiai laboratóriumának kutatói és a Leideni Egyetem tudósai az Európai Űrügynökség röntgencsillagászati műholdja, az XMM-Newton adatait elemezték – olvasható a The Daily Telegraph online kiadásában. Így fedezték fel a Perseus-halmaz és az Androméda-galaxis által kibocsátott röntgensugárzás spektrumában a gyenge atípusos fotonkibocsátást. A svájci és holland kutatók úgy vélik, hogy az észlelt anomáliát a sötét anyag részecskéinek, az úgynevezett steril neutrínóknak a bomlása eredményezi.
Hogy ellenőrizzék koncepciójukat, a Tejútrendszerből származó adatokat is elemezték, s megtalálták ugyanazokat a jeleket olyan régiókban, amelyekben a sötét anyagnak kell összpontosulnia, hogy forgásban tartsa galaxisunkat. „Úgy tűnik, hogy a keresett anyag részecskéinek bomlását fedeztük fel, ez új korszakot nyithat a csillagászatban” – hangsúlyozta az EPFL professzora, Oleg Ruchayskiy. Alexey Boyarsky, a Leideni Egyetem professzora hozzátette, a sötét anyag mindenütt jelen van, bár nehéz észlelni.
Amennyiben felfedezésük bizonyítást nyer, az elvezethet egy speciális, a sötét anyag „vadászatára” tervezett teleszkóp kifejlesztéséhez. A foton az elektromágneses sugárzások, egyebek mellett a fény elemi részecskéje, legkisebb egysége. A neutrínók töltéssel nem rendelkező elemi részecskék. A részecskefizika standard modellje szerint a neutrínók három alakban fordulnak elő. Ezek az elektronneutrínók, a müonneutrínók, és a tauneutrínók, létezésüket már kísérletekkel is igazolták. A feltevések szerint azonban létezhet egy negyedik típusú, steril változat is, amely nem vesz részt a standard modellben leírt gyenge kölcsönhatásban.